25. FEJEZET

/Andy szemszöge/ 

Tök jó ötleteim voltak a graffitivel kapcsolatban. Már láttam magam előtt a hatalmas BVB jelbe tákolt Wretched and Divine feliratot, és az óriási Andy képet. Persze a rajztudásom még oké is de nem tudom, hogy egy falon, hogy fog mutatni. 
- Tara, te mit fogsz festeni? - érdeklődtem. 
- Szerintem... kezdte. - egy foltot.
- Az tök j... Hogy mit? - értetlenkedtem. 
- Egy foltot. Vagy egy pacát. - nevetett. - Nem tudok rajzolni.
Nem tudtam, hogy higgyek-e neki. Az éneklésre is ezt mondta. De majd meglátjuk. Ép a mesés hajamat igazgattam a tükörben, mikor megszólalt Tara telefonja. Úgy rohant érte, hogy még engem is majdnem fellökött. Megcsúszott a kezem, és a hajamat nagyszerűen összeborzoltam. 
- Ne! - kiáltottam, majd mikor megláttam a vég eredményt nem is volt olyan rossz.
- Andy. - rohant oda hozzám ijedten Tara. - Nem megyek veletek. Kérlek vigyél el Laurel-hez! 
- Miért? Mond nem ér rá? 
- Nem! - hadarta és már rohant is a kocsihoz. 
Valami borzasztó dolog történhetett, ha Tara ennyire ideges. A kocsiban végig az volt az eszemben, hogy mi van ha törölgetésnél le esett a székről, vagy megtámadták, kirabolták...stb. Egyre több szörnyűség jutott eszembe, de azt, hogy mi is volt valójában nem akartam megkérdezni. 
Odaértünk Laurel-hez. Úgy rohantunk fel a lépcsőn a negyedikre, mint valami félőrült. Csengettünk, nekem meg majd kiugrott a szívem, hogy mit fogok látni és akkor nyílt az ajtó. 

/Tara szemszöge/
Szegény barátnőm felhívott, hogy élete szerelmével, a hajnala csillagával, egyszerűen mondva Leland-el, összeveszett. Ez eléggé váratlanul ért, és nem is igazán gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek. Részleteket nem tudtam, de sosem mondanék nemet Laurel-nek más miatt. Sosem mondtam, és nem is fogom.  
Mikor kinyitotta az ajtót egyből a nyakába vágtam magam. 
- Mi...mi történt Laurel? - kérdezte félénk, de kíváncsi hangon Andy.
- Leland-el nagyon összevesztünk. - hangzott a szomorú válasz.
- Ennyi? - Andy kicsit durván adott hangot gondolatának.
- Mi az, hogy ennyi? - tettettem a dühömet. - Ez eléggé komoly. Mit szólnál ha mi összevesznénk?
- Bocsi. - mentegetőzött. - De én valami durvára gondoltam, mondjuk, hogy elestél vagy valami.
- Semmi baj. - törölte meg a szemeit Laurel. - De te nehogy kihagyd a programot miattam!
- Ez az Andy. Köszi, hogy elhoztál, de innen boldogulok. - mondtam.
- Biztos? Szívesen maradok. 
- Nem kell, köszi. - láttam, hogy Laurel-nek jól esik Andy törődése.
- Okés, akkor kitartás! - még megcsókolt engem, adott egy puszit Laurel-nek, és elment.
Első gondolatom az volt, hogy vajon nem-e fognak Jinxx-ék haragudni. Aztán jött a kérdéses dolog. 
- Na mesélj, mi történt? - biztattam a barátnőmet.
- Leland azt mondta nekem, hogy nem tudja már, hogy mit érez irántam.
- De mire? Csak úgy a levegőbe, vagy veszekedtetek.
- Hát az úgy volt... - kezdte. - hogy Leland átakart jönni hozzám, de én mondtam neki, hogy ne jöjjön, mert nem vagyok fogadóképes állapotban, ő meg nekem esett, hogy:  
- Mostanában sosem vagy abban.
- Ezt meg, hogy értsem? Nem mondhatod azt, hogy elhanyagollak, mert nem!
- Láttam Andy-t és Tara-t együtt, ők jobban harmóniában vannak egymással.
- Ne már Le! Mit akarsz ezzel elérni?
- Már nem tudom mit érzek irántad. 
- Tessék? Leland, ne játssz velem!
- Én aztán nem fogok...
- Ennyivel lezárta? - kérdeztem. 
Laurel csak bólogatott. Nem sírt, ami először furcsa volt nekem, majd rájöttem, hogy ő se fogott fel túl sokat a dologból. Leland konkrétan nem szakított vele, de mégis lezárta. Itt a biztató szó semmit sem ért volna. Se én, se ő nem tudtuk, hogy most akkor Laurel újra szingli-e, vagy sem?!
- Hívjuk fel. - javasoltam. - Tudnod kell, hogy akkor most mi van!
- Nem! - szökött könny a szemébe. - Ha tényleg vége, akkor én arról nem akarok tudni.
- De kell tudnod! Sajnálom! 
Ezzel a lendülettel be is tárcsáztam Leland számát, aki nem sokkal később föl is vette. 
- Igen? - szólt bele unottan.
- Szia Le, Tara vagyok. Laurel mondta, hogy összevesztetek, és most nem nagyon értem, hogy akkor most ti együtt vagytok még, vagy sem?
- Az az igazság Tara, hogy nem tudom. Persze még mindig szeretem, de nekem valami már nem a régi. Kell egy kis idő. Remélem, ha eljön az ideje, akkor Laurel ismét úgy fog hozzám állni.
- Én is remélem Le. De ne gondolkozz túl sokáig, nem örök az időd.
 - Tudom, és sajnálom. Laurel-nek is mond meg!
Miután letettem a telefont ránéztem a Laurel-re. Üres volt a tekintete. Csak bámult maga elé, majd megszólalt. 
- Én várok. Nem tudom mire, és miért, de várok. - suttogta maga elé. 
Megöleltem, és megpróbáltam elképzelni a helyzetét. Nem gondolom, hogy ez akár Leland-nek is jó lenne. Ez olyan szó szerint semmilyen helyzet. Se veled, se nélküled. Én azt mondom, hogy ha egy kapcsolatban akad olyan, hogy NEM TUDOM, akkor ott baj van. Ez a kapcsolat lehet, hogy a végét járja, de én ezt nem szeretném. Esélyt akarok látni! Laurel-t akarom boldognak látni!