Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami üvöltés hallatszik a nappaliból. Kipattantam és lerohantam a lépcsőn. Majdnem a nyakamat törtem a nagy semmiért, ugyanis az üvöltés Andy gépéből jött. Megtöröltem fáradt szemeimet, hogy jobban lássak.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem.
- Szia. - válaszolta. - Szellemidézést keresek a neten.
Ez aranyos volt tőle. Láttam, hogy készül rá, hogy újra találkozzon a srácokkal. Lassan nyomtam egy csókot az arcára, és megöleltem. Épp megakartam dicsérni, mikor verni kezdték a bejárati ajtót. Ez már csak egy ilyen reggel. - gondoltam, hisz üvöltés, dübörgés...mi jön még?
Az ajtóban az én kedves barátnőm állt, és látszott rajta, hogy nagyon mérges.
- Mi a francot képzeltek, hogy szellemet akartok idézni? Vagyis miért kockáztatjátok az életeteket? - hadarta.
Én csak behúztam őt a házba, hogy ne az utcán kiabáljon reggel 9-kor.
- Ááá Laurel! - mosolygott Andy. - Te is jössz ma?
- Az kizárt! - kiabálta - Nektek sem kéne ilyen hülyeséget csinálnotok!
Nem tudtam volna olyat mondani amiért megnyugodott volna. Ő ilyen fajta. Van aki imádja a szellemeket, meg a természet feletti dolgokat, Laurel fél tőlük. Ezzel nincs is semmi baj.
- Kicsim! - mondtam neki - Nem lesz baj! Ott lesz Andy meg Leland és Mo....ennyi!
Ő csak vágott egy durcás képet és Andy-hez fordult.
- Te már idéztél szellemet? - kérdezte.
- Nem. - rázta meg Andy a fejét.
- Én igen és tudod mit!? Nem sült el jól!
Andy látta rajtam, hogy mennyire idegesít Laurel hisztériája, ezért fogta magát és megnyugtatni készült a felháborodott barátnőmet. Oda vezette a géphez és megnyitott egy ablakot.
- Látod? - kezdte - Rossz szellemek nem ragadnak a földön! Nem lesz semmi baja sem Leland-nek, sem Tara-nak! - mosolygott biztatóan.
- Ti akkor is őrültek vagytok! - kiáltotta és kiviharzott a bejárati ajtón.
Pont ahogy kirohant az újabb vendég, Ash, pont csengetni akart.
- Wow! Ő meg ki volt? - kérdezte - Én is ilyen sebtében fogok távozni?
Betessékeltük őt is. Leült a kanapéra, lábait kényelmesen felhúzta. Otthon érezte magát a javából.
- Ő a legjobb barátnőm volt Laurel. - mondtam.
- És mi volt a baja? Összevesztetek? - tudakolta tovább.
- Nem. -válaszolt helyettem is Andy. - Képzeld ma szellemet fogunk kergetni Tara néhány barátjával.
Ashley kerekre nyitotta szemeit. Kényelmes pozíciójából hirtelen előredőlt, és ugyanolyan kerek szemekkel kérdezte.
- Szellem? Mi van?
- Csak 2 barátom szerint a régi lakótelepnél kísért egy néni szelleme. Azt megyünk megnézni.
- Az de komoly! - nevetett - Mehetek én is? Szeretnék részt venni a nagy vadászatban!
- Felőlem. - legyintettem - Bár nem fogunk találni semmit. Kicsit bogyós az a két barátom.
Ash megvonta a vállát. Még így is jönni akart. Nem tudom elképzelni, hogy a 4 fiúnak mi olyan érdekes ebben. Valahogy kezdtem egyre jobban Liam pártját fogni. Így ahogy egyre többet mondtuk ki a "szellem" szót, kezdett eget verő hülyeségnek tűnni. Pedig régen nagyon is hittem a túlvilági életben. De már megígértem nekik. Ha lemondom azzal letöröm őket. És még be kell vallanom égetett a vágy, hogy visszavágjak Liam-nek azért mert ő annyira okos volt a James-el való kapcsolatomban. Ha Moose-nak tényleg igaza lenne, akkor Liam szerintem nagyon meglepődne.
- Mikor találkozunk? - törte meg a gondolataimat Ash hangja.
- Gyere mondjuk 6-ra ide. - mondta Andy és kikísérte. Én meg leültem a géphez, hogy elolvassam azt az oldalt amit Andy mutatott Laurel-nek.
- Na én megyek készülni! - mondta Andy mikor visszajött. - Még be kell néznem egy barátomhoz.
- Rendben. - válaszoltam, csak úgy odalökve, mert teljesen elbűvöltek amiket írtak.
Kíváncsi leszek arra a nagy szellemidézésre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése