25. FEJEZET

/Andy szemszöge/ 

Tök jó ötleteim voltak a graffitivel kapcsolatban. Már láttam magam előtt a hatalmas BVB jelbe tákolt Wretched and Divine feliratot, és az óriási Andy képet. Persze a rajztudásom még oké is de nem tudom, hogy egy falon, hogy fog mutatni. 
- Tara, te mit fogsz festeni? - érdeklődtem. 
- Szerintem... kezdte. - egy foltot.
- Az tök j... Hogy mit? - értetlenkedtem. 
- Egy foltot. Vagy egy pacát. - nevetett. - Nem tudok rajzolni.
Nem tudtam, hogy higgyek-e neki. Az éneklésre is ezt mondta. De majd meglátjuk. Ép a mesés hajamat igazgattam a tükörben, mikor megszólalt Tara telefonja. Úgy rohant érte, hogy még engem is majdnem fellökött. Megcsúszott a kezem, és a hajamat nagyszerűen összeborzoltam. 
- Ne! - kiáltottam, majd mikor megláttam a vég eredményt nem is volt olyan rossz.
- Andy. - rohant oda hozzám ijedten Tara. - Nem megyek veletek. Kérlek vigyél el Laurel-hez! 
- Miért? Mond nem ér rá? 
- Nem! - hadarta és már rohant is a kocsihoz. 
Valami borzasztó dolog történhetett, ha Tara ennyire ideges. A kocsiban végig az volt az eszemben, hogy mi van ha törölgetésnél le esett a székről, vagy megtámadták, kirabolták...stb. Egyre több szörnyűség jutott eszembe, de azt, hogy mi is volt valójában nem akartam megkérdezni. 
Odaértünk Laurel-hez. Úgy rohantunk fel a lépcsőn a negyedikre, mint valami félőrült. Csengettünk, nekem meg majd kiugrott a szívem, hogy mit fogok látni és akkor nyílt az ajtó. 

/Tara szemszöge/
Szegény barátnőm felhívott, hogy élete szerelmével, a hajnala csillagával, egyszerűen mondva Leland-el, összeveszett. Ez eléggé váratlanul ért, és nem is igazán gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek. Részleteket nem tudtam, de sosem mondanék nemet Laurel-nek más miatt. Sosem mondtam, és nem is fogom.  
Mikor kinyitotta az ajtót egyből a nyakába vágtam magam. 
- Mi...mi történt Laurel? - kérdezte félénk, de kíváncsi hangon Andy.
- Leland-el nagyon összevesztünk. - hangzott a szomorú válasz.
- Ennyi? - Andy kicsit durván adott hangot gondolatának.
- Mi az, hogy ennyi? - tettettem a dühömet. - Ez eléggé komoly. Mit szólnál ha mi összevesznénk?
- Bocsi. - mentegetőzött. - De én valami durvára gondoltam, mondjuk, hogy elestél vagy valami.
- Semmi baj. - törölte meg a szemeit Laurel. - De te nehogy kihagyd a programot miattam!
- Ez az Andy. Köszi, hogy elhoztál, de innen boldogulok. - mondtam.
- Biztos? Szívesen maradok. 
- Nem kell, köszi. - láttam, hogy Laurel-nek jól esik Andy törődése.
- Okés, akkor kitartás! - még megcsókolt engem, adott egy puszit Laurel-nek, és elment.
Első gondolatom az volt, hogy vajon nem-e fognak Jinxx-ék haragudni. Aztán jött a kérdéses dolog. 
- Na mesélj, mi történt? - biztattam a barátnőmet.
- Leland azt mondta nekem, hogy nem tudja már, hogy mit érez irántam.
- De mire? Csak úgy a levegőbe, vagy veszekedtetek.
- Hát az úgy volt... - kezdte. - hogy Leland átakart jönni hozzám, de én mondtam neki, hogy ne jöjjön, mert nem vagyok fogadóképes állapotban, ő meg nekem esett, hogy:  
- Mostanában sosem vagy abban.
- Ezt meg, hogy értsem? Nem mondhatod azt, hogy elhanyagollak, mert nem!
- Láttam Andy-t és Tara-t együtt, ők jobban harmóniában vannak egymással.
- Ne már Le! Mit akarsz ezzel elérni?
- Már nem tudom mit érzek irántad. 
- Tessék? Leland, ne játssz velem!
- Én aztán nem fogok...
- Ennyivel lezárta? - kérdeztem. 
Laurel csak bólogatott. Nem sírt, ami először furcsa volt nekem, majd rájöttem, hogy ő se fogott fel túl sokat a dologból. Leland konkrétan nem szakított vele, de mégis lezárta. Itt a biztató szó semmit sem ért volna. Se én, se ő nem tudtuk, hogy most akkor Laurel újra szingli-e, vagy sem?!
- Hívjuk fel. - javasoltam. - Tudnod kell, hogy akkor most mi van!
- Nem! - szökött könny a szemébe. - Ha tényleg vége, akkor én arról nem akarok tudni.
- De kell tudnod! Sajnálom! 
Ezzel a lendülettel be is tárcsáztam Leland számát, aki nem sokkal később föl is vette. 
- Igen? - szólt bele unottan.
- Szia Le, Tara vagyok. Laurel mondta, hogy összevesztetek, és most nem nagyon értem, hogy akkor most ti együtt vagytok még, vagy sem?
- Az az igazság Tara, hogy nem tudom. Persze még mindig szeretem, de nekem valami már nem a régi. Kell egy kis idő. Remélem, ha eljön az ideje, akkor Laurel ismét úgy fog hozzám állni.
- Én is remélem Le. De ne gondolkozz túl sokáig, nem örök az időd.
 - Tudom, és sajnálom. Laurel-nek is mond meg!
Miután letettem a telefont ránéztem a Laurel-re. Üres volt a tekintete. Csak bámult maga elé, majd megszólalt. 
- Én várok. Nem tudom mire, és miért, de várok. - suttogta maga elé. 
Megöleltem, és megpróbáltam elképzelni a helyzetét. Nem gondolom, hogy ez akár Leland-nek is jó lenne. Ez olyan szó szerint semmilyen helyzet. Se veled, se nélküled. Én azt mondom, hogy ha egy kapcsolatban akad olyan, hogy NEM TUDOM, akkor ott baj van. Ez a kapcsolat lehet, hogy a végét járja, de én ezt nem szeretném. Esélyt akarok látni! Laurel-t akarom boldognak látni!

 

24. FEJEZET

Másnap azt terveztem, hogy eltöltök egy szép napot Andy-vel, de nem így sikerült. Már kora reggel csörgött a telóm, és láss csodát Ashley volt az. 
- Hali! Felkeltettelek? - kérdezte életre valóan.
- Szia. Nem, már fent voltam. Mizu? 
- Csak azt szeretném kérdezni nem jössz-e el ma velem piálni? - kérdezte.
Meglepett ez a kérdés. Nem szoktam inni, és most sem volt szándékomban, de Ash-el szívesen kiruccantam volna. Nagy az önuralmam, biztos kibírok egy kis italozást.
- Persze. - mondtam. - Csak én nem iszok. 
- Akkor ma fogsz! - szinte nevetett a telefonba.
- De Ash, én ne... - de ekkor a pityegő hangon kívül semmit nem hallottam. - Szuper! - kinyomott, és ki tudja milyen egy Purdy féle piálás. Az óra 9:00-át mutatott. Talán még sem olyan korán reggel hívott, bár Andy még mindig szuszogott az ágyban. Kikecmeregtem és elkészültem, hogy most én lepjem meg Andy-t. Lementem a konyhába és bekavartam egy adag palacsintának valót. A főzést szeretem, de sosem a recept szerint csinálok meg valamit, így most is megbolondítottam a tésztát, egy kevés sziruppal. 10 perc se telt bele, és már lehetett is tálalni. Ez a palacsinta előnye, és hátránya. Kint ültem már fél órája a palacsintáimmal, és senki nem jelentkezett értük. Közben az agyam azon kattogott, hogy mi a helyes választás.: 
A, bulizni egy irtó királyat Ashley-val B, normális keretek között iszogatni. 
Mind a kettőben van ráció, de a döntés nem tudott megszületni. Észrevettem egy üveg pálinkát a szekrény tetején. Levettem, magam elé raktam, mintha csak attól az üvegtől várnám a választ. 
- Bad Girl or Good Girl? - motyogtam.
- Bad. - szólalt meg mögöttem egy hang. 
- Jó reggelt! - kiáltottam el magam, és az ölébe vágódtam. - Itt van a reggelid. Palacsinta.
- Ööö... - húzta félre a száját. - Nem szeretem.
- Most ez komoly? - a pillantásom ölni tudott volna a meglepettségtől.
- Nem. Amúgy szeretem! - megcsókolt. Ő meg a nagy viccei... - Még pálinka is van!
- Nem! - kivettem a kezéből az italt. - Ez az enyém!
Lehet nem jól fogalmaztam, mert még a kés is megállt az ételben e mondat hallatára. 
- Mármint Ash hívott ma. 
- Hogy? - felhúzta jobb szemöldökét. - Oké, hogy Ash meg a pia összetartozik, de ez most nem esik le.
- Elhívott, hogy este menjek vele bulizni. Én meg igent mondtam. 
- Na sz csúcs! Jó szórakozást.
- De itt van egy kis gond. - hátratett kézzel járkáltam fel és alá. - Nem bírom a piát. Nem akarok bajt.
- Akkor igyál nagyon keveset! 
- Vagy nem megyek el. - unott képpel leültem a székre. 
- Na azt nem. - Andy eggyel közelebb jött és a villájára vett egy darab finomságot. - Túl fogod élni. De muszáj néha eltölteni egy estét Ash-el, az majd felvidít! 
- Ha te mondod! - ezzel leettem a villájáról a palacsinta darabot, és bementem a szobába. 

Mivel a nap többi része szabadnak bizonyult, nem akartam semmit tevéssel eltölteni. Úgy volt, hogy Andy és Jinxx aznap ketten mennek le a partra, de, hogy ez ne így történjen erről Sammi-vel gondoskodtunk. Nekünk jobb ötletünk volt. Kitaláltuk, hogy menjünk le a régi állomáshoz grafitizni. A srácoknak is bejött a dolog. Sammi vitte a grafiti cuccot, nekünk meg csak koszolható ruhában oda kellett menni. Valamilyen szinten mindig is irigyeltem Sammi-t, mert ő olyan vagány, és szabad lélek. Tuti nem gondolkodott volna ennyit az Ash-el való italozáson sem. Néha jól jönne nekem is annyi magabiztosság mint amennyi neki van. Felnézek rá, nagyon is.

23. FEJEZET

Pontban 6-kor megérkezett Ash. Addigra már Andy is otthon volt. 
- Na mehetünk? - kérdezte.
- Persze már i.... - de hirtelen elakadt a szavam - Ashley! Te meg mit kentél magadra?
- Csak egy kis fokhagymát, de nem sokat! - vigyorgott büszkén.
- Minek? - röhögött Andy - Nem vámpír vadászatra indulunk! 
Ash meghúzta a vállát, viszont én így nem akartam vele elindulni sehová. 1 lépésnyire álltam tőle, és odáig lehetett érezni a bűzét.
- Hát Ash drágám, akár tetszik akár nem, te most le fogsz zuhanyozni, mert, hogy így nem jössz az ezer + egymillió százalék! - mondtam és betessékeltem a fürdőbe.
- Hát jó! De arra készülj föl Andy, hogy nem fogok gazdálkodni a tusfürdőddel! - kiabálta ki.
Andy-vel csak bámultunk egymásra. Nem tudtuk mi baja lehet Ash-nek. Aztán megint rátett egy lapáttal. Már vagy 10-15 perce zuhanyzott, nekünk pedig indulnunk kellett volna.
- Gyere már kifelé! - dörömbölt az ajtón Andy. - Húzzál ki!
- Jól van, jól van! - sietett ki a fürdőből Ashley.
Valószínűleg megijedhetett Andy-től, mert úgy rohant ki, hogy a fél cipője még nem volt rajta. Ezt én egy nagy kacajjal reagáltam le, és megveregettem a vállát.

- Na itt volnánk. - mondtam. - A régi lakótelep. 
Lassan járkáltunk a lépcsők között, és minden lépésnél oda kellett figyelnünk. Ez a lakótelep vagy 10 éve volt lakott. Most csak vagy 5-7 család él ott. A falak régiek, a lépcsők omlanak, de hatalmas hely van mögötte, így jártunk oda ki próbálni. 
- Sziasztok! - köszöntött minket Leland - Még új tagot is hoztatok? Ki a srác?
- Ő itt Ashley Purdy. A BVB basszusgitárosa. 
- Örülök. - mondta Moose, és komolyra fordította a szót. - Na felkészültetek?
Mi csak bólintottunk egyet. Leland intett, hogy üljünk le egy körbe. Megtettük. Aztán Moose valamit rajzolt a homokba. 
- Adjátok a kezeteket! Adjátok a kezeteket! - hajtogatták.
Megfogtuk egymás kezét. Én pont Andy és Ashley között ültem. Aztán Leland és Moose. Elkezdett Moose valami röhejeset mormolni. Elmondta vagy kétszer, majd elengedtük egymás kezét. 
- Semmi. - mondta Andy.
- Talán nem volt eléggé egyértelmű. - mondtam, de sajnos akkorra minden hitem odaveszett.
- Lehet. - Leland felállt és körbenézett. - A múltkor abból az ablakból néztek.
- Ne nézzük meg? - kérdezte Ash.
- De már a múltkor felcsengettek! - mondtam.
- Igaz. - monda Moose és valami ott csillogott a szemében. - De azt mondták ott nincs néni. 
- Jézusom! - rezzent össze Ashley.
- Nézzük meg! - pattant föl Andy és elindult a házhoz. 
- Mi van? - kiáltottam el magam. - Este fél 8 van! Ne zavarjátok már őket ilyenekkel! 
- Nyugalom! - kacsintott rám Ash, ami most eléggé rosszul jött ki, mert ez az ötlet NAGYON nem tetszett. 
- Álljatok meg! - kiabáltam továbbra is. - Héé! 
De kiabálhattam én összevissza. A 4 kíváncsiból egyiket sem érdekelte. Elszántan közeledtek az ajtó felé. Andy készült becsengetni.
- Ne! - próbálkoztam újra.
De ekkor Leland-nek sikerült kinyitnia az ajtót. Intett egyet és a többiek követték. Én sem tehettem mást, mennem kellett. 
Felgyalogoltunk a második emeletre és becsengettek - pontosabban Ashley -. Féltem a következményektől. Lehet, hogy a Moose szellemidézési módszere nem vált be, de valamennyire még most is hiszek, mert hinnem kell. A nagy mélázásomból egy hang ébresztett fel. Egy néni nyitott ajtót. Pont az amelyiket régebben látták. A fiúk ijedten rezzentek össze.
- Segíthetek? - kérdezte kedvesen a néni. 
A fiúk zavartan bólogattak így a néni behívott minket. Leültünk a nappaliban és csöndben voltunk.
- Mi járatban? - kérdezte a néni.
- Hát... - kezdtem. - A fiúk azt hitték a nénire, hogy egy szellem.
- Hogy én? - mosolygott a néni. 
- Igen. - mondta elszégyellve magát Moose. - Megakartuk idézni. Jó bulinak tűnt. Sajnáljuk!
- Ugyan! - nevetett a néni. - A nevem Rosa és nem vagyok szellem. Pedig az nagy buli lett volna ugye? 
Lassan bólogattunk. 
- Én igazából kicsit kételkedtem. Csak a kíváncsiság hajtott. 
- Az sosem baj! - ültetett maga mellé Rosa. - Mikor fiatal voltam mi is csináltunk ilyeneket. Emlékszem szép idők voltak azok. De nem sikerült sosem.
- Lehet nem létezik ilyen kapcsolat. - motyogtam.
- Dehogynem! - folytatta Rosa. - Ha meghal egy szeretted, és utána neki beszélsz, ő biztosan meghallja még ha nincs is ott veled! - könny szökött a szemembe. 
- Jó is lenne. -mondtam és Andy-hez bújtam. 
- Kicsim. Ez így van! - Rosa megsimogatta az arcom.
Sokat beszélgettünk mi így 5-en. Nagyon kellemes este volt. Habár kiderült, hogy semmiféle szellem nincs ott, és mégiscsak Liam-nek volt igaza, de jó volt. Még azt is megbeszéltem a nénivel, hogy lehet megyek máskor is. Ám volt valami ami nyomta a szívem, amit mondott és az kissé fájdalmat okozott bennem.