19. FEJEZET

Másnap reggel végre bekövetkezett amire vártam. Mikor kinyitottam a szemem, Andy ölelő karjaiban ébredtem. Ő már fent volt és csak arra várt, hogy én is felkeljek. 
- Jól aludtál? - kérdezte és beletúrt a hajamba.
- Nagyon. - válaszoltam.
- Arra gondoltam mi lenne ha felvennénk a dalt a stúdióban?
Félrehúztam a szemöldököm. Nekem nem volt célom, hogy énekesnő legyek. A dal csodás, meg a gondolat is, de mégsem éreztem hozzá semmi kedvet, hogy fotósok elől kelljen rohangásznom.
- Andy! Én nem szeretnék énekes lenni!
- Ez csak egy szám! - érvelt - Nem biztos, hogy híres leszel tőle.
- Nem. - még mindig nem hozott lázba a dolog. - A dal isteni, de nem akarok énekelni! Nem az én utam.
Andy elfogadta a döntésem. Aranyos volt tőle, hogy írt nekem egy csodálatos dalt, de engem az énekhangom sosem foglalkoztatott. 
- De ha szeretnéd elkísérhetlek a stúdióba! - ajánlottam fel.
- Jó lenne! - nyomott egy puszit a számra és feltápászkodott.
Pontban 10-re kellett beérnünk a stúdióba. A többiek már ott voltak. Bevallom egyből előjött a félénk énem, de magamra parancsoltam, hogy: NEM!. 
Ashley a gitárját hangolta. Odamentem hozzá és leültem mellé egy székre.
- Én is gitároztam még nagyon régen. Csak a kezem nem ért át rajta. - mondtam.
Ashley letette a gitárt és rám mosolygott.
- Akkor talán próbáld meg most! - odanyomta az ölembe a gitárt.
- De...de Ashley! Az már nagyon régen volt! - hebegtem.
- Akkor csak valami egyszerűt. Amire emlékszel.
Fogtam és egy húrt megpengettem, majd komolyan a szemeibe néztem. Ő egy hatalmas mosolyt vetett rám és a mosolyt hirtelen nevetéssé változtatta. 
- Ez nagyon komoly! - vigyorgott.
- Én mondtam, hogy nagyon régen volt! - én is nevettem. 
Hirtelen Jake jelent meg mellettünk. A kezében volt az ő gitárja és felállította Ash-t a székről. Elkezdtek játszani, én meg csak álltam és néztem őket.
- Ne Ash! - mondta Jake - Itt lassabban játssz!
Elkezdték előröl, majd Jake abbahagyta a játékot és oda fordult hozzám.
- Ööm Tara... -kezdte - Andy modnta, hogy tetszett neked a dal.
- Igen, nagyon szép! - mosolyogtam elégedetten.
- Milyen dal? - értetlenkedett Ash.
- Andy írt tegnap egy dalt Tarának. - válaszolt Jake az értetlenül bámuló Ash-nek.
- Igen. - mondtam - Csak ugye én nem szeretném, hogy a médiába kikerüljön. 
- Pedig sztár lehetnél! - bökte meg az oldalam Jake.
- Tudom, de nekem nem ez az álmom.
- És Andy látta már az álmod? - kérdezte kicsit furcsán Ashley. 
- Hát, igazából nem. - elgondolkoztam. 
- Akkor mutasd meg neki magad! - hatalmasat lökött Jake-en, majd vigyorogva kiment.
Elgondolkozva álltam bent. Talán tényleg meg kéne mutatnom magam Andy-nek. 
- Szerintem Ash-nek igaza van. - sutyorgott Jake.
- Szerintem is. - csak ennyit tudtam mondani, mert CC berohant, hogy kezdik a próbát.
Kint még Andy-től kaptam egy csókot, majd játszani kezdtek. 4 számot próbáltak el. - In the end, Days are numbered, Shadows Die, We don't belong - 
Mindannyian annyira nagy beleéléssel játszottak. CC a maga humoros, ugyanakkor komoly módján verte a dobokat. Fontos, - és ezt ők be is tartják - hogy élvezzék amit csinálnak. Hogy nézne ki ha mindenki lehajtott fejjel, halál unalomban játszana? De ők élvezték. És nem azért mert muszáj, hanem mert tényleg élvezték. Jók voltak a számok. A srácok maguk is úgy vélték megtették ami tőlük telt. El kezdtek pakolni, de Andy még mondott egy pár szót előtte. 
- Hamarosan kezdődik a koncert szezon. - szónokolt - Sokan kíváncsiak ránk, sok helyen. A legjobbat kell mutatnunk! Hozzuk a formánkat és akkor nem lesz fennakadás.
- Éljen a Black Veil Brides! - kiáltotta el magát CC, és ettől persze mindenkinek még jobb kedve támadt. A srácok mind megint nagyon rendesek voltak. Ash még egy kérdést is feltett:
- Egyszer nincs kedved eljönni velem fagyizni? Nyugi nem nyúllak le Andy-től!
- Hát, miért is ne? - megöleltük egymást - Majd írok, hogy mikor érek rá.
Szerintem lehet, hogy Ash-el nagyszerű barátság veszi kezdetét. Ahogy a múltkor Andy Laurel-el, én most úgy fogok beszélgetni Ashley-val.