27. FEJEZET

- Mi van veled? - kérdezte Ash mikor odaértünk a szórakozóhelyre. 
- Aggódok. - suttogtam magam elé. - Nem szeretném, hogy vége legyen. Már olyan régen együtt vannak. És akkor a barátságuk is tönkremenne. 
Ashley sóhajtott egyet. Láttam az arcán, hogy nem egyezik a véleményünk. 
- Ugyan. - legyintett - Nem fog megállni a világ. Még tök fiatal csaj, egyáltalán nem biztos, hogy ő neki az igazi. Ki tudja miért voltak annyi ideig együtt...
- Nem ismered őket! - mi ez a hozzáállás? Valamivel biztatóbb monológot akartam hallani.
- Nem, nem ismerem, de egyet tudok. A szerelem kémia, ami egyszer elmúlik, és elfogadássá alakul át, ami meg vagy megy, vagy nem. Ennyi. 
Furcsa. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez a véleménye. Kissé meglepett a dolog. 
Szinte rohant befelé a bárba, én meg kullogtam utána. Fények, zaj, és rengeteg részeg ember. 
Mikor odamentünk a pulthoz, átvergődve magunkat az emberek tengerén, egy csinos szőke lány fogadott minket. A ruháján lévő kivágás nagyobb volt, mint a ruha többi része. Bájosan mosolygott, és mintha csak valami szállodában lennénk udvariasan beszélni kezdett.
- Parancsoltok valamit? Egy jó erős koktélt esetleg? 
- Mit kérsz Tara? - kérdezte Ash.
- Hát én... - abszolút nem tudtam, hogy mit lehetne kérni. Szívem szerint egy pohár almalét kértem volna, de az kicsit furcsán jött volna le. 
Ash látta a bizonytalanságomat és a kezébe vette az irányítást. 
- Kérünk kettőt a napi ajánlatból. 
- Máris hozom. - a csinos szőke kecsesen hátra dobta a haját, és készíteni kezdte az üdítőket. 
Mi pedig leültünk egy asztalhoz. Kissé feszengtem, ugyanis csak csöndben ültünk. Meg kellett törnöm a csendet. 

- És...neked van valakid? - kérdeztem.

- Nincs. - hangja határozott volt. Talán rossz kérdést tettem fel. - És alakulóban van valami? - ha már belemásztam ebbe a beszélgetésbe így, akkor legalább valami jó is süljön ki belőle.

- Nem nagyon. - válasza immár hanyag volt. Majd a vállát megvonva folytatta - Nem olyan rég ért véget egy kapcsolatom ezért eljutottam arra a szintre mikor már nem hiszek az ilyesmiben.

- Ne mondj ilyet. - ezzel vigasztalhattam volna, ha Ashnek lenne rá szüksége. - Ezért voltál ilyen elfogult Laurelékkel kapcsolatban?

- Részben. - halovány mosoly jelent meg az arcán.

A pultos szőke ekkor helyezte elénk az italokat.

- Kellemes iszogatást. - vigyorgott.

- Köszi. - mondtuk nagyjából egyszerre.

- Ezt, hogy érted? Mi a másik része? - kérdeztem halkan. Lövésem nem volt arról, amit válaszként kaphatok. Pontosabban volt egy, de abban inkább reménykedtem, hogy csak a képzeletem szüleménye.

- Semmi, semmi. - arcára újra kiült az a bizonyos mosoly, amit eddig csak Lau csalt elő belőle. - Mesélj inkább magadról.

- Mire vagy kíváncsi? - tudtam, hogy ezzel csak a szót akarta terelni, de hagytam neki. Ebben a helyzetben lehet nem is jött volna ki túl jól ha Ash valami olyat mond, mivel Lelandet védve lehet neki álltam volna. Igaz összevesztek és megbántotta a barátnőmet én mégis tudtam, hogy Laurel még mindig szereti.

- Mennyire vagy bevállalós? - mosolygott, de már nem ugyanúgy.

- Attól függ miben. - ezzel a válaszommal mintha a sötétbe tapogatóztam volna.

- Nana! Olyan nincs, egy ember vagy bevállalós, vagy nem.

- Hát akkor én kevésbé vagyok az. - vártam a reakcióját, hogy a válaszommal ismét egy kudarcot tudhatok be magamnak vagy sem. Még jobban elmosolyodott. Kicsit megnyugodtam.

- Ez lehet, hogy majd a segítségünkkel változni fog. - lehúzta az italát majd intett a pultos szőkének.

- Segíthetek? - egy pillanat alatt előttünk termett.

- Még egy ilyet, csak most egy kicsit erősebbre. Tara te kérsz még? - fordult ezúttal felém.

- Még nem. - kérek-e? Még ezzel sem végzek kiláthatatlan ideig. Az idő ezután gyorsan telt. Ash sokat ivott és sokat nevettünk. Szinte az egész életünket kitárgyaltuk és ő mindeközben szert tett a pultos csaj telefonszámára is.

- Mindjárt jövök. - felálltam és célba vettem a mosdót. Néhány teljesen lerészegedett tini is az utamba került, de közöttük nagyjából gond nélkül átosontam. Már majdnem elértem a mosdó ajtaját, amikor egy piától jócskán bűzlő férfi elkapta a karomat.

- Gyere cicus játszunk kicsit! - súgta a fülembe majd rángatni kezdett a női mosdó felé.

- Eressz el! Segítség! - sikítottam hátha valaki lerántja rólam, e helyett mindenki ujjongani kezdett majd táncoltak tovább. A pólómat már lehúzta a fél vállamról és a nyakamra tapadt, amikor hasba rúgtam. Egy pillanatra meghátrált és úgy éreztem, hogy menekülhetek, de elkapta a vállam és teljes erejéből a falhoz vágott.

- Ez fáj! - sziszegtem összeszorított fogaim közül.

- Fog ez még jobban ha nem engedelmeskedsz! - már üvöltött velem. Szemembe könnyek szöktek. Nagyon féltem. Bármivel is próbálkoztam nem tudtam elmenekülni. Egyszer csak kicsapódott az ajtó, Ashley lerántotta a nyakamat harapdáló férfit és a falhoz vágta.

- Ki vagy te és mit avatkozol bele? Tök jól elvoltunk a kiscsajjal. - térdeim összerogytak és a falat simítva lecsúsztam a földig.

- Azt nehezen hiszem! - üvöltött vele Ash és állon vágta. Egy hangos kattanásra viszont azonnal felkaptam a fejem. A férfi orrából ömlött a vér Ash pedig dühvel tele állt előtte.

- Hagyd nem éri meg! - elkaptam az újra ütésre lendülő karját és magam felé fordítottam. Megfogta a két karomat és egyenesen ki vitt a bárból.

- A számla? – nem tudom miért, de ez jutott először az eszembe.

- Már fizettem. Felhívom Andyt. - amint ezt kimondta megszólalt az én mobilom. A képernyőn Laurel neve jelent meg. - Remélem nincs semmi baj. - motyogtam magamban és felvettem.

- Szia. Nagyon sajnálom, ha zavarok, de ma este nem tudnál átjönni hozzám? - hangja teljesen kisírt volt. Hirtelen nem tudtam dönteni. Vágytam arra, hogy a történtek után szorosan Andyhez bújjak de Laurelnek is hatalmas szüksége lenne rám. Ash figyelte a telefonbeszélgetésünket és kérdő pillantást vetett rám, amikor egy szó sem jutott ki a torkomon.

Köszönöm ezt a fejezetet egy nagyon jó barátnőmnek :) Köszönöm <3

26. FEJEZET

Sokáig beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk. Nem mutatta ki fájdalmát, pedig én tudtam, hogy belül sajog a szíve. Egy-egy kósza gondolat engem is felkavart. Arra gondoltam mi lenne, ha Andy és köztem akadna ilyen probléma. Nem, az nem lehet! - nem akartam ilyenre gondolni. 
- Jól vagy? - simítottam végig a karját.
- Igen. - a hangja remegett. - Sosem fogok még egy olyan fiút találni mint ő. Nekem ő az igazi. Ő a sorsom. Nekem őt szánták! - felpattant a kanapéról és vadul kapálózni kezdett.
- Laurel! Nyugodj meg! - kétségbe esetten nyugtattam. 
Aztán egy pillanat töredéke alatt szemeiből megindult a könnyzápor. - Istenem. - gondoltam magamban. A jó szót kerestem, de semmit nem tudtam mondani. Én még nem voltam olyan helyzetben mint most ő, és nem is vagyok a nagy vigasztalások embere. 
Így csak öleltem. Ő zokogott és én öleltem. 
Egyszer csak megszólalt a csengő. 
- Ki lehet az? - kapta fel hirtelen a fejét. - Csak...csak nem Leland? - ez a kérdés bennem is felmerült.
- Nem tudom. - válaszoltam minden érzés nélkül. 
- Nem nyitom ki! - határozott volt. 
- De, de ki kell nyitnod, akkor is ha ő az! - hevesen csóválta a fejét. 
- Nem! Én nem!
- Én itt vagyok! - nyugodt volt a hangom, pedig az én szívem is zakatolt. Ha Leland az akkor csak két okból jöhetett. Békülni vagy Szakítani. 
- Kinyitom! - mondtam. 
Felálltam és kihúztam magam. Vettem egy hatalmas levegőt és átgondoltam, hogyan fogom fogadni Le-t. Laurel is próbált felkészült lenni. Megtörölte magát, és elővette a "Leszarom" arcát. 
Idegesen sétáltam az ajtóhoz. - Na Tara, most rajtad a világ szeme. - gondoltam. Újra csengettek. Megragadtam a kilincset. Tudtam, hogy ha az a Leland bármi olyat mer mondani az én barátnőmnek ami túllép egy határt, akkor olyan gyorsan fogom kitessékelni, mint beengedni. 
Ott álltam, fogtam a kilincset, szívem dobogott, - feszültebb voltam mint Laurel - ő meg ott ült a kanapén az ítéletre várva. Meghúztam az ajtót, és már épp mondtam volna a magamét, mikor végignéztem az ajtó elő álló férfin. 
Nem éppen nézett ki úgy, mint Leland, inkább olyan volt mint...
- Ashley? - néztem rá furcsán. - Te meg mit keresel itt? 
- Szia. - vigyorgott. - Andy mondta, hogy itt vagy és ápolod a barátnőd lelkét. 
- Igen. De te akkor miért vagy itt? - értetlenségem hatalmas volt. 
Mosolyát egyszeriben kérdő, megvető pillantás váltotta fel. 
- Úgy volt, hogy elmegyünk együtt iszogatni. Nem emlékszel? 
- Ó, basszus. - megvilágosodtam. - Ne haragudj Ash, de teljesen elfelejtettem. És most nem hagyhatom magára Laurel-t, válsághelyzet. 
- Akkor jöjjön ő is. - kacsintott. 
- Igaz. - behívtam a lakásba. - Lau, nem akarsz eljönni velünk iszogatni. 
 A válasz persze egyértelmű volt. - Nem.
- De léci! - óvatosan átkaroltam, azt akartam, hogy kimozduljon, és ne depizzen otthon. 
- Nem. Most nem tudnék bulizni, ne haragudjatok. 
- Várjunk csak. - újra megjelent Ashley arcán az a bizonyos mosoly. - Én ismerlek! Te vagy Leland barátnője! Találkoztunk a szellem idézés előtt. De látod, nem lett semmi baja a barátodnak!
- Khhm. - köhögtem - Leland-el összevesztek, azért vagyok itt. - Laurel lehajtotta a fejét.
- Bocsánat. Nem tudtam. - szabadkozott. 
- Semmi baj. - felállt, és mélyen Ash szemébe nézett - Nem tudhattad. - furcsa mód elmosolyodott.
- Tudod mit? - lelkesedett be Purdy. - Ha Leland annyira buta, hogy képes így bánni egy ilyen csodálatos, gyönyörű, kedves hölggyel, akkor nem érdemel meg téged! 
- Kedves vagy. - Laurel mosolygott. Mi történt vele egy pillanat alatt? 
- Na? - kérdeztem - Akkor eljössz velünk. 
- Sajnálom. - sóhajtott mélyen - Nem. Inkább lefekszek aludni, de ti érezzétek jól magatokat! 
A búcsú utána felettébb különös volt. Az én bánatos barátnőm végig mosolygott, és még egyszer fel is nevetett. Ashley lett volna rá ilyen hatással? 
Mindenesetre jobb volt őt mosolyogni látni, mint zokogni. 

25. FEJEZET

/Andy szemszöge/ 

Tök jó ötleteim voltak a graffitivel kapcsolatban. Már láttam magam előtt a hatalmas BVB jelbe tákolt Wretched and Divine feliratot, és az óriási Andy képet. Persze a rajztudásom még oké is de nem tudom, hogy egy falon, hogy fog mutatni. 
- Tara, te mit fogsz festeni? - érdeklődtem. 
- Szerintem... kezdte. - egy foltot.
- Az tök j... Hogy mit? - értetlenkedtem. 
- Egy foltot. Vagy egy pacát. - nevetett. - Nem tudok rajzolni.
Nem tudtam, hogy higgyek-e neki. Az éneklésre is ezt mondta. De majd meglátjuk. Ép a mesés hajamat igazgattam a tükörben, mikor megszólalt Tara telefonja. Úgy rohant érte, hogy még engem is majdnem fellökött. Megcsúszott a kezem, és a hajamat nagyszerűen összeborzoltam. 
- Ne! - kiáltottam, majd mikor megláttam a vég eredményt nem is volt olyan rossz.
- Andy. - rohant oda hozzám ijedten Tara. - Nem megyek veletek. Kérlek vigyél el Laurel-hez! 
- Miért? Mond nem ér rá? 
- Nem! - hadarta és már rohant is a kocsihoz. 
Valami borzasztó dolog történhetett, ha Tara ennyire ideges. A kocsiban végig az volt az eszemben, hogy mi van ha törölgetésnél le esett a székről, vagy megtámadták, kirabolták...stb. Egyre több szörnyűség jutott eszembe, de azt, hogy mi is volt valójában nem akartam megkérdezni. 
Odaértünk Laurel-hez. Úgy rohantunk fel a lépcsőn a negyedikre, mint valami félőrült. Csengettünk, nekem meg majd kiugrott a szívem, hogy mit fogok látni és akkor nyílt az ajtó. 

/Tara szemszöge/
Szegény barátnőm felhívott, hogy élete szerelmével, a hajnala csillagával, egyszerűen mondva Leland-el, összeveszett. Ez eléggé váratlanul ért, és nem is igazán gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek. Részleteket nem tudtam, de sosem mondanék nemet Laurel-nek más miatt. Sosem mondtam, és nem is fogom.  
Mikor kinyitotta az ajtót egyből a nyakába vágtam magam. 
- Mi...mi történt Laurel? - kérdezte félénk, de kíváncsi hangon Andy.
- Leland-el nagyon összevesztünk. - hangzott a szomorú válasz.
- Ennyi? - Andy kicsit durván adott hangot gondolatának.
- Mi az, hogy ennyi? - tettettem a dühömet. - Ez eléggé komoly. Mit szólnál ha mi összevesznénk?
- Bocsi. - mentegetőzött. - De én valami durvára gondoltam, mondjuk, hogy elestél vagy valami.
- Semmi baj. - törölte meg a szemeit Laurel. - De te nehogy kihagyd a programot miattam!
- Ez az Andy. Köszi, hogy elhoztál, de innen boldogulok. - mondtam.
- Biztos? Szívesen maradok. 
- Nem kell, köszi. - láttam, hogy Laurel-nek jól esik Andy törődése.
- Okés, akkor kitartás! - még megcsókolt engem, adott egy puszit Laurel-nek, és elment.
Első gondolatom az volt, hogy vajon nem-e fognak Jinxx-ék haragudni. Aztán jött a kérdéses dolog. 
- Na mesélj, mi történt? - biztattam a barátnőmet.
- Leland azt mondta nekem, hogy nem tudja már, hogy mit érez irántam.
- De mire? Csak úgy a levegőbe, vagy veszekedtetek.
- Hát az úgy volt... - kezdte. - hogy Leland átakart jönni hozzám, de én mondtam neki, hogy ne jöjjön, mert nem vagyok fogadóképes állapotban, ő meg nekem esett, hogy:  
- Mostanában sosem vagy abban.
- Ezt meg, hogy értsem? Nem mondhatod azt, hogy elhanyagollak, mert nem!
- Láttam Andy-t és Tara-t együtt, ők jobban harmóniában vannak egymással.
- Ne már Le! Mit akarsz ezzel elérni?
- Már nem tudom mit érzek irántad. 
- Tessék? Leland, ne játssz velem!
- Én aztán nem fogok...
- Ennyivel lezárta? - kérdeztem. 
Laurel csak bólogatott. Nem sírt, ami először furcsa volt nekem, majd rájöttem, hogy ő se fogott fel túl sokat a dologból. Leland konkrétan nem szakított vele, de mégis lezárta. Itt a biztató szó semmit sem ért volna. Se én, se ő nem tudtuk, hogy most akkor Laurel újra szingli-e, vagy sem?!
- Hívjuk fel. - javasoltam. - Tudnod kell, hogy akkor most mi van!
- Nem! - szökött könny a szemébe. - Ha tényleg vége, akkor én arról nem akarok tudni.
- De kell tudnod! Sajnálom! 
Ezzel a lendülettel be is tárcsáztam Leland számát, aki nem sokkal később föl is vette. 
- Igen? - szólt bele unottan.
- Szia Le, Tara vagyok. Laurel mondta, hogy összevesztetek, és most nem nagyon értem, hogy akkor most ti együtt vagytok még, vagy sem?
- Az az igazság Tara, hogy nem tudom. Persze még mindig szeretem, de nekem valami már nem a régi. Kell egy kis idő. Remélem, ha eljön az ideje, akkor Laurel ismét úgy fog hozzám állni.
- Én is remélem Le. De ne gondolkozz túl sokáig, nem örök az időd.
 - Tudom, és sajnálom. Laurel-nek is mond meg!
Miután letettem a telefont ránéztem a Laurel-re. Üres volt a tekintete. Csak bámult maga elé, majd megszólalt. 
- Én várok. Nem tudom mire, és miért, de várok. - suttogta maga elé. 
Megöleltem, és megpróbáltam elképzelni a helyzetét. Nem gondolom, hogy ez akár Leland-nek is jó lenne. Ez olyan szó szerint semmilyen helyzet. Se veled, se nélküled. Én azt mondom, hogy ha egy kapcsolatban akad olyan, hogy NEM TUDOM, akkor ott baj van. Ez a kapcsolat lehet, hogy a végét járja, de én ezt nem szeretném. Esélyt akarok látni! Laurel-t akarom boldognak látni!

 

24. FEJEZET

Másnap azt terveztem, hogy eltöltök egy szép napot Andy-vel, de nem így sikerült. Már kora reggel csörgött a telóm, és láss csodát Ashley volt az. 
- Hali! Felkeltettelek? - kérdezte életre valóan.
- Szia. Nem, már fent voltam. Mizu? 
- Csak azt szeretném kérdezni nem jössz-e el ma velem piálni? - kérdezte.
Meglepett ez a kérdés. Nem szoktam inni, és most sem volt szándékomban, de Ash-el szívesen kiruccantam volna. Nagy az önuralmam, biztos kibírok egy kis italozást.
- Persze. - mondtam. - Csak én nem iszok. 
- Akkor ma fogsz! - szinte nevetett a telefonba.
- De Ash, én ne... - de ekkor a pityegő hangon kívül semmit nem hallottam. - Szuper! - kinyomott, és ki tudja milyen egy Purdy féle piálás. Az óra 9:00-át mutatott. Talán még sem olyan korán reggel hívott, bár Andy még mindig szuszogott az ágyban. Kikecmeregtem és elkészültem, hogy most én lepjem meg Andy-t. Lementem a konyhába és bekavartam egy adag palacsintának valót. A főzést szeretem, de sosem a recept szerint csinálok meg valamit, így most is megbolondítottam a tésztát, egy kevés sziruppal. 10 perc se telt bele, és már lehetett is tálalni. Ez a palacsinta előnye, és hátránya. Kint ültem már fél órája a palacsintáimmal, és senki nem jelentkezett értük. Közben az agyam azon kattogott, hogy mi a helyes választás.: 
A, bulizni egy irtó királyat Ashley-val B, normális keretek között iszogatni. 
Mind a kettőben van ráció, de a döntés nem tudott megszületni. Észrevettem egy üveg pálinkát a szekrény tetején. Levettem, magam elé raktam, mintha csak attól az üvegtől várnám a választ. 
- Bad Girl or Good Girl? - motyogtam.
- Bad. - szólalt meg mögöttem egy hang. 
- Jó reggelt! - kiáltottam el magam, és az ölébe vágódtam. - Itt van a reggelid. Palacsinta.
- Ööö... - húzta félre a száját. - Nem szeretem.
- Most ez komoly? - a pillantásom ölni tudott volna a meglepettségtől.
- Nem. Amúgy szeretem! - megcsókolt. Ő meg a nagy viccei... - Még pálinka is van!
- Nem! - kivettem a kezéből az italt. - Ez az enyém!
Lehet nem jól fogalmaztam, mert még a kés is megállt az ételben e mondat hallatára. 
- Mármint Ash hívott ma. 
- Hogy? - felhúzta jobb szemöldökét. - Oké, hogy Ash meg a pia összetartozik, de ez most nem esik le.
- Elhívott, hogy este menjek vele bulizni. Én meg igent mondtam. 
- Na sz csúcs! Jó szórakozást.
- De itt van egy kis gond. - hátratett kézzel járkáltam fel és alá. - Nem bírom a piát. Nem akarok bajt.
- Akkor igyál nagyon keveset! 
- Vagy nem megyek el. - unott képpel leültem a székre. 
- Na azt nem. - Andy eggyel közelebb jött és a villájára vett egy darab finomságot. - Túl fogod élni. De muszáj néha eltölteni egy estét Ash-el, az majd felvidít! 
- Ha te mondod! - ezzel leettem a villájáról a palacsinta darabot, és bementem a szobába. 

Mivel a nap többi része szabadnak bizonyult, nem akartam semmit tevéssel eltölteni. Úgy volt, hogy Andy és Jinxx aznap ketten mennek le a partra, de, hogy ez ne így történjen erről Sammi-vel gondoskodtunk. Nekünk jobb ötletünk volt. Kitaláltuk, hogy menjünk le a régi állomáshoz grafitizni. A srácoknak is bejött a dolog. Sammi vitte a grafiti cuccot, nekünk meg csak koszolható ruhában oda kellett menni. Valamilyen szinten mindig is irigyeltem Sammi-t, mert ő olyan vagány, és szabad lélek. Tuti nem gondolkodott volna ennyit az Ash-el való italozáson sem. Néha jól jönne nekem is annyi magabiztosság mint amennyi neki van. Felnézek rá, nagyon is.

23. FEJEZET

Pontban 6-kor megérkezett Ash. Addigra már Andy is otthon volt. 
- Na mehetünk? - kérdezte.
- Persze már i.... - de hirtelen elakadt a szavam - Ashley! Te meg mit kentél magadra?
- Csak egy kis fokhagymát, de nem sokat! - vigyorgott büszkén.
- Minek? - röhögött Andy - Nem vámpír vadászatra indulunk! 
Ash meghúzta a vállát, viszont én így nem akartam vele elindulni sehová. 1 lépésnyire álltam tőle, és odáig lehetett érezni a bűzét.
- Hát Ash drágám, akár tetszik akár nem, te most le fogsz zuhanyozni, mert, hogy így nem jössz az ezer + egymillió százalék! - mondtam és betessékeltem a fürdőbe.
- Hát jó! De arra készülj föl Andy, hogy nem fogok gazdálkodni a tusfürdőddel! - kiabálta ki.
Andy-vel csak bámultunk egymásra. Nem tudtuk mi baja lehet Ash-nek. Aztán megint rátett egy lapáttal. Már vagy 10-15 perce zuhanyzott, nekünk pedig indulnunk kellett volna.
- Gyere már kifelé! - dörömbölt az ajtón Andy. - Húzzál ki!
- Jól van, jól van! - sietett ki a fürdőből Ashley.
Valószínűleg megijedhetett Andy-től, mert úgy rohant ki, hogy a fél cipője még nem volt rajta. Ezt én egy nagy kacajjal reagáltam le, és megveregettem a vállát.

- Na itt volnánk. - mondtam. - A régi lakótelep. 
Lassan járkáltunk a lépcsők között, és minden lépésnél oda kellett figyelnünk. Ez a lakótelep vagy 10 éve volt lakott. Most csak vagy 5-7 család él ott. A falak régiek, a lépcsők omlanak, de hatalmas hely van mögötte, így jártunk oda ki próbálni. 
- Sziasztok! - köszöntött minket Leland - Még új tagot is hoztatok? Ki a srác?
- Ő itt Ashley Purdy. A BVB basszusgitárosa. 
- Örülök. - mondta Moose, és komolyra fordította a szót. - Na felkészültetek?
Mi csak bólintottunk egyet. Leland intett, hogy üljünk le egy körbe. Megtettük. Aztán Moose valamit rajzolt a homokba. 
- Adjátok a kezeteket! Adjátok a kezeteket! - hajtogatták.
Megfogtuk egymás kezét. Én pont Andy és Ashley között ültem. Aztán Leland és Moose. Elkezdett Moose valami röhejeset mormolni. Elmondta vagy kétszer, majd elengedtük egymás kezét. 
- Semmi. - mondta Andy.
- Talán nem volt eléggé egyértelmű. - mondtam, de sajnos akkorra minden hitem odaveszett.
- Lehet. - Leland felállt és körbenézett. - A múltkor abból az ablakból néztek.
- Ne nézzük meg? - kérdezte Ash.
- De már a múltkor felcsengettek! - mondtam.
- Igaz. - monda Moose és valami ott csillogott a szemében. - De azt mondták ott nincs néni. 
- Jézusom! - rezzent össze Ashley.
- Nézzük meg! - pattant föl Andy és elindult a házhoz. 
- Mi van? - kiáltottam el magam. - Este fél 8 van! Ne zavarjátok már őket ilyenekkel! 
- Nyugalom! - kacsintott rám Ash, ami most eléggé rosszul jött ki, mert ez az ötlet NAGYON nem tetszett. 
- Álljatok meg! - kiabáltam továbbra is. - Héé! 
De kiabálhattam én összevissza. A 4 kíváncsiból egyiket sem érdekelte. Elszántan közeledtek az ajtó felé. Andy készült becsengetni.
- Ne! - próbálkoztam újra.
De ekkor Leland-nek sikerült kinyitnia az ajtót. Intett egyet és a többiek követték. Én sem tehettem mást, mennem kellett. 
Felgyalogoltunk a második emeletre és becsengettek - pontosabban Ashley -. Féltem a következményektől. Lehet, hogy a Moose szellemidézési módszere nem vált be, de valamennyire még most is hiszek, mert hinnem kell. A nagy mélázásomból egy hang ébresztett fel. Egy néni nyitott ajtót. Pont az amelyiket régebben látták. A fiúk ijedten rezzentek össze.
- Segíthetek? - kérdezte kedvesen a néni. 
A fiúk zavartan bólogattak így a néni behívott minket. Leültünk a nappaliban és csöndben voltunk.
- Mi járatban? - kérdezte a néni.
- Hát... - kezdtem. - A fiúk azt hitték a nénire, hogy egy szellem.
- Hogy én? - mosolygott a néni. 
- Igen. - mondta elszégyellve magát Moose. - Megakartuk idézni. Jó bulinak tűnt. Sajnáljuk!
- Ugyan! - nevetett a néni. - A nevem Rosa és nem vagyok szellem. Pedig az nagy buli lett volna ugye? 
Lassan bólogattunk. 
- Én igazából kicsit kételkedtem. Csak a kíváncsiság hajtott. 
- Az sosem baj! - ültetett maga mellé Rosa. - Mikor fiatal voltam mi is csináltunk ilyeneket. Emlékszem szép idők voltak azok. De nem sikerült sosem.
- Lehet nem létezik ilyen kapcsolat. - motyogtam.
- Dehogynem! - folytatta Rosa. - Ha meghal egy szeretted, és utána neki beszélsz, ő biztosan meghallja még ha nincs is ott veled! - könny szökött a szemembe. 
- Jó is lenne. -mondtam és Andy-hez bújtam. 
- Kicsim. Ez így van! - Rosa megsimogatta az arcom.
Sokat beszélgettünk mi így 5-en. Nagyon kellemes este volt. Habár kiderült, hogy semmiféle szellem nincs ott, és mégiscsak Liam-nek volt igaza, de jó volt. Még azt is megbeszéltem a nénivel, hogy lehet megyek máskor is. Ám volt valami ami nyomta a szívem, amit mondott és az kissé fájdalmat okozott bennem.

22. FEJEZET

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami üvöltés hallatszik a nappaliból. Kipattantam és lerohantam a lépcsőn. Majdnem a nyakamat törtem a nagy semmiért, ugyanis az üvöltés Andy gépéből jött. Megtöröltem fáradt szemeimet, hogy jobban lássak.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem.
- Szia. - válaszolta. - Szellemidézést keresek a neten.
Ez aranyos volt tőle. Láttam, hogy készül rá, hogy újra találkozzon a srácokkal. Lassan nyomtam egy csókot az arcára, és megöleltem. Épp megakartam dicsérni, mikor verni kezdték a bejárati ajtót. Ez már csak egy ilyen reggel. - gondoltam, hisz üvöltés, dübörgés...mi jön még? 
Az ajtóban az én kedves barátnőm állt, és látszott rajta, hogy nagyon mérges. 
- Mi a francot képzeltek, hogy szellemet akartok idézni? Vagyis miért kockáztatjátok az életeteket? - hadarta. 
Én csak behúztam őt a házba, hogy ne az utcán kiabáljon reggel 9-kor. 
- Ááá Laurel! - mosolygott Andy. - Te is jössz ma?
- Az kizárt! - kiabálta - Nektek sem kéne ilyen hülyeséget csinálnotok! 
Nem tudtam volna olyat mondani amiért megnyugodott volna. Ő ilyen fajta. Van aki imádja a szellemeket, meg a természet feletti dolgokat, Laurel fél tőlük. Ezzel nincs is semmi baj. 
- Kicsim! - mondtam neki - Nem lesz baj! Ott lesz Andy meg Leland és Mo....ennyi!
Ő csak vágott egy durcás képet és Andy-hez fordult. 
- Te már idéztél szellemet? - kérdezte.
- Nem. - rázta meg Andy a fejét.
- Én igen és tudod mit!? Nem sült el jól!
Andy látta rajtam, hogy mennyire idegesít Laurel hisztériája, ezért fogta magát és megnyugtatni készült a felháborodott barátnőmet. Oda vezette a géphez és megnyitott egy ablakot. 
- Látod? - kezdte - Rossz szellemek nem ragadnak a földön! Nem lesz semmi baja sem Leland-nek, sem Tara-nak! - mosolygott biztatóan. 
- Ti akkor is őrültek vagytok! - kiáltotta és kiviharzott a bejárati ajtón.
Pont ahogy kirohant az újabb vendég, Ash, pont csengetni akart.
- Wow! Ő meg ki volt? - kérdezte - Én is ilyen sebtében fogok távozni?
Betessékeltük őt is. Leült a kanapéra, lábait kényelmesen felhúzta. Otthon érezte magát a javából.
- Ő a legjobb barátnőm volt Laurel. - mondtam.
- És mi volt a baja? Összevesztetek? - tudakolta tovább.
- Nem. -válaszolt helyettem is Andy. - Képzeld ma szellemet fogunk kergetni Tara néhány barátjával.
Ashley kerekre nyitotta szemeit. Kényelmes pozíciójából hirtelen előredőlt, és ugyanolyan kerek szemekkel kérdezte.
- Szellem? Mi van?
- Csak 2 barátom szerint a régi lakótelepnél kísért egy néni szelleme. Azt megyünk megnézni.
- Az de komoly! - nevetett - Mehetek én is? Szeretnék részt venni a nagy vadászatban!
- Felőlem. - legyintettem - Bár nem fogunk találni semmit. Kicsit bogyós az a két barátom. 
Ash megvonta a vállát. Még így is jönni akart. Nem tudom elképzelni, hogy a 4 fiúnak mi olyan érdekes ebben. Valahogy kezdtem egyre jobban Liam pártját fogni. Így ahogy egyre többet mondtuk ki a "szellem" szót, kezdett eget verő hülyeségnek tűnni. Pedig régen nagyon is hittem a túlvilági életben. De már megígértem nekik. Ha lemondom azzal letöröm őket. És még be kell vallanom égetett a vágy, hogy visszavágjak Liam-nek azért mert ő annyira okos volt a James-el való kapcsolatomban. Ha Moose-nak tényleg igaza lenne, akkor Liam szerintem nagyon meglepődne.
- Mikor találkozunk? - törte meg a gondolataimat Ash hangja.
- Gyere mondjuk 6-ra ide. - mondta Andy és kikísérte. Én meg leültem a géphez, hogy elolvassam azt az oldalt amit Andy mutatott Laurel-nek.
- Na én megyek készülni! - mondta Andy mikor visszajött. - Még be kell néznem egy barátomhoz.
- Rendben. - válaszoltam, csak úgy odalökve, mert teljesen elbűvöltek amiket írtak. 
Kíváncsi leszek arra a nagy szellemidézésre!
 

21. FEJEZET

- Te hiszel a szellemekben Andy? - kérdezte mély hangon Leland.
- Azt hiszem. - válaszolt zavartan - De még nem találkoztam egyel sem.
- Mi már igen. - szólt közbe Moose.
Liam rosszalló pillantást vetett rá. Nem igazán tudtam, hogy jön ide ez a téma.
- De ez van Liam! - pattant fel Moose. - Mivel magyaráznád a történteket?
Liam vett egy hatalmas levegőt, és visszarángatta a földre a felpörgött fiút. 
- Nem tudom. - mondta halkan, majd látta, hogy a 2 fiú nem fogja abbahagyni a témát.
- Egy öregasszony szaglászik utánunk. - mondta Leland - igazából Andy-nek -.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem, mert akkora már engem is érdekelt.
Liam az ölébe temette a fejét. Hatalmas hülyeségnek érezte a dolgot.
- A lakópark mögött próbálunk minden kedden és olyankor  egy öreg néni mindig bámul minket az első emeleti ablakból. - mondta felháborodott hangon Liam - Ennyi a nagy szellem!
- Mi van? - nevetett Andy - Jó, hogy néz titeket! Ahogy pörögtök meg minden... Az neki nagyon furcsa.
 - Igen srácok ez nem nagy szám! - mosolyogtam én is.
- De olyan gyorsan feltűnik, majd eltűnik! - Moose és Leland nem hagyta annyiban a dolgot.
- És elmentünk felcsengetni, hogy szóljunk, hogy idegesít minket, de azt mondták ott nem lakik néni.
Andy-vel egymásra néztünk. Így már érdekesebbnek hangzott. Érdekelt a dolog.
- Azért az már nem semmi! - mondta Andy, tágra nyílt szemekkel.
- Jaj ugyan! - nyöszörgött Liam - A hangjából ítélve egy kisfiú vette fel. Ő még a kérdést sem lehet, hogy értette.
- Vagy egy felnőtt ember! - bizonygatta továbbra is az igazát Moose - Sosem lehet tudni!
Liam úgy döntött hátradől és szó nélkül végig hallgatja a "mesét". Mást nem nagyon tudott volna tenni. Ott ültünk és gondolkoztunk a titokzatos öregnénin, mikor Andy nagyszerű ötlettel rukkolt elő. 
- Holnap elmehetnénk oda. - kezdte - Vegyük szemügyre a "szellemet"!
- De holnap nincs kedd! - mondta Moose, mire Leland nevetve fejbe vágta.
- Jó de attól még lehet szellemet idézni! - mosolyogtam reménykedve.
- Tudod, hogy kell? - nézett rám csodálkozó pillantással a barátom.
- Hát régen sokat idéztünk szellemet. - mondta Le.
- Na ez jó elfoglaltság lesz! - nevetett Andy és megcsókolt.
- Megőrültetek? - pattant fel Liam. - Nem idézhettek ott szellemet!
Andy mosolyogva megveregette a vállát.
- Én ebben nem leszek benne! - mondta határozottam Liam - Menjetek csak ti, de én nem fogom magam bajba sodorni. És amúgy is Leland, nem hiszem, hogy Laurel el fog engedni!
Leland megvonta a vállát és Andy felé fordult.
- Te vagy Laurel barátja? - kérdezte Andy.
Leland büszkén mosolygott, majd Moose közbe szólt.
- Akkor holnap 7-kor a régi lakótelepnél!
Mindenki egyetértően bólintott, kivéve Liam-et. Ő fogta magát és elment.
Ezután mi is búcsúzkodni kezdtünk. Mikor mentünk visszafelé a kocsihoz, láttam Andy arcán az izgatottságot. Jó, hogy így kijön a barátaimmal. 
Hazafelé is én vezettem, mert ő még honnan is tudná az utat, hisz először járt itt. Otthon magához húzott és a fülembe suttogta:
- Nagyon ügyes vagy! És a barátaid is nagyon jó fejek! 
Ezt a mondatot egy kedves csókkal nyugtáztam és álomra hajtottuk a fejünket.
 

20. FEJEZET

Otthon Andy leült TV-ni, én meg elmentem a fürdőbe. Vagyis előtte még elővettem egy dobozkát a szekrény aljából. Ebben a dobozban olyan ruhák vannak, amilyenben még Andy biztos nem látott. Kivettem egy fél oldalas zöldeskék felsőt, - amiből a hasam szinte teljesen kint volt - egy fekete ülepes gatyát, és egy fekete pulcsit, ami kétszer akkora volt rám, mint amekkora kéne. A hajamat sem a megszokott módon csináltam meg. Kissé behullámosítottam, hogy jobb legyen a tartása.
Letotyogtam a lépcsőn. Mikor beálltam Andy elé, ő nagyon meglepődött.
- Mi ez a szerelés? - kérdezte - Bár bevallom bejön!
- A te fellépőruhád a szegecses öv és a smink. Az enyém a laza öltözet. - mosolyogtam rá.
Láttam, hogy még mindig nem annyira vágja a dolgot, ezért szépen lassan kikapcsoltam a TV-t és felállítottam az ágyról. Ő csak egy értelmetlen pillantással reagált rá.
- Hát, igazából Ashley ötlete volt... - kezdtem - Azt mondta mutassam meg neked az igazi valómat. Hát tessék! - pörögtem egyet a tengelyem körül.
- Ezzel a szereléssel mutatod meg magad? - vetett rám egy értetlen mosolyt.
- Nem, ez csak kellék! Na gyere! - elkezdtem magam után húzni kifelé az ajtón.
Beülünk a kocsiba. Én ültem a vezetőülésre, ő meg nem tiltakozott, hisz úgy sem tudta hová megyünk.
Mentünk már egy jó 20 perce, mikor az L.A. táblánál letértem egy elhagyatott városrész felé. Szerintem lehet megfordult a fejében, hogy esetleg meg akarom ölni, de ilyenről szó sem volt.
Leparkoltam egy hatalmas fa mellé. Ahogy kiszálltunk több autót is látunk magunk körül. Legalább 5-öt. Legyintettem Andy-nek, hogy kövessen, ő meg szó nélkül jött utánam. Elérkeztünk egy nagy kapuig. Ott megvártam még ő is odaér, majd megfogtam a kezét.
- Van kulcsod? - kérdezte.
Vetettem rá egy huncut mosolyt.
- Ide nem kell kulcs! - azzal fogtam és egy jól irányzott tekeréssel leszedtem a lakatot. - Megtanultam.
Besétáltunk a kapun. Már halkan lehetett hallani a zenét. Sétáltunk egy olyan fél KM-t és megérkeztünk. A szemünk előtt egy hatalmas tér tárulkozott ki. Két oldalon Fal húzódott, a falon pedig fáklyák világítottak. Az egész hely hatalmas volt.
Középen pedig 3 srác brékelt. Andy kezdte megérteni miért is mentünk oda.
- Üdv a táborhelyen! - mondtam -Az eddigi fél életemet itt éltem le!
- Ez király! - mosolygott és megakart csókolni, mikor én lelkesen elhúztam.
- Menjünk nézzük meg közelebbről!
Nem haboztunk. Egymás kezét fogva sétáltunk közelebb. Épp ott vizsgálódott Liam. Őt muszáj volt bemutatnom Andy-nek. 
- Liam! - kiáltottam.
- Tara! - hangzott a válasz. - Örülök, hogy újra köreinkben látlak!
- Én is. - mondtam és a két fiú felé fordultam - Liam, ő itt az énekes barátom: Andy. És Andy, ő itt a táncos mentorom és tanárom: Liam. 
- Khhmm... és egy jó barátod! - kezet fogtak. 
Én meg egy ismerős arcot látva, ott hagytam őket.
- Beszélgessetek! - mondtam és a kapucnimat a fejemre hajtva el is mentem onnan - Skylar!
Egy régi táncos barátnőmmel kezdtünk el beszélgetni, míg Andy meg Liam szint ezt tették.
- Hűha, ő csak nem veled van? - kérdezte Andy-re mutogatva Skylar.
- De igen! - meglöktem a kezét - El a kezekkel tőle!
A táncparketten 2 fiú maradt. Az egyikük Leland volt. Megszólalt az egyik kedvenc számom: 
Skrillex - Wild for the night 
Muszáj volt nekem is táncolni. Mutatni valamit a barátomnak, ha már elhoztam. Ledobtam a pulcsit és Sky társaságában a parkettre ugrottam. Riszálni kezdtük, ahogy csak tudtuk.
- Na, Tara beindult! - nevetett Liam, Andy meg csak elbűvölve bámult.
Leland odaugrott mellém és akkor már ketten táncoltunk. Egy régi koreográfia áttdolgozását. 
Pörögtünk, ráztam magam, csavartam a csípőm. Mindent beleadtam. Ekkor láttam, hogy a srácok mellett feltűnik egy harmadik tag. 
- Császtok! Moose vagyok, az újonc! - kiáltotta el magát.
- Moose, állj le! - utasította Liam - Ő itt a Tara barátja: Andy Biersack.
- Andy Biersack? - gondolkozott el. - Te vagy a Black Veil Brides énekese?
- Én lennék! - mosolygott Andy. - jól esett neki, hogy felismerték - Aztán újra rám nézett.
Egyre több ember tűnt fel a "színpadon". Vagy 20-an rohantak le a felsőbb szintekről. 
- Most mi történik? - érdeklődött Andy.
- Wow, de jól nyomják! Leland és Tara a legszebb pár! - mondta elbűvölve Moose.
Andy nem hagyta annyiban. Egy szúrós pillantást vetett rá.
- A táncban! A táncban! - dadogta Moose.
- Beindultak a tagok. - válaszolta Liam. 
Mindenki ott ugrált, pörgött, táncolt körülöttünk. A zenének lassan vége lett, így mi egy gyönyörű mozdulattal zártuk le a produkciót. Én egy jól irányzott ugrással felé lendültem, Leland meg a feje fölött átfordított. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Még Andy is. Odarohantam hozzá és megcsókoltam, mire még nagyobb kiabálás kerekedett. Még táncoltunk egy darabig. Liam és Moose is beállt, majd elmentünk beszélgetni. Beültünk egy körbe. Moose kezdte a beszélgetést.
- Akkor most már rendesen be fogsz járni próbálni?
Nem tudtam mit mondjak, így csak ránéztem Andy-re, aki kimondta helyettem is a végszót/mondatot.
- Egy ilyen tehetséget nem lehet veszni hagyni! 
Megint tapsolni kezdtek. Én is tapsoltam, mert örültem.
- Üdv újra a családban Tara! - ölelt meg szorosan Leland.

 

19. FEJEZET

Másnap reggel végre bekövetkezett amire vártam. Mikor kinyitottam a szemem, Andy ölelő karjaiban ébredtem. Ő már fent volt és csak arra várt, hogy én is felkeljek. 
- Jól aludtál? - kérdezte és beletúrt a hajamba.
- Nagyon. - válaszoltam.
- Arra gondoltam mi lenne ha felvennénk a dalt a stúdióban?
Félrehúztam a szemöldököm. Nekem nem volt célom, hogy énekesnő legyek. A dal csodás, meg a gondolat is, de mégsem éreztem hozzá semmi kedvet, hogy fotósok elől kelljen rohangásznom.
- Andy! Én nem szeretnék énekes lenni!
- Ez csak egy szám! - érvelt - Nem biztos, hogy híres leszel tőle.
- Nem. - még mindig nem hozott lázba a dolog. - A dal isteni, de nem akarok énekelni! Nem az én utam.
Andy elfogadta a döntésem. Aranyos volt tőle, hogy írt nekem egy csodálatos dalt, de engem az énekhangom sosem foglalkoztatott. 
- De ha szeretnéd elkísérhetlek a stúdióba! - ajánlottam fel.
- Jó lenne! - nyomott egy puszit a számra és feltápászkodott.
Pontban 10-re kellett beérnünk a stúdióba. A többiek már ott voltak. Bevallom egyből előjött a félénk énem, de magamra parancsoltam, hogy: NEM!. 
Ashley a gitárját hangolta. Odamentem hozzá és leültem mellé egy székre.
- Én is gitároztam még nagyon régen. Csak a kezem nem ért át rajta. - mondtam.
Ashley letette a gitárt és rám mosolygott.
- Akkor talán próbáld meg most! - odanyomta az ölembe a gitárt.
- De...de Ashley! Az már nagyon régen volt! - hebegtem.
- Akkor csak valami egyszerűt. Amire emlékszel.
Fogtam és egy húrt megpengettem, majd komolyan a szemeibe néztem. Ő egy hatalmas mosolyt vetett rám és a mosolyt hirtelen nevetéssé változtatta. 
- Ez nagyon komoly! - vigyorgott.
- Én mondtam, hogy nagyon régen volt! - én is nevettem. 
Hirtelen Jake jelent meg mellettünk. A kezében volt az ő gitárja és felállította Ash-t a székről. Elkezdtek játszani, én meg csak álltam és néztem őket.
- Ne Ash! - mondta Jake - Itt lassabban játssz!
Elkezdték előröl, majd Jake abbahagyta a játékot és oda fordult hozzám.
- Ööm Tara... -kezdte - Andy modnta, hogy tetszett neked a dal.
- Igen, nagyon szép! - mosolyogtam elégedetten.
- Milyen dal? - értetlenkedett Ash.
- Andy írt tegnap egy dalt Tarának. - válaszolt Jake az értetlenül bámuló Ash-nek.
- Igen. - mondtam - Csak ugye én nem szeretném, hogy a médiába kikerüljön. 
- Pedig sztár lehetnél! - bökte meg az oldalam Jake.
- Tudom, de nekem nem ez az álmom.
- És Andy látta már az álmod? - kérdezte kicsit furcsán Ashley. 
- Hát, igazából nem. - elgondolkoztam. 
- Akkor mutasd meg neki magad! - hatalmasat lökött Jake-en, majd vigyorogva kiment.
Elgondolkozva álltam bent. Talán tényleg meg kéne mutatnom magam Andy-nek. 
- Szerintem Ash-nek igaza van. - sutyorgott Jake.
- Szerintem is. - csak ennyit tudtam mondani, mert CC berohant, hogy kezdik a próbát.
Kint még Andy-től kaptam egy csókot, majd játszani kezdtek. 4 számot próbáltak el. - In the end, Days are numbered, Shadows Die, We don't belong - 
Mindannyian annyira nagy beleéléssel játszottak. CC a maga humoros, ugyanakkor komoly módján verte a dobokat. Fontos, - és ezt ők be is tartják - hogy élvezzék amit csinálnak. Hogy nézne ki ha mindenki lehajtott fejjel, halál unalomban játszana? De ők élvezték. És nem azért mert muszáj, hanem mert tényleg élvezték. Jók voltak a számok. A srácok maguk is úgy vélték megtették ami tőlük telt. El kezdtek pakolni, de Andy még mondott egy pár szót előtte. 
- Hamarosan kezdődik a koncert szezon. - szónokolt - Sokan kíváncsiak ránk, sok helyen. A legjobbat kell mutatnunk! Hozzuk a formánkat és akkor nem lesz fennakadás.
- Éljen a Black Veil Brides! - kiáltotta el magát CC, és ettől persze mindenkinek még jobb kedve támadt. A srácok mind megint nagyon rendesek voltak. Ash még egy kérdést is feltett:
- Egyszer nincs kedved eljönni velem fagyizni? Nyugi nem nyúllak le Andy-től!
- Hát, miért is ne? - megöleltük egymást - Majd írok, hogy mikor érek rá.
Szerintem lehet, hogy Ash-el nagyszerű barátság veszi kezdetét. Ahogy a múltkor Andy Laurel-el, én most úgy fogok beszélgetni Ashley-val. 

18. FEJEZET

/Tara szemszöge/

Andy-nek el kellett mennie valamiért a stúdióba, így én egyedül maradtam otthon. Nem volt kedvem otthon ülni és bámulni a falat, így felhívtam Laurel-t van-e valami programja, vagy ráér találkozni.
- Szia! Én vagyok az, Tara! Nincs kedved elmenni valahová? - kérdeztem unott hangon.
- De, éppen kedvem az lenne, csak....
- Csak? - kérdezem vissza.
- Hát Leland áthívott magukhoz, de most minek kockuljak ott? - szinte vigyorgott a telefonba. 
- Megyek veled! - csillant fel a szemem - Majd hárman hülyülünk valamit!
- Okés! - mondta - Akkor átmegyek hozzátok és onnan megyünk együtt!
- Andy nincs itthon! - mondtam flegma hangnemben.
- Nem is azért! - válaszolt ő is szint úgy - Na megyek szia!
- Szia!
Letettük a telefont. A cicák éhesek voltak, ezért kaptak tőlem egy kis tejet meg macska eledelt. Egy bő fél óra elteltével Laurel tettre készen állt az ajtóban. Az ő autójával mentünk, mivel nekem nincs autóm, Andy meg elvitte az övét.
Leland a város központ közelében lakik Liam-al. Már 2 éve bérlik együtt a lakást. Amikor oda értünk hozzájuk Leland egy rövid helló után egyből Laurel szájában kötött ki. Annyira imádom őket nézni. Szegény barátnőm sokat szenvedett azért, hogy összejöjjön Le-vel, mivel ugye már nagyon régen voltak barátok és nehéz a baráti zónából kikerülni. Liam nem volt otthon, így hármónké volt a lakás. 
- Na mit csináljunk? - kérdezte Leland - Nézzünk esetleg filmet? 
- Jaj ne! - tiltakoztam - Semmi kedvem nincs végig szenvedni egy filmet.
- Hát akkor? - kérdezte.
- Nekem nincs ötletem! - ült le szomorúan a kanapéra Laurel.
Leland bement a szobába és kihozott egy képes könyvet. Leült az asztalhoz, mi meg mellé. A képes könyv tele volt olyan képekkel amikor osztály kiránduláson voltunk, táborban, meg ilyen helyeken együtt. Jó volt nosztalgiázni, csak ugye ezekben James is benne volt....
- Húú Tara! Emlékszel mikor James meg te elmentetek hajókázni és megtámadott titeket egy kacsa? - nevetett Leland.
- Hogyne már! - válaszoltam - Annyira vicces volt!
- De féltetek! - mondta Laurel.
- Azt nem mondtam, hogy nem féltünk!
Leland elővett egy olyan képet, amin pont Laurel vágta hozzá a térképet. 
- Erőszakos voltál lányom! - nevettem.
- Megérdemelte! - mondta fennhangon Laurel.
Leland bambán nézett rá.
- Már miért is?
- Mert annyira bizonygattad, hogy miattad nyertünk a kincsvadászatban, pedig ha én nem vagyok!
Elkezdtek azon vitatkozni, hogy melyiküknek volt köszönhető, hogy nyertek. Vagy 5 percig civakodtak, majd Leland egy csókkal véget vetett a balhénak. 
- Na jó srácok! Én szerintem megyek! - mosolyogtam.
Az ajtóig még kikísértek, de tudtam alig várják, hogy elmenjek.
Mikor hazaértem Andy még mindig nem volt otthon. Még maradt az ebédből valamennyi, így meg tudtam vacsorázni. Este 9-ig vártam, hogy a barátom hazaérkezzen, de mivel ez nem történt meg, így inkább lezuhanyoztam és bementem a hálóba olvasni. Az egyik kedvenc könyvsorozatomból olvastam a 3. részt. Nagyon bele tudok merülni az olvasásba, és olyankor akár robbanthatnának is mellettem az sem tűnne fel. A sztori is izgalmas volt. Teljesen kalandvágyat ébresztett bennem. 
- Hahó! - törte meg egy hang a csendet - Mit olvasol?
- Szia! - borultam bele Andy karjaiba - Csak egy könyvet. 
- Az most ráér. - rossz fiús mosolya kíséretében, elrakta a könyvet az egyik fiókba, majd felfeküdt az ágyra. - Hoztam neked valami! - mondta és odanyújtott egy lapot. 
- Ez meg mi? - értetlenül hajtogattam szét. 
A lapon egy szöveg volt. Dalszöveg. Ahogy olvastam a szemembe örömkönnyek kezdtek gyűlni, majd potyogni. 
- Andy, te ezt nekem írtad? - sírtam.
- Igen szívem! - megtörölte az arcom - Tetszik?
- Nagyon! - a sírást abba hagytam, de még mindig meg voltam hatódva. - Elénekled nekem?
Andy lassan megrázta a fejét, majd mélyen a szemeimbe nézett. 
- Ezt te énekled el. Szeretném már végre rendesen is hallani a hangod. 
Nem voltam rá kész. Sosem énekeltem mások előtt. Szégyellős lány vagyok és mi van ha elrontok egy hangot?! Nem akartam csalódást okozni neki. De ő annyira bizakodó volt. Remegő kezeim közé fogtam a lapot és elkezdtem. 
- Mikor először megláttam az arcod, először hallottam a hangod. Tudtam itt nincs megállás. A homokóra homokja pereg tovább....
Ő csak nézett rám elbűvölve. Ez jól esett és felbátorodtam. Elegem lett abból, hogy Andy-nek mindig csak a szerény, megsebzett kislányt mutatom. A hangom repült a szobában. A dal végén egymást szorítottuk és nem szóltunk semmit. 
- Köszönöm! - mondta végül Andy és magához húzott, hogy megcsókolhasson.
- Ugyan! Én köszönöm! - viszonoztam. 
Egymást ölelve aludtunk el, vagyis Andy még engem bámult egy darabig, míg végül úgy döntött ő is álomra hajtja a fejét. 

17. FEJEZET

/Andy szemszöge/

A karom eléggé elfáradt a cipekedésben, mivel nem egy két dolgot kellett vennem. Mikor bementem a házba először leraktam a cuccokat, de persze egyből feltűnt a bömbölő zene. Mindent ott hagytam az ajtó előtt és elindultam a nappaliba. Nem léptem be a szobába, de egyből megláttam amint Tara bent pörög-forog és énekel. Aranyos volt....Sőt mi több, legalább most hallottam valamennyire énekelni, mivel a zene elnyomta a hangját. A dal a végéhez közeledett. Tara még ugrott egyet és egy csodás pózzal zárta az előadást.
- Bravó! Bravó! - tapsoltam nevetve.
- Andy! - kiáltotta ijedten - Te meg mégis mióta álltál itt az ajtóban?
Csak óvatosan körbefontam a kezem a derekán. 
- Nyugalom! Semmi gáz nincs abban, hogy láttalak!
- Ááá semmi! - nevetett - Jézus! Hogy én mennyit leégek előtted!
- Pont elégszer! - megcsókoltam hosszasan. 
Eszembe jutott valami, amitől legalább jobb kedve lehet. Odavezettem a kanapéhoz és leültettem, míg én előkerestem a DVD-t. Ő csak leste, hogy mit csinálok. Mikor megtaláltam, beraktam és leültem mellé. Elindult a videó. Tara értetlenkedve pillantott rám.
- Ki ez a kisfiú?
- Én. - vigyorogtam.
Persze hirtelen neki is mosolyra görbült a szája. A kezeit az ajkaihoz emelte és kuncogni kezdett.
- Hát ez nagyon édes! - mosolygott.
- Haláli. - simogattam meg a hátát - Akkor kaptam meg az első gitárom, meg az első dömperem és összekombináltam a kettőt egy videó klipnek.
Tara egyre jobban nevetett, de belőlem is kitört a nevetés. Azt a videót amit megmutattam neki, még 10 éves koromban csináltam. Az volt az első videó klipem. 
- Kreatív gyerek voltál Andy! - boci szemeket meresztett rám. 
- A legjobb énekes akartam lenni. Hogy mindenki elismerjen.
Hirtelen Tara megölelt. Olyan finoman, mégis erősen szorított. Aztán mikor elengedett rám nézett.
- Neked az volt az álmod, hogy híres énekes legyél, összejött. Én meg már nem tudom mit kezdjek magammal....
- Ne! Léci! Azt ne mond, hogy felakarod adni, pont most! Tudom milyen ha a dolgok összeomlanak, de mikor rendbe jön akkor kell folytatni amit elkezdtél!
Láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Még egyszer megölelt, majd a TV-t kezdtük bámulni. Én még mindig ott énekeltem és az autót rángattam. Aztán tudtam jön az a rész, mikor levetem magam az ágyról.
- Jaj ne! - fordítottam el a fejem.
Ő meg természetesen kiröhögte a kicsi Andy-t, amint leveti magát és a földön a gitárra huppan.
- Ez egy kemény 10 perces klip. - mondtam.
- Lady Gaga megirigyelné! - mosolygott. 
A videónézés után Tara csinált ebédet. Jó érzéke van a főzéshez. Ebéd közben nagyszerű ötletem támadt. Míg ő mosogatott én felöltöztem utcai ruhába, majd odamentem hozzá. 
- Van egy kis dolgom a stúdióban. Estére hazaérek. - mondtam.
- Rendben. Intézz el mindent. - mosolygott, de csöppet sem volt olyan boldog, hogy elmegyek, de várja csak ki a végét!...

16. FEJEZET

/Tara szemszöge/

Este későn értem haza. Jó volt a kicsiknek táncot oktatni. Eléggé sikerült kifárasztaniuk, így már vártam, hogy lezuhanyozhassak és Andy karjaiban elaludjak. Mikor beléptem a házba csönd volt. Lepakoltam és óvatosan elindultam felfele a lépcsőn. Láttam, hogy a háló ajtaja zárva van. "Lehet, hogy Andy már alszik?" - gondolkoztam. Nem akartam megzavarni, így egyenest a fürdőbe mentem. Ahogy benyitottam hirtelen visítottam egy hatalmasat. Andy ott állt egy szál semmiben. Épp kiszállt a kádból, mikor én rányitottam. Becsaptam az ajtó, de az szinte egyből újra kinyílt és ő kisétált, egy törölközővel a derekán. 
- Jézusom! Megijedtél? - kérdezte aggódva.
A fejemet lefelé hajtottam és véletlenül sem néztem fel. Andy óvatosan megsimította a karomat. A hideg végig futott tőle a gerincemben. Lassan felemeltem a fejem és láttam a tágra nyitott kék szemeit, amint engem fürkészik vele. Mosolyra görbült a szám.
- Kicsit. De semmi bajom. - a számat egyből az övére tapasztottam. 
Ezután felöltözött és én is lezuhanyoztam. Lent ültem a nappaliban, mire ő odasétált hozzám és leült. 
- Elmondta Laurel, hogy James-t kirúgták a csapatból. - mondta halkan.
- Igen. - ez a dolog kissé felkavart. - Nekem is távoznom kellett volna.
- Miért? - Andy értetlenül közeledett felém - Az ő hibája volt.
- Az ő hibája? - sírni kezdtem - Nem csak az övé! Én is ugyanúgy benne voltam mint ő! Ezért is hagytam őket ott. Bűntudatból. Ha James sem maradhat akkor én miért?
Nem mondott semmit csak megölelt. A könnyeim hullottak a vállára tömegestől. Nem örültem neki, hogy felhozta ezt a témát, de persze érthető, hogy kíváncsi volt. Eltoltam magamtól, majd ránéztem.
- Tudod, én mindig figyeltem ahogyan táncolnak és mikor én is hivatalos csapattag lettem nekem az nagyon jó volt. Erre egy fiú hülyesége miatt elárulom a csapatomat? Szerinted ez normális?
- Nem tudom. - válaszolt.
Nem akartam veszekedni így szó nélkül felmentem a szobába. Pár perc múlva ő is megjelent az ajtóban. Lefeküdt hozzám az ágyra és nagy vigyort mért rám. 
- Kérlek énekelj nekem! - pislogott. 
- Ugyan mit? - nevettem. 
- Akármit! Amit jónak látsz.
- Nem. - elhalkult a hangom - Nem éneklek. Inkább ezt teszem! - mondtam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára. Lassan, - kicsit félve - húzott magára. Csókolt ott ahol ért, én pedig ezt nem bántam. Egy olyan jó 10 perces csókcsata után, lekapcsolta a villanyt és betakart mint egy gondos apuka. Furcsa volt, de rettentően édes.
- Jó éjt kincsem! - mondta és egy újabb csókot adott.
- Jó éjt! - viszonoztam a csókot.

Reggel mikor felkeltem Andy megint nem volt ott. Kezdtem benne kételkedni, hogy valaha is felfogok úgy kelni, hogy ő is ott van mellettem. Át öltöztem, feltettem egy minimális adag sminket és lementem a konyhába. Ő viszont nem volt ott. Helyette csak egy cetli fogadott a szekrényen. Ennyi állt rajta:
"Jó reggelt álomszuszék! Elmegyek bevásárolni! Sietek vissza, de szinte semmi nincs a hűtőben! Szeretlek!" 
Aranyos volt. Ráadásul igaza is volt , mert tényleg csont üres volt a hűtő. Annyi tej és kakaó még volt otthon, hogy egy pohárra elég legyen. "Reggeli" után arra gondoltam, hogy ha Andy ennyire figyelmes, hogy elmegy bevásárolni, akkor valamit nekem is tennem kéne. A nappali eléggé poros volt ahhoz, hogy ne okozzak vele kárt, hogyha letörölgetek. Fogtam egy rongyot, egy kis adag vegyszeres vizet, meg egy széket a konyhából és nekiálltam. Közben, hogy el ne unjam magam, bekapcsoltam a rádiót. Zene mellet kicsit érdekesebbnek tűnt a törölgetés. Már csak két szekrény volt hátra, mikor a Hifiből megszólalt a Little Mix új száma a -  How ya doin -. Annyira szeretem ezt a számot. Rögtön táncra pördültem és énekelni kezdtem. Magával ragadott a zene. Szerintem ha akkor lát valaki az bolondnak hisz...