27. FEJEZET

- Mi van veled? - kérdezte Ash mikor odaértünk a szórakozóhelyre. 
- Aggódok. - suttogtam magam elé. - Nem szeretném, hogy vége legyen. Már olyan régen együtt vannak. És akkor a barátságuk is tönkremenne. 
Ashley sóhajtott egyet. Láttam az arcán, hogy nem egyezik a véleményünk. 
- Ugyan. - legyintett - Nem fog megállni a világ. Még tök fiatal csaj, egyáltalán nem biztos, hogy ő neki az igazi. Ki tudja miért voltak annyi ideig együtt...
- Nem ismered őket! - mi ez a hozzáállás? Valamivel biztatóbb monológot akartam hallani.
- Nem, nem ismerem, de egyet tudok. A szerelem kémia, ami egyszer elmúlik, és elfogadássá alakul át, ami meg vagy megy, vagy nem. Ennyi. 
Furcsa. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez a véleménye. Kissé meglepett a dolog. 
Szinte rohant befelé a bárba, én meg kullogtam utána. Fények, zaj, és rengeteg részeg ember. 
Mikor odamentünk a pulthoz, átvergődve magunkat az emberek tengerén, egy csinos szőke lány fogadott minket. A ruháján lévő kivágás nagyobb volt, mint a ruha többi része. Bájosan mosolygott, és mintha csak valami szállodában lennénk udvariasan beszélni kezdett.
- Parancsoltok valamit? Egy jó erős koktélt esetleg? 
- Mit kérsz Tara? - kérdezte Ash.
- Hát én... - abszolút nem tudtam, hogy mit lehetne kérni. Szívem szerint egy pohár almalét kértem volna, de az kicsit furcsán jött volna le. 
Ash látta a bizonytalanságomat és a kezébe vette az irányítást. 
- Kérünk kettőt a napi ajánlatból. 
- Máris hozom. - a csinos szőke kecsesen hátra dobta a haját, és készíteni kezdte az üdítőket. 
Mi pedig leültünk egy asztalhoz. Kissé feszengtem, ugyanis csak csöndben ültünk. Meg kellett törnöm a csendet. 

- És...neked van valakid? - kérdeztem.

- Nincs. - hangja határozott volt. Talán rossz kérdést tettem fel. - És alakulóban van valami? - ha már belemásztam ebbe a beszélgetésbe így, akkor legalább valami jó is süljön ki belőle.

- Nem nagyon. - válasza immár hanyag volt. Majd a vállát megvonva folytatta - Nem olyan rég ért véget egy kapcsolatom ezért eljutottam arra a szintre mikor már nem hiszek az ilyesmiben.

- Ne mondj ilyet. - ezzel vigasztalhattam volna, ha Ashnek lenne rá szüksége. - Ezért voltál ilyen elfogult Laurelékkel kapcsolatban?

- Részben. - halovány mosoly jelent meg az arcán.

A pultos szőke ekkor helyezte elénk az italokat.

- Kellemes iszogatást. - vigyorgott.

- Köszi. - mondtuk nagyjából egyszerre.

- Ezt, hogy érted? Mi a másik része? - kérdeztem halkan. Lövésem nem volt arról, amit válaszként kaphatok. Pontosabban volt egy, de abban inkább reménykedtem, hogy csak a képzeletem szüleménye.

- Semmi, semmi. - arcára újra kiült az a bizonyos mosoly, amit eddig csak Lau csalt elő belőle. - Mesélj inkább magadról.

- Mire vagy kíváncsi? - tudtam, hogy ezzel csak a szót akarta terelni, de hagytam neki. Ebben a helyzetben lehet nem is jött volna ki túl jól ha Ash valami olyat mond, mivel Lelandet védve lehet neki álltam volna. Igaz összevesztek és megbántotta a barátnőmet én mégis tudtam, hogy Laurel még mindig szereti.

- Mennyire vagy bevállalós? - mosolygott, de már nem ugyanúgy.

- Attól függ miben. - ezzel a válaszommal mintha a sötétbe tapogatóztam volna.

- Nana! Olyan nincs, egy ember vagy bevállalós, vagy nem.

- Hát akkor én kevésbé vagyok az. - vártam a reakcióját, hogy a válaszommal ismét egy kudarcot tudhatok be magamnak vagy sem. Még jobban elmosolyodott. Kicsit megnyugodtam.

- Ez lehet, hogy majd a segítségünkkel változni fog. - lehúzta az italát majd intett a pultos szőkének.

- Segíthetek? - egy pillanat alatt előttünk termett.

- Még egy ilyet, csak most egy kicsit erősebbre. Tara te kérsz még? - fordult ezúttal felém.

- Még nem. - kérek-e? Még ezzel sem végzek kiláthatatlan ideig. Az idő ezután gyorsan telt. Ash sokat ivott és sokat nevettünk. Szinte az egész életünket kitárgyaltuk és ő mindeközben szert tett a pultos csaj telefonszámára is.

- Mindjárt jövök. - felálltam és célba vettem a mosdót. Néhány teljesen lerészegedett tini is az utamba került, de közöttük nagyjából gond nélkül átosontam. Már majdnem elértem a mosdó ajtaját, amikor egy piától jócskán bűzlő férfi elkapta a karomat.

- Gyere cicus játszunk kicsit! - súgta a fülembe majd rángatni kezdett a női mosdó felé.

- Eressz el! Segítség! - sikítottam hátha valaki lerántja rólam, e helyett mindenki ujjongani kezdett majd táncoltak tovább. A pólómat már lehúzta a fél vállamról és a nyakamra tapadt, amikor hasba rúgtam. Egy pillanatra meghátrált és úgy éreztem, hogy menekülhetek, de elkapta a vállam és teljes erejéből a falhoz vágott.

- Ez fáj! - sziszegtem összeszorított fogaim közül.

- Fog ez még jobban ha nem engedelmeskedsz! - már üvöltött velem. Szemembe könnyek szöktek. Nagyon féltem. Bármivel is próbálkoztam nem tudtam elmenekülni. Egyszer csak kicsapódott az ajtó, Ashley lerántotta a nyakamat harapdáló férfit és a falhoz vágta.

- Ki vagy te és mit avatkozol bele? Tök jól elvoltunk a kiscsajjal. - térdeim összerogytak és a falat simítva lecsúsztam a földig.

- Azt nehezen hiszem! - üvöltött vele Ash és állon vágta. Egy hangos kattanásra viszont azonnal felkaptam a fejem. A férfi orrából ömlött a vér Ash pedig dühvel tele állt előtte.

- Hagyd nem éri meg! - elkaptam az újra ütésre lendülő karját és magam felé fordítottam. Megfogta a két karomat és egyenesen ki vitt a bárból.

- A számla? – nem tudom miért, de ez jutott először az eszembe.

- Már fizettem. Felhívom Andyt. - amint ezt kimondta megszólalt az én mobilom. A képernyőn Laurel neve jelent meg. - Remélem nincs semmi baj. - motyogtam magamban és felvettem.

- Szia. Nagyon sajnálom, ha zavarok, de ma este nem tudnál átjönni hozzám? - hangja teljesen kisírt volt. Hirtelen nem tudtam dönteni. Vágytam arra, hogy a történtek után szorosan Andyhez bújjak de Laurelnek is hatalmas szüksége lenne rám. Ash figyelte a telefonbeszélgetésünket és kérdő pillantást vetett rám, amikor egy szó sem jutott ki a torkomon.

Köszönöm ezt a fejezetet egy nagyon jó barátnőmnek :) Köszönöm <3