21. FEJEZET

- Te hiszel a szellemekben Andy? - kérdezte mély hangon Leland.
- Azt hiszem. - válaszolt zavartan - De még nem találkoztam egyel sem.
- Mi már igen. - szólt közbe Moose.
Liam rosszalló pillantást vetett rá. Nem igazán tudtam, hogy jön ide ez a téma.
- De ez van Liam! - pattant fel Moose. - Mivel magyaráznád a történteket?
Liam vett egy hatalmas levegőt, és visszarángatta a földre a felpörgött fiút. 
- Nem tudom. - mondta halkan, majd látta, hogy a 2 fiú nem fogja abbahagyni a témát.
- Egy öregasszony szaglászik utánunk. - mondta Leland - igazából Andy-nek -.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem, mert akkora már engem is érdekelt.
Liam az ölébe temette a fejét. Hatalmas hülyeségnek érezte a dolgot.
- A lakópark mögött próbálunk minden kedden és olyankor  egy öreg néni mindig bámul minket az első emeleti ablakból. - mondta felháborodott hangon Liam - Ennyi a nagy szellem!
- Mi van? - nevetett Andy - Jó, hogy néz titeket! Ahogy pörögtök meg minden... Az neki nagyon furcsa.
 - Igen srácok ez nem nagy szám! - mosolyogtam én is.
- De olyan gyorsan feltűnik, majd eltűnik! - Moose és Leland nem hagyta annyiban a dolgot.
- És elmentünk felcsengetni, hogy szóljunk, hogy idegesít minket, de azt mondták ott nem lakik néni.
Andy-vel egymásra néztünk. Így már érdekesebbnek hangzott. Érdekelt a dolog.
- Azért az már nem semmi! - mondta Andy, tágra nyílt szemekkel.
- Jaj ugyan! - nyöszörgött Liam - A hangjából ítélve egy kisfiú vette fel. Ő még a kérdést sem lehet, hogy értette.
- Vagy egy felnőtt ember! - bizonygatta továbbra is az igazát Moose - Sosem lehet tudni!
Liam úgy döntött hátradől és szó nélkül végig hallgatja a "mesét". Mást nem nagyon tudott volna tenni. Ott ültünk és gondolkoztunk a titokzatos öregnénin, mikor Andy nagyszerű ötlettel rukkolt elő. 
- Holnap elmehetnénk oda. - kezdte - Vegyük szemügyre a "szellemet"!
- De holnap nincs kedd! - mondta Moose, mire Leland nevetve fejbe vágta.
- Jó de attól még lehet szellemet idézni! - mosolyogtam reménykedve.
- Tudod, hogy kell? - nézett rám csodálkozó pillantással a barátom.
- Hát régen sokat idéztünk szellemet. - mondta Le.
- Na ez jó elfoglaltság lesz! - nevetett Andy és megcsókolt.
- Megőrültetek? - pattant fel Liam. - Nem idézhettek ott szellemet!
Andy mosolyogva megveregette a vállát.
- Én ebben nem leszek benne! - mondta határozottam Liam - Menjetek csak ti, de én nem fogom magam bajba sodorni. És amúgy is Leland, nem hiszem, hogy Laurel el fog engedni!
Leland megvonta a vállát és Andy felé fordult.
- Te vagy Laurel barátja? - kérdezte Andy.
Leland büszkén mosolygott, majd Moose közbe szólt.
- Akkor holnap 7-kor a régi lakótelepnél!
Mindenki egyetértően bólintott, kivéve Liam-et. Ő fogta magát és elment.
Ezután mi is búcsúzkodni kezdtünk. Mikor mentünk visszafelé a kocsihoz, láttam Andy arcán az izgatottságot. Jó, hogy így kijön a barátaimmal. 
Hazafelé is én vezettem, mert ő még honnan is tudná az utat, hisz először járt itt. Otthon magához húzott és a fülembe suttogta:
- Nagyon ügyes vagy! És a barátaid is nagyon jó fejek! 
Ezt a mondatot egy kedves csókkal nyugtáztam és álomra hajtottuk a fejünket.