23. FEJEZET

Pontban 6-kor megérkezett Ash. Addigra már Andy is otthon volt. 
- Na mehetünk? - kérdezte.
- Persze már i.... - de hirtelen elakadt a szavam - Ashley! Te meg mit kentél magadra?
- Csak egy kis fokhagymát, de nem sokat! - vigyorgott büszkén.
- Minek? - röhögött Andy - Nem vámpír vadászatra indulunk! 
Ash meghúzta a vállát, viszont én így nem akartam vele elindulni sehová. 1 lépésnyire álltam tőle, és odáig lehetett érezni a bűzét.
- Hát Ash drágám, akár tetszik akár nem, te most le fogsz zuhanyozni, mert, hogy így nem jössz az ezer + egymillió százalék! - mondtam és betessékeltem a fürdőbe.
- Hát jó! De arra készülj föl Andy, hogy nem fogok gazdálkodni a tusfürdőddel! - kiabálta ki.
Andy-vel csak bámultunk egymásra. Nem tudtuk mi baja lehet Ash-nek. Aztán megint rátett egy lapáttal. Már vagy 10-15 perce zuhanyzott, nekünk pedig indulnunk kellett volna.
- Gyere már kifelé! - dörömbölt az ajtón Andy. - Húzzál ki!
- Jól van, jól van! - sietett ki a fürdőből Ashley.
Valószínűleg megijedhetett Andy-től, mert úgy rohant ki, hogy a fél cipője még nem volt rajta. Ezt én egy nagy kacajjal reagáltam le, és megveregettem a vállát.

- Na itt volnánk. - mondtam. - A régi lakótelep. 
Lassan járkáltunk a lépcsők között, és minden lépésnél oda kellett figyelnünk. Ez a lakótelep vagy 10 éve volt lakott. Most csak vagy 5-7 család él ott. A falak régiek, a lépcsők omlanak, de hatalmas hely van mögötte, így jártunk oda ki próbálni. 
- Sziasztok! - köszöntött minket Leland - Még új tagot is hoztatok? Ki a srác?
- Ő itt Ashley Purdy. A BVB basszusgitárosa. 
- Örülök. - mondta Moose, és komolyra fordította a szót. - Na felkészültetek?
Mi csak bólintottunk egyet. Leland intett, hogy üljünk le egy körbe. Megtettük. Aztán Moose valamit rajzolt a homokba. 
- Adjátok a kezeteket! Adjátok a kezeteket! - hajtogatták.
Megfogtuk egymás kezét. Én pont Andy és Ashley között ültem. Aztán Leland és Moose. Elkezdett Moose valami röhejeset mormolni. Elmondta vagy kétszer, majd elengedtük egymás kezét. 
- Semmi. - mondta Andy.
- Talán nem volt eléggé egyértelmű. - mondtam, de sajnos akkorra minden hitem odaveszett.
- Lehet. - Leland felállt és körbenézett. - A múltkor abból az ablakból néztek.
- Ne nézzük meg? - kérdezte Ash.
- De már a múltkor felcsengettek! - mondtam.
- Igaz. - monda Moose és valami ott csillogott a szemében. - De azt mondták ott nincs néni. 
- Jézusom! - rezzent össze Ashley.
- Nézzük meg! - pattant föl Andy és elindult a házhoz. 
- Mi van? - kiáltottam el magam. - Este fél 8 van! Ne zavarjátok már őket ilyenekkel! 
- Nyugalom! - kacsintott rám Ash, ami most eléggé rosszul jött ki, mert ez az ötlet NAGYON nem tetszett. 
- Álljatok meg! - kiabáltam továbbra is. - Héé! 
De kiabálhattam én összevissza. A 4 kíváncsiból egyiket sem érdekelte. Elszántan közeledtek az ajtó felé. Andy készült becsengetni.
- Ne! - próbálkoztam újra.
De ekkor Leland-nek sikerült kinyitnia az ajtót. Intett egyet és a többiek követték. Én sem tehettem mást, mennem kellett. 
Felgyalogoltunk a második emeletre és becsengettek - pontosabban Ashley -. Féltem a következményektől. Lehet, hogy a Moose szellemidézési módszere nem vált be, de valamennyire még most is hiszek, mert hinnem kell. A nagy mélázásomból egy hang ébresztett fel. Egy néni nyitott ajtót. Pont az amelyiket régebben látták. A fiúk ijedten rezzentek össze.
- Segíthetek? - kérdezte kedvesen a néni. 
A fiúk zavartan bólogattak így a néni behívott minket. Leültünk a nappaliban és csöndben voltunk.
- Mi járatban? - kérdezte a néni.
- Hát... - kezdtem. - A fiúk azt hitték a nénire, hogy egy szellem.
- Hogy én? - mosolygott a néni. 
- Igen. - mondta elszégyellve magát Moose. - Megakartuk idézni. Jó bulinak tűnt. Sajnáljuk!
- Ugyan! - nevetett a néni. - A nevem Rosa és nem vagyok szellem. Pedig az nagy buli lett volna ugye? 
Lassan bólogattunk. 
- Én igazából kicsit kételkedtem. Csak a kíváncsiság hajtott. 
- Az sosem baj! - ültetett maga mellé Rosa. - Mikor fiatal voltam mi is csináltunk ilyeneket. Emlékszem szép idők voltak azok. De nem sikerült sosem.
- Lehet nem létezik ilyen kapcsolat. - motyogtam.
- Dehogynem! - folytatta Rosa. - Ha meghal egy szeretted, és utána neki beszélsz, ő biztosan meghallja még ha nincs is ott veled! - könny szökött a szemembe. 
- Jó is lenne. -mondtam és Andy-hez bújtam. 
- Kicsim. Ez így van! - Rosa megsimogatta az arcom.
Sokat beszélgettünk mi így 5-en. Nagyon kellemes este volt. Habár kiderült, hogy semmiféle szellem nincs ott, és mégiscsak Liam-nek volt igaza, de jó volt. Még azt is megbeszéltem a nénivel, hogy lehet megyek máskor is. Ám volt valami ami nyomta a szívem, amit mondott és az kissé fájdalmat okozott bennem.