Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami üvöltés hallatszik a nappaliból. Kipattantam és lerohantam a lépcsőn. Majdnem a nyakamat törtem a nagy semmiért, ugyanis az üvöltés Andy gépéből jött. Megtöröltem fáradt szemeimet, hogy jobban lássak.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem.
- Szia. - válaszolta. - Szellemidézést keresek a neten.
Ez aranyos volt tőle. Láttam, hogy készül rá, hogy újra találkozzon a srácokkal. Lassan nyomtam egy csókot az arcára, és megöleltem. Épp megakartam dicsérni, mikor verni kezdték a bejárati ajtót. Ez már csak egy ilyen reggel. - gondoltam, hisz üvöltés, dübörgés...mi jön még?
Az ajtóban az én kedves barátnőm állt, és látszott rajta, hogy nagyon mérges.
- Mi a francot képzeltek, hogy szellemet akartok idézni? Vagyis miért kockáztatjátok az életeteket? - hadarta.
Én csak behúztam őt a házba, hogy ne az utcán kiabáljon reggel 9-kor.
- Ááá Laurel! - mosolygott Andy. - Te is jössz ma?
- Az kizárt! - kiabálta - Nektek sem kéne ilyen hülyeséget csinálnotok!
Nem tudtam volna olyat mondani amiért megnyugodott volna. Ő ilyen fajta. Van aki imádja a szellemeket, meg a természet feletti dolgokat, Laurel fél tőlük. Ezzel nincs is semmi baj.
- Kicsim! - mondtam neki - Nem lesz baj! Ott lesz Andy meg Leland és Mo....ennyi!
Ő csak vágott egy durcás képet és Andy-hez fordult.
- Te már idéztél szellemet? - kérdezte.
- Nem. - rázta meg Andy a fejét.
- Én igen és tudod mit!? Nem sült el jól!
Andy látta rajtam, hogy mennyire idegesít Laurel hisztériája, ezért fogta magát és megnyugtatni készült a felháborodott barátnőmet. Oda vezette a géphez és megnyitott egy ablakot.
- Látod? - kezdte - Rossz szellemek nem ragadnak a földön! Nem lesz semmi baja sem Leland-nek, sem Tara-nak! - mosolygott biztatóan.
- Ti akkor is őrültek vagytok! - kiáltotta és kiviharzott a bejárati ajtón.
Pont ahogy kirohant az újabb vendég, Ash, pont csengetni akart.
- Wow! Ő meg ki volt? - kérdezte - Én is ilyen sebtében fogok távozni?
Betessékeltük őt is. Leült a kanapéra, lábait kényelmesen felhúzta. Otthon érezte magát a javából.
- Ő a legjobb barátnőm volt Laurel. - mondtam.
- És mi volt a baja? Összevesztetek? - tudakolta tovább.
- Nem. -válaszolt helyettem is Andy. - Képzeld ma szellemet fogunk kergetni Tara néhány barátjával.
Ashley kerekre nyitotta szemeit. Kényelmes pozíciójából hirtelen előredőlt, és ugyanolyan kerek szemekkel kérdezte.
- Szellem? Mi van?
- Csak 2 barátom szerint a régi lakótelepnél kísért egy néni szelleme. Azt megyünk megnézni.
- Az de komoly! - nevetett - Mehetek én is? Szeretnék részt venni a nagy vadászatban!
- Felőlem. - legyintettem - Bár nem fogunk találni semmit. Kicsit bogyós az a két barátom.
Ash megvonta a vállát. Még így is jönni akart. Nem tudom elképzelni, hogy a 4 fiúnak mi olyan érdekes ebben. Valahogy kezdtem egyre jobban Liam pártját fogni. Így ahogy egyre többet mondtuk ki a "szellem" szót, kezdett eget verő hülyeségnek tűnni. Pedig régen nagyon is hittem a túlvilági életben. De már megígértem nekik. Ha lemondom azzal letöröm őket. És még be kell vallanom égetett a vágy, hogy visszavágjak Liam-nek azért mert ő annyira okos volt a James-el való kapcsolatomban. Ha Moose-nak tényleg igaza lenne, akkor Liam szerintem nagyon meglepődne.
- Mikor találkozunk? - törte meg a gondolataimat Ash hangja.
- Gyere mondjuk 6-ra ide. - mondta Andy és kikísérte. Én meg leültem a géphez, hogy elolvassam azt az oldalt amit Andy mutatott Laurel-nek.
- Na én megyek készülni! - mondta Andy mikor visszajött. - Még be kell néznem egy barátomhoz.
- Rendben. - válaszoltam, csak úgy odalökve, mert teljesen elbűvöltek amiket írtak.
Kíváncsi leszek arra a nagy szellemidézésre!
2013. június 27., csütörtök
2013. június 25., kedd
21. FEJEZET
- Te hiszel a szellemekben Andy? - kérdezte mély hangon Leland.
- Azt hiszem. - válaszolt zavartan - De még nem találkoztam egyel sem.
- Mi már igen. - szólt közbe Moose.
Liam rosszalló pillantást vetett rá. Nem igazán tudtam, hogy jön ide ez a téma.
- De ez van Liam! - pattant fel Moose. - Mivel magyaráznád a történteket?
Liam vett egy hatalmas levegőt, és visszarángatta a földre a felpörgött fiút.
- Nem tudom. - mondta halkan, majd látta, hogy a 2 fiú nem fogja abbahagyni a témát.
- Egy öregasszony szaglászik utánunk. - mondta Leland - igazából Andy-nek -.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem, mert akkora már engem is érdekelt.
Liam az ölébe temette a fejét. Hatalmas hülyeségnek érezte a dolgot.
- A lakópark mögött próbálunk minden kedden és olyankor egy öreg néni mindig bámul minket az első emeleti ablakból. - mondta felháborodott hangon Liam - Ennyi a nagy szellem!
- Mi van? - nevetett Andy - Jó, hogy néz titeket! Ahogy pörögtök meg minden... Az neki nagyon furcsa.
- Igen srácok ez nem nagy szám! - mosolyogtam én is.
- De olyan gyorsan feltűnik, majd eltűnik! - Moose és Leland nem hagyta annyiban a dolgot.
- És elmentünk felcsengetni, hogy szóljunk, hogy idegesít minket, de azt mondták ott nem lakik néni.
Andy-vel egymásra néztünk. Így már érdekesebbnek hangzott. Érdekelt a dolog.
- Azért az már nem semmi! - mondta Andy, tágra nyílt szemekkel.
- Jaj ugyan! - nyöszörgött Liam - A hangjából ítélve egy kisfiú vette fel. Ő még a kérdést sem lehet, hogy értette.
- Vagy egy felnőtt ember! - bizonygatta továbbra is az igazát Moose - Sosem lehet tudni!
Liam úgy döntött hátradől és szó nélkül végig hallgatja a "mesét". Mást nem nagyon tudott volna tenni. Ott ültünk és gondolkoztunk a titokzatos öregnénin, mikor Andy nagyszerű ötlettel rukkolt elő.
- Holnap elmehetnénk oda. - kezdte - Vegyük szemügyre a "szellemet"!
- De holnap nincs kedd! - mondta Moose, mire Leland nevetve fejbe vágta.
- Jó de attól még lehet szellemet idézni! - mosolyogtam reménykedve.
- Tudod, hogy kell? - nézett rám csodálkozó pillantással a barátom.
- Hát régen sokat idéztünk szellemet. - mondta Le.
- Na ez jó elfoglaltság lesz! - nevetett Andy és megcsókolt.
- Megőrültetek? - pattant fel Liam. - Nem idézhettek ott szellemet!
Andy mosolyogva megveregette a vállát.
- Én ebben nem leszek benne! - mondta határozottam Liam - Menjetek csak ti, de én nem fogom magam bajba sodorni. És amúgy is Leland, nem hiszem, hogy Laurel el fog engedni!
Leland megvonta a vállát és Andy felé fordult.
- Te vagy Laurel barátja? - kérdezte Andy.
Leland büszkén mosolygott, majd Moose közbe szólt.
- Akkor holnap 7-kor a régi lakótelepnél!
Mindenki egyetértően bólintott, kivéve Liam-et. Ő fogta magát és elment.
Ezután mi is búcsúzkodni kezdtünk. Mikor mentünk visszafelé a kocsihoz, láttam Andy arcán az izgatottságot. Jó, hogy így kijön a barátaimmal.
Hazafelé is én vezettem, mert ő még honnan is tudná az utat, hisz először járt itt. Otthon magához húzott és a fülembe suttogta:
- Nagyon ügyes vagy! És a barátaid is nagyon jó fejek!
Ezt a mondatot egy kedves csókkal nyugtáztam és álomra hajtottuk a fejünket.
- Azt hiszem. - válaszolt zavartan - De még nem találkoztam egyel sem.
- Mi már igen. - szólt közbe Moose.
Liam rosszalló pillantást vetett rá. Nem igazán tudtam, hogy jön ide ez a téma.
- De ez van Liam! - pattant fel Moose. - Mivel magyaráznád a történteket?
Liam vett egy hatalmas levegőt, és visszarángatta a földre a felpörgött fiút.
- Nem tudom. - mondta halkan, majd látta, hogy a 2 fiú nem fogja abbahagyni a témát.
- Egy öregasszony szaglászik utánunk. - mondta Leland - igazából Andy-nek -.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem, mert akkora már engem is érdekelt.
Liam az ölébe temette a fejét. Hatalmas hülyeségnek érezte a dolgot.
- A lakópark mögött próbálunk minden kedden és olyankor egy öreg néni mindig bámul minket az első emeleti ablakból. - mondta felháborodott hangon Liam - Ennyi a nagy szellem!
- Mi van? - nevetett Andy - Jó, hogy néz titeket! Ahogy pörögtök meg minden... Az neki nagyon furcsa.
- Igen srácok ez nem nagy szám! - mosolyogtam én is.
- De olyan gyorsan feltűnik, majd eltűnik! - Moose és Leland nem hagyta annyiban a dolgot.
- És elmentünk felcsengetni, hogy szóljunk, hogy idegesít minket, de azt mondták ott nem lakik néni.
Andy-vel egymásra néztünk. Így már érdekesebbnek hangzott. Érdekelt a dolog.
- Azért az már nem semmi! - mondta Andy, tágra nyílt szemekkel.
- Jaj ugyan! - nyöszörgött Liam - A hangjából ítélve egy kisfiú vette fel. Ő még a kérdést sem lehet, hogy értette.
- Vagy egy felnőtt ember! - bizonygatta továbbra is az igazát Moose - Sosem lehet tudni!
Liam úgy döntött hátradől és szó nélkül végig hallgatja a "mesét". Mást nem nagyon tudott volna tenni. Ott ültünk és gondolkoztunk a titokzatos öregnénin, mikor Andy nagyszerű ötlettel rukkolt elő.
- Holnap elmehetnénk oda. - kezdte - Vegyük szemügyre a "szellemet"!
- De holnap nincs kedd! - mondta Moose, mire Leland nevetve fejbe vágta.
- Jó de attól még lehet szellemet idézni! - mosolyogtam reménykedve.
- Tudod, hogy kell? - nézett rám csodálkozó pillantással a barátom.
- Hát régen sokat idéztünk szellemet. - mondta Le.
- Na ez jó elfoglaltság lesz! - nevetett Andy és megcsókolt.
- Megőrültetek? - pattant fel Liam. - Nem idézhettek ott szellemet!
Andy mosolyogva megveregette a vállát.
- Én ebben nem leszek benne! - mondta határozottam Liam - Menjetek csak ti, de én nem fogom magam bajba sodorni. És amúgy is Leland, nem hiszem, hogy Laurel el fog engedni!
Leland megvonta a vállát és Andy felé fordult.
- Te vagy Laurel barátja? - kérdezte Andy.
Leland büszkén mosolygott, majd Moose közbe szólt.
- Akkor holnap 7-kor a régi lakótelepnél!
Mindenki egyetértően bólintott, kivéve Liam-et. Ő fogta magát és elment.
Ezután mi is búcsúzkodni kezdtünk. Mikor mentünk visszafelé a kocsihoz, láttam Andy arcán az izgatottságot. Jó, hogy így kijön a barátaimmal.
Hazafelé is én vezettem, mert ő még honnan is tudná az utat, hisz először járt itt. Otthon magához húzott és a fülembe suttogta:
- Nagyon ügyes vagy! És a barátaid is nagyon jó fejek!
Ezt a mondatot egy kedves csókkal nyugtáztam és álomra hajtottuk a fejünket.
2013. június 24., hétfő
20. FEJEZET
Otthon Andy leült TV-ni, én meg elmentem a fürdőbe. Vagyis előtte még elővettem egy dobozkát a szekrény aljából. Ebben a dobozban olyan ruhák vannak, amilyenben még Andy biztos nem látott. Kivettem egy fél oldalas zöldeskék felsőt, - amiből a hasam szinte teljesen kint volt - egy fekete ülepes gatyát, és egy fekete pulcsit, ami kétszer akkora volt rám, mint amekkora kéne. A hajamat sem a megszokott módon csináltam meg. Kissé behullámosítottam, hogy jobb legyen a tartása.
Letotyogtam a lépcsőn. Mikor beálltam Andy elé, ő nagyon meglepődött.
- Mi ez a szerelés? - kérdezte - Bár bevallom bejön!
- A te fellépőruhád a szegecses öv és a smink. Az enyém a laza öltözet. - mosolyogtam rá.
Láttam, hogy még mindig nem annyira vágja a dolgot, ezért szépen lassan kikapcsoltam a TV-t és felállítottam az ágyról. Ő csak egy értelmetlen pillantással reagált rá.
- Hát, igazából Ashley ötlete volt... - kezdtem - Azt mondta mutassam meg neked az igazi valómat. Hát tessék! - pörögtem egyet a tengelyem körül.
- Ezzel a szereléssel mutatod meg magad? - vetett rám egy értetlen mosolyt.
- Nem, ez csak kellék! Na gyere! - elkezdtem magam után húzni kifelé az ajtón.
Beülünk a kocsiba. Én ültem a vezetőülésre, ő meg nem tiltakozott, hisz úgy sem tudta hová megyünk.
Mentünk már egy jó 20 perce, mikor az L.A. táblánál letértem egy elhagyatott városrész felé. Szerintem lehet megfordult a fejében, hogy esetleg meg akarom ölni, de ilyenről szó sem volt.
Leparkoltam egy hatalmas fa mellé. Ahogy kiszálltunk több autót is látunk magunk körül. Legalább 5-öt. Legyintettem Andy-nek, hogy kövessen, ő meg szó nélkül jött utánam. Elérkeztünk egy nagy kapuig. Ott megvártam még ő is odaér, majd megfogtam a kezét.
- Van kulcsod? - kérdezte.
Vetettem rá egy huncut mosolyt.
- Ide nem kell kulcs! - azzal fogtam és egy jól irányzott tekeréssel leszedtem a lakatot. - Megtanultam.
Besétáltunk a kapun. Már halkan lehetett hallani a zenét. Sétáltunk egy olyan fél KM-t és megérkeztünk. A szemünk előtt egy hatalmas tér tárulkozott ki. Két oldalon Fal húzódott, a falon pedig fáklyák világítottak. Az egész hely hatalmas volt.
Középen pedig 3 srác brékelt. Andy kezdte megérteni miért is mentünk oda.
- Üdv a táborhelyen! - mondtam -Az eddigi fél életemet itt éltem le!
- Ez király! - mosolygott és megakart csókolni, mikor én lelkesen elhúztam.
- Menjünk nézzük meg közelebbről!
Nem haboztunk. Egymás kezét fogva sétáltunk közelebb. Épp ott vizsgálódott Liam. Őt muszáj volt bemutatnom Andy-nek.
- Liam! - kiáltottam.
- Tara! - hangzott a válasz. - Örülök, hogy újra köreinkben látlak!
- Én is. - mondtam és a két fiú felé fordultam - Liam, ő itt az énekes barátom: Andy. És Andy, ő itt a táncos mentorom és tanárom: Liam.
- Khhmm... és egy jó barátod! - kezet fogtak.
Én meg egy ismerős arcot látva, ott hagytam őket.
- Beszélgessetek! - mondtam és a kapucnimat a fejemre hajtva el is mentem onnan - Skylar!
Egy régi táncos barátnőmmel kezdtünk el beszélgetni, míg Andy meg Liam szint ezt tették.
- Hűha, ő csak nem veled van? - kérdezte Andy-re mutogatva Skylar.
- De igen! - meglöktem a kezét - El a kezekkel tőle!
A táncparketten 2 fiú maradt. Az egyikük Leland volt. Megszólalt az egyik kedvenc számom:
Skrillex - Wild for the night
Muszáj volt nekem is táncolni. Mutatni valamit a barátomnak, ha már elhoztam. Ledobtam a pulcsit és Sky társaságában a parkettre ugrottam. Riszálni kezdtük, ahogy csak tudtuk.
- Na, Tara beindult! - nevetett Liam, Andy meg csak elbűvölve bámult.
Leland odaugrott mellém és akkor már ketten táncoltunk. Egy régi koreográfia áttdolgozását.
Pörögtünk, ráztam magam, csavartam a csípőm. Mindent beleadtam. Ekkor láttam, hogy a srácok mellett feltűnik egy harmadik tag.
- Császtok! Moose vagyok, az újonc! - kiáltotta el magát.
- Moose, állj le! - utasította Liam - Ő itt a Tara barátja: Andy Biersack.
- Andy Biersack? - gondolkozott el. - Te vagy a Black Veil Brides énekese?
- Én lennék! - mosolygott Andy. - jól esett neki, hogy felismerték - Aztán újra rám nézett.
Egyre több ember tűnt fel a "színpadon". Vagy 20-an rohantak le a felsőbb szintekről.
- Most mi történik? - érdeklődött Andy.
- Wow, de jól nyomják! Leland és Tara a legszebb pár! - mondta elbűvölve Moose.
Andy nem hagyta annyiban. Egy szúrós pillantást vetett rá.
- A táncban! A táncban! - dadogta Moose.
- Beindultak a tagok. - válaszolta Liam.
Mindenki ott ugrált, pörgött, táncolt körülöttünk. A zenének lassan vége lett, így mi egy gyönyörű mozdulattal zártuk le a produkciót. Én egy jól irányzott ugrással felé lendültem, Leland meg a feje fölött átfordított. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Még Andy is. Odarohantam hozzá és megcsókoltam, mire még nagyobb kiabálás kerekedett. Még táncoltunk egy darabig. Liam és Moose is beállt, majd elmentünk beszélgetni. Beültünk egy körbe. Moose kezdte a beszélgetést.
- Akkor most már rendesen be fogsz járni próbálni?
Nem tudtam mit mondjak, így csak ránéztem Andy-re, aki kimondta helyettem is a végszót/mondatot.
- Egy ilyen tehetséget nem lehet veszni hagyni!
Megint tapsolni kezdtek. Én is tapsoltam, mert örültem.
- Üdv újra a családban Tara! - ölelt meg szorosan Leland.
Letotyogtam a lépcsőn. Mikor beálltam Andy elé, ő nagyon meglepődött.
- Mi ez a szerelés? - kérdezte - Bár bevallom bejön!
- A te fellépőruhád a szegecses öv és a smink. Az enyém a laza öltözet. - mosolyogtam rá.
Láttam, hogy még mindig nem annyira vágja a dolgot, ezért szépen lassan kikapcsoltam a TV-t és felállítottam az ágyról. Ő csak egy értelmetlen pillantással reagált rá.
- Hát, igazából Ashley ötlete volt... - kezdtem - Azt mondta mutassam meg neked az igazi valómat. Hát tessék! - pörögtem egyet a tengelyem körül.
- Ezzel a szereléssel mutatod meg magad? - vetett rám egy értetlen mosolyt.
- Nem, ez csak kellék! Na gyere! - elkezdtem magam után húzni kifelé az ajtón.
Beülünk a kocsiba. Én ültem a vezetőülésre, ő meg nem tiltakozott, hisz úgy sem tudta hová megyünk.
Mentünk már egy jó 20 perce, mikor az L.A. táblánál letértem egy elhagyatott városrész felé. Szerintem lehet megfordult a fejében, hogy esetleg meg akarom ölni, de ilyenről szó sem volt.
Leparkoltam egy hatalmas fa mellé. Ahogy kiszálltunk több autót is látunk magunk körül. Legalább 5-öt. Legyintettem Andy-nek, hogy kövessen, ő meg szó nélkül jött utánam. Elérkeztünk egy nagy kapuig. Ott megvártam még ő is odaér, majd megfogtam a kezét.
- Van kulcsod? - kérdezte.
Vetettem rá egy huncut mosolyt.
- Ide nem kell kulcs! - azzal fogtam és egy jól irányzott tekeréssel leszedtem a lakatot. - Megtanultam.
Besétáltunk a kapun. Már halkan lehetett hallani a zenét. Sétáltunk egy olyan fél KM-t és megérkeztünk. A szemünk előtt egy hatalmas tér tárulkozott ki. Két oldalon Fal húzódott, a falon pedig fáklyák világítottak. Az egész hely hatalmas volt.
Középen pedig 3 srác brékelt. Andy kezdte megérteni miért is mentünk oda.
- Üdv a táborhelyen! - mondtam -Az eddigi fél életemet itt éltem le!
- Ez király! - mosolygott és megakart csókolni, mikor én lelkesen elhúztam.
- Menjünk nézzük meg közelebbről!
Nem haboztunk. Egymás kezét fogva sétáltunk közelebb. Épp ott vizsgálódott Liam. Őt muszáj volt bemutatnom Andy-nek.
- Liam! - kiáltottam.
- Tara! - hangzott a válasz. - Örülök, hogy újra köreinkben látlak!
- Én is. - mondtam és a két fiú felé fordultam - Liam, ő itt az énekes barátom: Andy. És Andy, ő itt a táncos mentorom és tanárom: Liam.
- Khhmm... és egy jó barátod! - kezet fogtak.
Én meg egy ismerős arcot látva, ott hagytam őket.
- Beszélgessetek! - mondtam és a kapucnimat a fejemre hajtva el is mentem onnan - Skylar!
Egy régi táncos barátnőmmel kezdtünk el beszélgetni, míg Andy meg Liam szint ezt tették.
- Hűha, ő csak nem veled van? - kérdezte Andy-re mutogatva Skylar.
- De igen! - meglöktem a kezét - El a kezekkel tőle!
A táncparketten 2 fiú maradt. Az egyikük Leland volt. Megszólalt az egyik kedvenc számom:
Skrillex - Wild for the night
Muszáj volt nekem is táncolni. Mutatni valamit a barátomnak, ha már elhoztam. Ledobtam a pulcsit és Sky társaságában a parkettre ugrottam. Riszálni kezdtük, ahogy csak tudtuk.
- Na, Tara beindult! - nevetett Liam, Andy meg csak elbűvölve bámult.
Leland odaugrott mellém és akkor már ketten táncoltunk. Egy régi koreográfia áttdolgozását.
Pörögtünk, ráztam magam, csavartam a csípőm. Mindent beleadtam. Ekkor láttam, hogy a srácok mellett feltűnik egy harmadik tag.
- Császtok! Moose vagyok, az újonc! - kiáltotta el magát.
- Moose, állj le! - utasította Liam - Ő itt a Tara barátja: Andy Biersack.
- Andy Biersack? - gondolkozott el. - Te vagy a Black Veil Brides énekese?
- Én lennék! - mosolygott Andy. - jól esett neki, hogy felismerték - Aztán újra rám nézett.
Egyre több ember tűnt fel a "színpadon". Vagy 20-an rohantak le a felsőbb szintekről.
- Most mi történik? - érdeklődött Andy.
- Wow, de jól nyomják! Leland és Tara a legszebb pár! - mondta elbűvölve Moose.
Andy nem hagyta annyiban. Egy szúrós pillantást vetett rá.
- A táncban! A táncban! - dadogta Moose.
- Beindultak a tagok. - válaszolta Liam.
Mindenki ott ugrált, pörgött, táncolt körülöttünk. A zenének lassan vége lett, így mi egy gyönyörű mozdulattal zártuk le a produkciót. Én egy jól irányzott ugrással felé lendültem, Leland meg a feje fölött átfordított. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Még Andy is. Odarohantam hozzá és megcsókoltam, mire még nagyobb kiabálás kerekedett. Még táncoltunk egy darabig. Liam és Moose is beállt, majd elmentünk beszélgetni. Beültünk egy körbe. Moose kezdte a beszélgetést.
- Akkor most már rendesen be fogsz járni próbálni?
Nem tudtam mit mondjak, így csak ránéztem Andy-re, aki kimondta helyettem is a végszót/mondatot.
- Egy ilyen tehetséget nem lehet veszni hagyni!
Megint tapsolni kezdtek. Én is tapsoltam, mert örültem.
- Üdv újra a családban Tara! - ölelt meg szorosan Leland.
2013. június 23., vasárnap
19. FEJEZET
Másnap reggel végre bekövetkezett amire vártam. Mikor kinyitottam a szemem, Andy ölelő karjaiban ébredtem. Ő már fent volt és csak arra várt, hogy én is felkeljek.
- Jól aludtál? - kérdezte és beletúrt a hajamba.
- Nagyon. - válaszoltam.
- Arra gondoltam mi lenne ha felvennénk a dalt a stúdióban?
Félrehúztam a szemöldököm. Nekem nem volt célom, hogy énekesnő legyek. A dal csodás, meg a gondolat is, de mégsem éreztem hozzá semmi kedvet, hogy fotósok elől kelljen rohangásznom.
- Andy! Én nem szeretnék énekes lenni!
- Ez csak egy szám! - érvelt - Nem biztos, hogy híres leszel tőle.
- Nem. - még mindig nem hozott lázba a dolog. - A dal isteni, de nem akarok énekelni! Nem az én utam.
Andy elfogadta a döntésem. Aranyos volt tőle, hogy írt nekem egy csodálatos dalt, de engem az énekhangom sosem foglalkoztatott.
- De ha szeretnéd elkísérhetlek a stúdióba! - ajánlottam fel.
- Jó lenne! - nyomott egy puszit a számra és feltápászkodott.
Pontban 10-re kellett beérnünk a stúdióba. A többiek már ott voltak. Bevallom egyből előjött a félénk énem, de magamra parancsoltam, hogy: NEM!.
Ashley a gitárját hangolta. Odamentem hozzá és leültem mellé egy székre.
- Én is gitároztam még nagyon régen. Csak a kezem nem ért át rajta. - mondtam.
Ashley letette a gitárt és rám mosolygott.
- Akkor talán próbáld meg most! - odanyomta az ölembe a gitárt.
- De...de Ashley! Az már nagyon régen volt! - hebegtem.
- Akkor csak valami egyszerűt. Amire emlékszel.
Fogtam és egy húrt megpengettem, majd komolyan a szemeibe néztem. Ő egy hatalmas mosolyt vetett rám és a mosolyt hirtelen nevetéssé változtatta.
- Ez nagyon komoly! - vigyorgott.
- Én mondtam, hogy nagyon régen volt! - én is nevettem.
Hirtelen Jake jelent meg mellettünk. A kezében volt az ő gitárja és felállította Ash-t a székről. Elkezdtek játszani, én meg csak álltam és néztem őket.
- Ne Ash! - mondta Jake - Itt lassabban játssz!
Elkezdték előröl, majd Jake abbahagyta a játékot és oda fordult hozzám.
- Ööm Tara... -kezdte - Andy modnta, hogy tetszett neked a dal.
- Igen, nagyon szép! - mosolyogtam elégedetten.
- Milyen dal? - értetlenkedett Ash.
- Andy írt tegnap egy dalt Tarának. - válaszolt Jake az értetlenül bámuló Ash-nek.
- Igen. - mondtam - Csak ugye én nem szeretném, hogy a médiába kikerüljön.
- Pedig sztár lehetnél! - bökte meg az oldalam Jake.
- Tudom, de nekem nem ez az álmom.
- És Andy látta már az álmod? - kérdezte kicsit furcsán Ashley.
- Hát, igazából nem. - elgondolkoztam.
- Akkor mutasd meg neki magad! - hatalmasat lökött Jake-en, majd vigyorogva kiment.
Elgondolkozva álltam bent. Talán tényleg meg kéne mutatnom magam Andy-nek.
- Szerintem Ash-nek igaza van. - sutyorgott Jake.
- Szerintem is. - csak ennyit tudtam mondani, mert CC berohant, hogy kezdik a próbát.
Kint még Andy-től kaptam egy csókot, majd játszani kezdtek. 4 számot próbáltak el. - In the end, Days are numbered, Shadows Die, We don't belong -
Mindannyian annyira nagy beleéléssel játszottak. CC a maga humoros, ugyanakkor komoly módján verte a dobokat. Fontos, - és ezt ők be is tartják - hogy élvezzék amit csinálnak. Hogy nézne ki ha mindenki lehajtott fejjel, halál unalomban játszana? De ők élvezték. És nem azért mert muszáj, hanem mert tényleg élvezték. Jók voltak a számok. A srácok maguk is úgy vélték megtették ami tőlük telt. El kezdtek pakolni, de Andy még mondott egy pár szót előtte.
- Hamarosan kezdődik a koncert szezon. - szónokolt - Sokan kíváncsiak ránk, sok helyen. A legjobbat kell mutatnunk! Hozzuk a formánkat és akkor nem lesz fennakadás.
- Éljen a Black Veil Brides! - kiáltotta el magát CC, és ettől persze mindenkinek még jobb kedve támadt. A srácok mind megint nagyon rendesek voltak. Ash még egy kérdést is feltett:
- Egyszer nincs kedved eljönni velem fagyizni? Nyugi nem nyúllak le Andy-től!
- Hát, miért is ne? - megöleltük egymást - Majd írok, hogy mikor érek rá.
Szerintem lehet, hogy Ash-el nagyszerű barátság veszi kezdetét. Ahogy a múltkor Andy Laurel-el, én most úgy fogok beszélgetni Ashley-val.
- Jól aludtál? - kérdezte és beletúrt a hajamba.
- Nagyon. - válaszoltam.
- Arra gondoltam mi lenne ha felvennénk a dalt a stúdióban?
Félrehúztam a szemöldököm. Nekem nem volt célom, hogy énekesnő legyek. A dal csodás, meg a gondolat is, de mégsem éreztem hozzá semmi kedvet, hogy fotósok elől kelljen rohangásznom.
- Andy! Én nem szeretnék énekes lenni!
- Ez csak egy szám! - érvelt - Nem biztos, hogy híres leszel tőle.
- Nem. - még mindig nem hozott lázba a dolog. - A dal isteni, de nem akarok énekelni! Nem az én utam.
Andy elfogadta a döntésem. Aranyos volt tőle, hogy írt nekem egy csodálatos dalt, de engem az énekhangom sosem foglalkoztatott.
- De ha szeretnéd elkísérhetlek a stúdióba! - ajánlottam fel.
- Jó lenne! - nyomott egy puszit a számra és feltápászkodott.
Pontban 10-re kellett beérnünk a stúdióba. A többiek már ott voltak. Bevallom egyből előjött a félénk énem, de magamra parancsoltam, hogy: NEM!.
Ashley a gitárját hangolta. Odamentem hozzá és leültem mellé egy székre.
- Én is gitároztam még nagyon régen. Csak a kezem nem ért át rajta. - mondtam.
Ashley letette a gitárt és rám mosolygott.
- Akkor talán próbáld meg most! - odanyomta az ölembe a gitárt.
- De...de Ashley! Az már nagyon régen volt! - hebegtem.
- Akkor csak valami egyszerűt. Amire emlékszel.
Fogtam és egy húrt megpengettem, majd komolyan a szemeibe néztem. Ő egy hatalmas mosolyt vetett rám és a mosolyt hirtelen nevetéssé változtatta.
- Ez nagyon komoly! - vigyorgott.
- Én mondtam, hogy nagyon régen volt! - én is nevettem.
Hirtelen Jake jelent meg mellettünk. A kezében volt az ő gitárja és felállította Ash-t a székről. Elkezdtek játszani, én meg csak álltam és néztem őket.
- Ne Ash! - mondta Jake - Itt lassabban játssz!
Elkezdték előröl, majd Jake abbahagyta a játékot és oda fordult hozzám.
- Ööm Tara... -kezdte - Andy modnta, hogy tetszett neked a dal.
- Igen, nagyon szép! - mosolyogtam elégedetten.
- Milyen dal? - értetlenkedett Ash.
- Andy írt tegnap egy dalt Tarának. - válaszolt Jake az értetlenül bámuló Ash-nek.
- Igen. - mondtam - Csak ugye én nem szeretném, hogy a médiába kikerüljön.
- Pedig sztár lehetnél! - bökte meg az oldalam Jake.
- Tudom, de nekem nem ez az álmom.
- És Andy látta már az álmod? - kérdezte kicsit furcsán Ashley.
- Hát, igazából nem. - elgondolkoztam.
- Akkor mutasd meg neki magad! - hatalmasat lökött Jake-en, majd vigyorogva kiment.
Elgondolkozva álltam bent. Talán tényleg meg kéne mutatnom magam Andy-nek.
- Szerintem Ash-nek igaza van. - sutyorgott Jake.
- Szerintem is. - csak ennyit tudtam mondani, mert CC berohant, hogy kezdik a próbát.
Kint még Andy-től kaptam egy csókot, majd játszani kezdtek. 4 számot próbáltak el. - In the end, Days are numbered, Shadows Die, We don't belong -
Mindannyian annyira nagy beleéléssel játszottak. CC a maga humoros, ugyanakkor komoly módján verte a dobokat. Fontos, - és ezt ők be is tartják - hogy élvezzék amit csinálnak. Hogy nézne ki ha mindenki lehajtott fejjel, halál unalomban játszana? De ők élvezték. És nem azért mert muszáj, hanem mert tényleg élvezték. Jók voltak a számok. A srácok maguk is úgy vélték megtették ami tőlük telt. El kezdtek pakolni, de Andy még mondott egy pár szót előtte.
- Hamarosan kezdődik a koncert szezon. - szónokolt - Sokan kíváncsiak ránk, sok helyen. A legjobbat kell mutatnunk! Hozzuk a formánkat és akkor nem lesz fennakadás.
- Éljen a Black Veil Brides! - kiáltotta el magát CC, és ettől persze mindenkinek még jobb kedve támadt. A srácok mind megint nagyon rendesek voltak. Ash még egy kérdést is feltett:
- Egyszer nincs kedved eljönni velem fagyizni? Nyugi nem nyúllak le Andy-től!
- Hát, miért is ne? - megöleltük egymást - Majd írok, hogy mikor érek rá.
Szerintem lehet, hogy Ash-el nagyszerű barátság veszi kezdetét. Ahogy a múltkor Andy Laurel-el, én most úgy fogok beszélgetni Ashley-val.
18. FEJEZET
/Tara szemszöge/
Andy-nek el kellett mennie valamiért a stúdióba, így én egyedül maradtam otthon. Nem volt kedvem otthon ülni és bámulni a falat, így felhívtam Laurel-t van-e valami programja, vagy ráér találkozni.
- Szia! Én vagyok az, Tara! Nincs kedved elmenni valahová? - kérdeztem unott hangon.
- De, éppen kedvem az lenne, csak....
- Csak? - kérdezem vissza.
- Hát Leland áthívott magukhoz, de most minek kockuljak ott? - szinte vigyorgott a telefonba.
- Megyek veled! - csillant fel a szemem - Majd hárman hülyülünk valamit!
- Okés! - mondta - Akkor átmegyek hozzátok és onnan megyünk együtt!
- Andy nincs itthon! - mondtam flegma hangnemben.
- Nem is azért! - válaszolt ő is szint úgy - Na megyek szia!
- Szia!
Letettük a telefont. A cicák éhesek voltak, ezért kaptak tőlem egy kis tejet meg macska eledelt. Egy bő fél óra elteltével Laurel tettre készen állt az ajtóban. Az ő autójával mentünk, mivel nekem nincs autóm, Andy meg elvitte az övét.
Leland a város központ közelében lakik Liam-al. Már 2 éve bérlik együtt a lakást. Amikor oda értünk hozzájuk Leland egy rövid helló után egyből Laurel szájában kötött ki. Annyira imádom őket nézni. Szegény barátnőm sokat szenvedett azért, hogy összejöjjön Le-vel, mivel ugye már nagyon régen voltak barátok és nehéz a baráti zónából kikerülni. Liam nem volt otthon, így hármónké volt a lakás.
- Na mit csináljunk? - kérdezte Leland - Nézzünk esetleg filmet?
- Jaj ne! - tiltakoztam - Semmi kedvem nincs végig szenvedni egy filmet.
- Hát akkor? - kérdezte.
- Nekem nincs ötletem! - ült le szomorúan a kanapéra Laurel.
Leland bement a szobába és kihozott egy képes könyvet. Leült az asztalhoz, mi meg mellé. A képes könyv tele volt olyan képekkel amikor osztály kiránduláson voltunk, táborban, meg ilyen helyeken együtt. Jó volt nosztalgiázni, csak ugye ezekben James is benne volt....
- Húú Tara! Emlékszel mikor James meg te elmentetek hajókázni és megtámadott titeket egy kacsa? - nevetett Leland.
- Hogyne már! - válaszoltam - Annyira vicces volt!
- De féltetek! - mondta Laurel.
- Azt nem mondtam, hogy nem féltünk!
Leland elővett egy olyan képet, amin pont Laurel vágta hozzá a térképet.
- Erőszakos voltál lányom! - nevettem.
- Megérdemelte! - mondta fennhangon Laurel.
Leland bambán nézett rá.
- Már miért is?
- Mert annyira bizonygattad, hogy miattad nyertünk a kincsvadászatban, pedig ha én nem vagyok!
Elkezdtek azon vitatkozni, hogy melyiküknek volt köszönhető, hogy nyertek. Vagy 5 percig civakodtak, majd Leland egy csókkal véget vetett a balhénak.
- Na jó srácok! Én szerintem megyek! - mosolyogtam.
Az ajtóig még kikísértek, de tudtam alig várják, hogy elmenjek.
Mikor hazaértem Andy még mindig nem volt otthon. Még maradt az ebédből valamennyi, így meg tudtam vacsorázni. Este 9-ig vártam, hogy a barátom hazaérkezzen, de mivel ez nem történt meg, így inkább lezuhanyoztam és bementem a hálóba olvasni. Az egyik kedvenc könyvsorozatomból olvastam a 3. részt. Nagyon bele tudok merülni az olvasásba, és olyankor akár robbanthatnának is mellettem az sem tűnne fel. A sztori is izgalmas volt. Teljesen kalandvágyat ébresztett bennem.
- Hahó! - törte meg egy hang a csendet - Mit olvasol?
- Szia! - borultam bele Andy karjaiba - Csak egy könyvet.
- Az most ráér. - rossz fiús mosolya kíséretében, elrakta a könyvet az egyik fiókba, majd felfeküdt az ágyra. - Hoztam neked valami! - mondta és odanyújtott egy lapot.
- Ez meg mi? - értetlenül hajtogattam szét.
A lapon egy szöveg volt. Dalszöveg. Ahogy olvastam a szemembe örömkönnyek kezdtek gyűlni, majd potyogni.
- Andy, te ezt nekem írtad? - sírtam.
- Igen szívem! - megtörölte az arcom - Tetszik?
- Nagyon! - a sírást abba hagytam, de még mindig meg voltam hatódva. - Elénekled nekem?
Andy lassan megrázta a fejét, majd mélyen a szemeimbe nézett.
- Ezt te énekled el. Szeretném már végre rendesen is hallani a hangod.
Nem voltam rá kész. Sosem énekeltem mások előtt. Szégyellős lány vagyok és mi van ha elrontok egy hangot?! Nem akartam csalódást okozni neki. De ő annyira bizakodó volt. Remegő kezeim közé fogtam a lapot és elkezdtem.
- Mikor először megláttam az arcod, először hallottam a hangod. Tudtam itt nincs megállás. A homokóra homokja pereg tovább....
Ő csak nézett rám elbűvölve. Ez jól esett és felbátorodtam. Elegem lett abból, hogy Andy-nek mindig csak a szerény, megsebzett kislányt mutatom. A hangom repült a szobában. A dal végén egymást szorítottuk és nem szóltunk semmit.
- Köszönöm! - mondta végül Andy és magához húzott, hogy megcsókolhasson.
- Ugyan! Én köszönöm! - viszonoztam.
Egymást ölelve aludtunk el, vagyis Andy még engem bámult egy darabig, míg végül úgy döntött ő is álomra hajtja a fejét.
Andy-nek el kellett mennie valamiért a stúdióba, így én egyedül maradtam otthon. Nem volt kedvem otthon ülni és bámulni a falat, így felhívtam Laurel-t van-e valami programja, vagy ráér találkozni.
- Szia! Én vagyok az, Tara! Nincs kedved elmenni valahová? - kérdeztem unott hangon.
- De, éppen kedvem az lenne, csak....
- Csak? - kérdezem vissza.
- Hát Leland áthívott magukhoz, de most minek kockuljak ott? - szinte vigyorgott a telefonba.
- Megyek veled! - csillant fel a szemem - Majd hárman hülyülünk valamit!
- Okés! - mondta - Akkor átmegyek hozzátok és onnan megyünk együtt!
- Andy nincs itthon! - mondtam flegma hangnemben.
- Nem is azért! - válaszolt ő is szint úgy - Na megyek szia!
- Szia!
Letettük a telefont. A cicák éhesek voltak, ezért kaptak tőlem egy kis tejet meg macska eledelt. Egy bő fél óra elteltével Laurel tettre készen állt az ajtóban. Az ő autójával mentünk, mivel nekem nincs autóm, Andy meg elvitte az övét.
Leland a város központ közelében lakik Liam-al. Már 2 éve bérlik együtt a lakást. Amikor oda értünk hozzájuk Leland egy rövid helló után egyből Laurel szájában kötött ki. Annyira imádom őket nézni. Szegény barátnőm sokat szenvedett azért, hogy összejöjjön Le-vel, mivel ugye már nagyon régen voltak barátok és nehéz a baráti zónából kikerülni. Liam nem volt otthon, így hármónké volt a lakás.
- Na mit csináljunk? - kérdezte Leland - Nézzünk esetleg filmet?
- Jaj ne! - tiltakoztam - Semmi kedvem nincs végig szenvedni egy filmet.
- Hát akkor? - kérdezte.
- Nekem nincs ötletem! - ült le szomorúan a kanapéra Laurel.
Leland bement a szobába és kihozott egy képes könyvet. Leült az asztalhoz, mi meg mellé. A képes könyv tele volt olyan képekkel amikor osztály kiránduláson voltunk, táborban, meg ilyen helyeken együtt. Jó volt nosztalgiázni, csak ugye ezekben James is benne volt....
- Húú Tara! Emlékszel mikor James meg te elmentetek hajókázni és megtámadott titeket egy kacsa? - nevetett Leland.
- Hogyne már! - válaszoltam - Annyira vicces volt!
- De féltetek! - mondta Laurel.
- Azt nem mondtam, hogy nem féltünk!
Leland elővett egy olyan képet, amin pont Laurel vágta hozzá a térképet.
- Erőszakos voltál lányom! - nevettem.
- Megérdemelte! - mondta fennhangon Laurel.
Leland bambán nézett rá.
- Már miért is?
- Mert annyira bizonygattad, hogy miattad nyertünk a kincsvadászatban, pedig ha én nem vagyok!
Elkezdtek azon vitatkozni, hogy melyiküknek volt köszönhető, hogy nyertek. Vagy 5 percig civakodtak, majd Leland egy csókkal véget vetett a balhénak.
- Na jó srácok! Én szerintem megyek! - mosolyogtam.
Az ajtóig még kikísértek, de tudtam alig várják, hogy elmenjek.
Mikor hazaértem Andy még mindig nem volt otthon. Még maradt az ebédből valamennyi, így meg tudtam vacsorázni. Este 9-ig vártam, hogy a barátom hazaérkezzen, de mivel ez nem történt meg, így inkább lezuhanyoztam és bementem a hálóba olvasni. Az egyik kedvenc könyvsorozatomból olvastam a 3. részt. Nagyon bele tudok merülni az olvasásba, és olyankor akár robbanthatnának is mellettem az sem tűnne fel. A sztori is izgalmas volt. Teljesen kalandvágyat ébresztett bennem.
- Hahó! - törte meg egy hang a csendet - Mit olvasol?
- Szia! - borultam bele Andy karjaiba - Csak egy könyvet.
- Az most ráér. - rossz fiús mosolya kíséretében, elrakta a könyvet az egyik fiókba, majd felfeküdt az ágyra. - Hoztam neked valami! - mondta és odanyújtott egy lapot.
- Ez meg mi? - értetlenül hajtogattam szét.
A lapon egy szöveg volt. Dalszöveg. Ahogy olvastam a szemembe örömkönnyek kezdtek gyűlni, majd potyogni.
- Andy, te ezt nekem írtad? - sírtam.
- Igen szívem! - megtörölte az arcom - Tetszik?
- Nagyon! - a sírást abba hagytam, de még mindig meg voltam hatódva. - Elénekled nekem?
Andy lassan megrázta a fejét, majd mélyen a szemeimbe nézett.
- Ezt te énekled el. Szeretném már végre rendesen is hallani a hangod.
Nem voltam rá kész. Sosem énekeltem mások előtt. Szégyellős lány vagyok és mi van ha elrontok egy hangot?! Nem akartam csalódást okozni neki. De ő annyira bizakodó volt. Remegő kezeim közé fogtam a lapot és elkezdtem.
- Mikor először megláttam az arcod, először hallottam a hangod. Tudtam itt nincs megállás. A homokóra homokja pereg tovább....
Ő csak nézett rám elbűvölve. Ez jól esett és felbátorodtam. Elegem lett abból, hogy Andy-nek mindig csak a szerény, megsebzett kislányt mutatom. A hangom repült a szobában. A dal végén egymást szorítottuk és nem szóltunk semmit.
- Köszönöm! - mondta végül Andy és magához húzott, hogy megcsókolhasson.
- Ugyan! Én köszönöm! - viszonoztam.
Egymást ölelve aludtunk el, vagyis Andy még engem bámult egy darabig, míg végül úgy döntött ő is álomra hajtja a fejét.
2013. június 21., péntek
17. FEJEZET
/Andy szemszöge/
A karom eléggé elfáradt a cipekedésben, mivel nem egy két dolgot kellett vennem. Mikor bementem a házba először leraktam a cuccokat, de persze egyből feltűnt a bömbölő zene. Mindent ott hagytam az ajtó előtt és elindultam a nappaliba. Nem léptem be a szobába, de egyből megláttam amint Tara bent pörög-forog és énekel. Aranyos volt....Sőt mi több, legalább most hallottam valamennyire énekelni, mivel a zene elnyomta a hangját. A dal a végéhez közeledett. Tara még ugrott egyet és egy csodás pózzal zárta az előadást.
- Bravó! Bravó! - tapsoltam nevetve.
- Andy! - kiáltotta ijedten - Te meg mégis mióta álltál itt az ajtóban?
Csak óvatosan körbefontam a kezem a derekán.
- Nyugalom! Semmi gáz nincs abban, hogy láttalak!
- Ááá semmi! - nevetett - Jézus! Hogy én mennyit leégek előtted!
- Pont elégszer! - megcsókoltam hosszasan.
Eszembe jutott valami, amitől legalább jobb kedve lehet. Odavezettem a kanapéhoz és leültettem, míg én előkerestem a DVD-t. Ő csak leste, hogy mit csinálok. Mikor megtaláltam, beraktam és leültem mellé. Elindult a videó. Tara értetlenkedve pillantott rám.
- Ki ez a kisfiú?
- Én. - vigyorogtam.
Persze hirtelen neki is mosolyra görbült a szája. A kezeit az ajkaihoz emelte és kuncogni kezdett.
- Hát ez nagyon édes! - mosolygott.
- Haláli. - simogattam meg a hátát - Akkor kaptam meg az első gitárom, meg az első dömperem és összekombináltam a kettőt egy videó klipnek.
Tara egyre jobban nevetett, de belőlem is kitört a nevetés. Azt a videót amit megmutattam neki, még 10 éves koromban csináltam. Az volt az első videó klipem.
- Kreatív gyerek voltál Andy! - boci szemeket meresztett rám.
- A legjobb énekes akartam lenni. Hogy mindenki elismerjen.
Hirtelen Tara megölelt. Olyan finoman, mégis erősen szorított. Aztán mikor elengedett rám nézett.
- Neked az volt az álmod, hogy híres énekes legyél, összejött. Én meg már nem tudom mit kezdjek magammal....
- Ne! Léci! Azt ne mond, hogy felakarod adni, pont most! Tudom milyen ha a dolgok összeomlanak, de mikor rendbe jön akkor kell folytatni amit elkezdtél!
Láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Még egyszer megölelt, majd a TV-t kezdtük bámulni. Én még mindig ott énekeltem és az autót rángattam. Aztán tudtam jön az a rész, mikor levetem magam az ágyról.
- Jaj ne! - fordítottam el a fejem.
Ő meg természetesen kiröhögte a kicsi Andy-t, amint leveti magát és a földön a gitárra huppan.
- Ez egy kemény 10 perces klip. - mondtam.
- Lady Gaga megirigyelné! - mosolygott.
A videónézés után Tara csinált ebédet. Jó érzéke van a főzéshez. Ebéd közben nagyszerű ötletem támadt. Míg ő mosogatott én felöltöztem utcai ruhába, majd odamentem hozzá.
- Van egy kis dolgom a stúdióban. Estére hazaérek. - mondtam.
- Rendben. Intézz el mindent. - mosolygott, de csöppet sem volt olyan boldog, hogy elmegyek, de várja csak ki a végét!...
A karom eléggé elfáradt a cipekedésben, mivel nem egy két dolgot kellett vennem. Mikor bementem a házba először leraktam a cuccokat, de persze egyből feltűnt a bömbölő zene. Mindent ott hagytam az ajtó előtt és elindultam a nappaliba. Nem léptem be a szobába, de egyből megláttam amint Tara bent pörög-forog és énekel. Aranyos volt....Sőt mi több, legalább most hallottam valamennyire énekelni, mivel a zene elnyomta a hangját. A dal a végéhez közeledett. Tara még ugrott egyet és egy csodás pózzal zárta az előadást.
- Bravó! Bravó! - tapsoltam nevetve.
- Andy! - kiáltotta ijedten - Te meg mégis mióta álltál itt az ajtóban?
Csak óvatosan körbefontam a kezem a derekán.
- Nyugalom! Semmi gáz nincs abban, hogy láttalak!
- Ááá semmi! - nevetett - Jézus! Hogy én mennyit leégek előtted!
- Pont elégszer! - megcsókoltam hosszasan.
Eszembe jutott valami, amitől legalább jobb kedve lehet. Odavezettem a kanapéhoz és leültettem, míg én előkerestem a DVD-t. Ő csak leste, hogy mit csinálok. Mikor megtaláltam, beraktam és leültem mellé. Elindult a videó. Tara értetlenkedve pillantott rám.
- Ki ez a kisfiú?
- Én. - vigyorogtam.
Persze hirtelen neki is mosolyra görbült a szája. A kezeit az ajkaihoz emelte és kuncogni kezdett.
- Hát ez nagyon édes! - mosolygott.
- Haláli. - simogattam meg a hátát - Akkor kaptam meg az első gitárom, meg az első dömperem és összekombináltam a kettőt egy videó klipnek.
Tara egyre jobban nevetett, de belőlem is kitört a nevetés. Azt a videót amit megmutattam neki, még 10 éves koromban csináltam. Az volt az első videó klipem.
- Kreatív gyerek voltál Andy! - boci szemeket meresztett rám.
- A legjobb énekes akartam lenni. Hogy mindenki elismerjen.
Hirtelen Tara megölelt. Olyan finoman, mégis erősen szorított. Aztán mikor elengedett rám nézett.
- Neked az volt az álmod, hogy híres énekes legyél, összejött. Én meg már nem tudom mit kezdjek magammal....
- Ne! Léci! Azt ne mond, hogy felakarod adni, pont most! Tudom milyen ha a dolgok összeomlanak, de mikor rendbe jön akkor kell folytatni amit elkezdtél!
Láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Még egyszer megölelt, majd a TV-t kezdtük bámulni. Én még mindig ott énekeltem és az autót rángattam. Aztán tudtam jön az a rész, mikor levetem magam az ágyról.
- Jaj ne! - fordítottam el a fejem.
Ő meg természetesen kiröhögte a kicsi Andy-t, amint leveti magát és a földön a gitárra huppan.
- Ez egy kemény 10 perces klip. - mondtam.
- Lady Gaga megirigyelné! - mosolygott.
A videónézés után Tara csinált ebédet. Jó érzéke van a főzéshez. Ebéd közben nagyszerű ötletem támadt. Míg ő mosogatott én felöltöztem utcai ruhába, majd odamentem hozzá.
- Van egy kis dolgom a stúdióban. Estére hazaérek. - mondtam.
- Rendben. Intézz el mindent. - mosolygott, de csöppet sem volt olyan boldog, hogy elmegyek, de várja csak ki a végét!...
2013. június 13., csütörtök
16. FEJEZET
/Tara szemszöge/
Este későn értem haza. Jó volt a kicsiknek táncot oktatni. Eléggé sikerült kifárasztaniuk, így már vártam, hogy lezuhanyozhassak és Andy karjaiban elaludjak. Mikor beléptem a házba csönd volt. Lepakoltam és óvatosan elindultam felfele a lépcsőn. Láttam, hogy a háló ajtaja zárva van. "Lehet, hogy Andy már alszik?" - gondolkoztam. Nem akartam megzavarni, így egyenest a fürdőbe mentem. Ahogy benyitottam hirtelen visítottam egy hatalmasat. Andy ott állt egy szál semmiben. Épp kiszállt a kádból, mikor én rányitottam. Becsaptam az ajtó, de az szinte egyből újra kinyílt és ő kisétált, egy törölközővel a derekán.
- Jézusom! Megijedtél? - kérdezte aggódva.
A fejemet lefelé hajtottam és véletlenül sem néztem fel. Andy óvatosan megsimította a karomat. A hideg végig futott tőle a gerincemben. Lassan felemeltem a fejem és láttam a tágra nyitott kék szemeit, amint engem fürkészik vele. Mosolyra görbült a szám.
- Kicsit. De semmi bajom. - a számat egyből az övére tapasztottam.
Ezután felöltözött és én is lezuhanyoztam. Lent ültem a nappaliban, mire ő odasétált hozzám és leült.
- Elmondta Laurel, hogy James-t kirúgták a csapatból. - mondta halkan.
- Igen. - ez a dolog kissé felkavart. - Nekem is távoznom kellett volna.
- Miért? - Andy értetlenül közeledett felém - Az ő hibája volt.
- Az ő hibája? - sírni kezdtem - Nem csak az övé! Én is ugyanúgy benne voltam mint ő! Ezért is hagytam őket ott. Bűntudatból. Ha James sem maradhat akkor én miért?
Nem mondott semmit csak megölelt. A könnyeim hullottak a vállára tömegestől. Nem örültem neki, hogy felhozta ezt a témát, de persze érthető, hogy kíváncsi volt. Eltoltam magamtól, majd ránéztem.
- Tudod, én mindig figyeltem ahogyan táncolnak és mikor én is hivatalos csapattag lettem nekem az nagyon jó volt. Erre egy fiú hülyesége miatt elárulom a csapatomat? Szerinted ez normális?
- Nem tudom. - válaszolt.
Nem akartam veszekedni így szó nélkül felmentem a szobába. Pár perc múlva ő is megjelent az ajtóban. Lefeküdt hozzám az ágyra és nagy vigyort mért rám.
- Kérlek énekelj nekem! - pislogott.
- Ugyan mit? - nevettem.
- Akármit! Amit jónak látsz.
- Nem. - elhalkult a hangom - Nem éneklek. Inkább ezt teszem! - mondtam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára. Lassan, - kicsit félve - húzott magára. Csókolt ott ahol ért, én pedig ezt nem bántam. Egy olyan jó 10 perces csókcsata után, lekapcsolta a villanyt és betakart mint egy gondos apuka. Furcsa volt, de rettentően édes.
- Jó éjt kincsem! - mondta és egy újabb csókot adott.
- Jó éjt! - viszonoztam a csókot.
Reggel mikor felkeltem Andy megint nem volt ott. Kezdtem benne kételkedni, hogy valaha is felfogok úgy kelni, hogy ő is ott van mellettem. Át öltöztem, feltettem egy minimális adag sminket és lementem a konyhába. Ő viszont nem volt ott. Helyette csak egy cetli fogadott a szekrényen. Ennyi állt rajta:
"Jó reggelt álomszuszék! Elmegyek bevásárolni! Sietek vissza, de szinte semmi nincs a hűtőben! Szeretlek!"
Aranyos volt. Ráadásul igaza is volt , mert tényleg csont üres volt a hűtő. Annyi tej és kakaó még volt otthon, hogy egy pohárra elég legyen. "Reggeli" után arra gondoltam, hogy ha Andy ennyire figyelmes, hogy elmegy bevásárolni, akkor valamit nekem is tennem kéne. A nappali eléggé poros volt ahhoz, hogy ne okozzak vele kárt, hogyha letörölgetek. Fogtam egy rongyot, egy kis adag vegyszeres vizet, meg egy széket a konyhából és nekiálltam. Közben, hogy el ne unjam magam, bekapcsoltam a rádiót. Zene mellet kicsit érdekesebbnek tűnt a törölgetés. Már csak két szekrény volt hátra, mikor a Hifiből megszólalt a Little Mix új száma a - How ya doin -. Annyira szeretem ezt a számot. Rögtön táncra pördültem és énekelni kezdtem. Magával ragadott a zene. Szerintem ha akkor lát valaki az bolondnak hisz...
Este későn értem haza. Jó volt a kicsiknek táncot oktatni. Eléggé sikerült kifárasztaniuk, így már vártam, hogy lezuhanyozhassak és Andy karjaiban elaludjak. Mikor beléptem a házba csönd volt. Lepakoltam és óvatosan elindultam felfele a lépcsőn. Láttam, hogy a háló ajtaja zárva van. "Lehet, hogy Andy már alszik?" - gondolkoztam. Nem akartam megzavarni, így egyenest a fürdőbe mentem. Ahogy benyitottam hirtelen visítottam egy hatalmasat. Andy ott állt egy szál semmiben. Épp kiszállt a kádból, mikor én rányitottam. Becsaptam az ajtó, de az szinte egyből újra kinyílt és ő kisétált, egy törölközővel a derekán.
- Jézusom! Megijedtél? - kérdezte aggódva.
A fejemet lefelé hajtottam és véletlenül sem néztem fel. Andy óvatosan megsimította a karomat. A hideg végig futott tőle a gerincemben. Lassan felemeltem a fejem és láttam a tágra nyitott kék szemeit, amint engem fürkészik vele. Mosolyra görbült a szám.
- Kicsit. De semmi bajom. - a számat egyből az övére tapasztottam.
Ezután felöltözött és én is lezuhanyoztam. Lent ültem a nappaliban, mire ő odasétált hozzám és leült.
- Elmondta Laurel, hogy James-t kirúgták a csapatból. - mondta halkan.
- Igen. - ez a dolog kissé felkavart. - Nekem is távoznom kellett volna.
- Miért? - Andy értetlenül közeledett felém - Az ő hibája volt.
- Az ő hibája? - sírni kezdtem - Nem csak az övé! Én is ugyanúgy benne voltam mint ő! Ezért is hagytam őket ott. Bűntudatból. Ha James sem maradhat akkor én miért?
Nem mondott semmit csak megölelt. A könnyeim hullottak a vállára tömegestől. Nem örültem neki, hogy felhozta ezt a témát, de persze érthető, hogy kíváncsi volt. Eltoltam magamtól, majd ránéztem.
- Tudod, én mindig figyeltem ahogyan táncolnak és mikor én is hivatalos csapattag lettem nekem az nagyon jó volt. Erre egy fiú hülyesége miatt elárulom a csapatomat? Szerinted ez normális?
- Nem tudom. - válaszolt.
Nem akartam veszekedni így szó nélkül felmentem a szobába. Pár perc múlva ő is megjelent az ajtóban. Lefeküdt hozzám az ágyra és nagy vigyort mért rám.
- Kérlek énekelj nekem! - pislogott.
- Ugyan mit? - nevettem.
- Akármit! Amit jónak látsz.
- Nem. - elhalkult a hangom - Nem éneklek. Inkább ezt teszem! - mondtam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára. Lassan, - kicsit félve - húzott magára. Csókolt ott ahol ért, én pedig ezt nem bántam. Egy olyan jó 10 perces csókcsata után, lekapcsolta a villanyt és betakart mint egy gondos apuka. Furcsa volt, de rettentően édes.
- Jó éjt kincsem! - mondta és egy újabb csókot adott.
- Jó éjt! - viszonoztam a csókot.
Reggel mikor felkeltem Andy megint nem volt ott. Kezdtem benne kételkedni, hogy valaha is felfogok úgy kelni, hogy ő is ott van mellettem. Át öltöztem, feltettem egy minimális adag sminket és lementem a konyhába. Ő viszont nem volt ott. Helyette csak egy cetli fogadott a szekrényen. Ennyi állt rajta:
"Jó reggelt álomszuszék! Elmegyek bevásárolni! Sietek vissza, de szinte semmi nincs a hűtőben! Szeretlek!"
Aranyos volt. Ráadásul igaza is volt , mert tényleg csont üres volt a hűtő. Annyi tej és kakaó még volt otthon, hogy egy pohárra elég legyen. "Reggeli" után arra gondoltam, hogy ha Andy ennyire figyelmes, hogy elmegy bevásárolni, akkor valamit nekem is tennem kéne. A nappali eléggé poros volt ahhoz, hogy ne okozzak vele kárt, hogyha letörölgetek. Fogtam egy rongyot, egy kis adag vegyszeres vizet, meg egy széket a konyhából és nekiálltam. Közben, hogy el ne unjam magam, bekapcsoltam a rádiót. Zene mellet kicsit érdekesebbnek tűnt a törölgetés. Már csak két szekrény volt hátra, mikor a Hifiből megszólalt a Little Mix új száma a - How ya doin -. Annyira szeretem ezt a számot. Rögtön táncra pördültem és énekelni kezdtem. Magával ragadott a zene. Szerintem ha akkor lát valaki az bolondnak hisz...
2013. június 12., szerda
15. FEJEZET
/Andy szemszöge/
Tarának el kellett mennie. Ezt annyira nem is bántam, mert így most Laurel választ adhatott azokra a kérdésekre amik bolyongtak bennem. Tudom inkább Tara-t kellett volna megkérdeznem, de nem akartam rázúdítani a kérdéseim áradatát. Hiába szeretem ha mégis egy nagy talány számomra.
- Hát Laurel, Tara és James között volt valami? úgy...? - kérdeztem a torkom köszörülve.
- Nem. - adta a határozott választ. - Semmi olyan jellegű!
Bólintottam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most megnyugtató, vagy inkább zavaró válasz.
- Amúgy miért is kérded? - nézett rám Laurel kérdően.
- Hát... - nem tudtam mit hazudni. Erősen rám nézett én pedig dalolni kezdtem mint a madár. - Tegnap este miután vége lett a Jinxx-ékkel való vacsorának, Tarával felmentünk a szobába és én elkezdtem levetkőztetni, mire ő szó nélkül kirohant.
Laurel értetlenül bámult rám. Ezek szerint ő sem tudta mi ennek az oka.
- Először azt hittem, hogy ez James-el van összefüggésben. - folytattam - De akkor ezek szerint nem.
- Hát Andy! - mosolygott - Tudod nincs könnyű dolgod Tara-val! Ő az élete felét az utcán töltötte a bandával és eléggé tökös csaj, de vannak olyan dolgok amik számára határozottan: NEM!
- Ezek szerint akkor ez is ilyen dolog?
- Most még! - hirtelen elsápadt az arca. - Remélem nem akarod őt elhagyni! Nagyon szeret téged és meg kell értened, hogy mostanában nem úgy alakultak a számára a dolgok ahogy várta! Szeretné elfelejteni és új fejezet nyitni az életében. És ennek te is része vagy!
- Nyugalom! - mondtam - Eszem ágában sincs elhagyni! Ő a legjobb az életemben!
- Helyes! - vigyorgott elégedetten.
- Amúgy, hogy van ez a ti kis "bandátok"? - érdeklődtem.
- Hát tudod, mi már oviban is barátnők voltunk Tara-val és aztán találkoztunk Liam-al aki azt mondta Tara tehetséges. Már volt egy 5 főből álló tánccsapata és megígérte Tara-nak, hogy ha eléggé idős lesz akkor ő is bekerül a csapatba és addig meg ő majd tanítja.
- És James meg az a Leland már benne volt a bandában.
- Nem. - válaszolta - Őket is úgy mint Tara-t az utcán találta.
- Hát én nem értem mi itt a bibi! - Tényleg nem értettem semmit. Jól megvan minden, akkor most mi volt ez a nem táncolok, szakítok dolog?
- Tudod nem ők az egyetlen tánccsapat LA-ben! Liam és James azon vesztek össze, hogy James szerint példát kéne venniük arról a másik csapatról akiket Liam rettentően utál. Liam kirúgta James-t mert megtudta, hogy ő és Tara a másik csapatnál voltak egy táncpróbán.
- Tiszta Step up! - nevettem.
- Sajnálom ez van! - Laurel nem igen csípte a beszólásomat.
Csak csöndeben ültünk. Az én fejemben az kavargott, hogy milyen lehet Tara-nak. El sem tudtam képzelni azt az utca táncosi életet. Jól beletrafáltam ezzel a lánnyal! Ahogy megtudtam róla dolgokat, egyre jobban éreztem úgy, hogy annyi élet van amit én még nem is láttam. Én egész életemben azért küzdöttem, hogy énekes legyek, Tara pedig azért, hogy táncos legyen. Érdekelt még több apró kis részlet, de azokat már inkább magától Tara-tól akartam hallani.
- És mizu a te szerelmi életedben? - kíváncsiskodtam.
- Van barátom! - mosolygott Laurel.
- Hűha! Úgy látom ettől a témától nagyon fülig ér a szád! - nevettem hangosan.
- Igen. Nem rég sikerült végre megszerezem életem szerelmét.
- Kit? Ha szabad tudnom a becses nevét?!
- Leland. Már nagyon rég tetszik. - teljesen belemerült a beszédbe. - Szerencsére nemrégen Tara segítségével végre összejöttünk.
- Ennek örülök! - megöleltem, de szigorúan csak barátian.
- Na én is megyek! Majd remélem még beszélünk!
- Persze. Köszi a vendéglátást. - kikísértem. - Ja és persze köszi, hogy meghallgattál.
- Nincs mit! - mondta. - Szia!
Miután elment úgy döntöttem eszek valamit, aztán meg lazítok egy kicsit a fürdőben. Csináltam magamnak kaját, majd mikor bekapcsoltam a TV-t, pont az egyik kedvenc műsorom ment, így leültem megnézni. "A fürdőzés még ráér!" - gondoltam.
Tarának el kellett mennie. Ezt annyira nem is bántam, mert így most Laurel választ adhatott azokra a kérdésekre amik bolyongtak bennem. Tudom inkább Tara-t kellett volna megkérdeznem, de nem akartam rázúdítani a kérdéseim áradatát. Hiába szeretem ha mégis egy nagy talány számomra.
- Hát Laurel, Tara és James között volt valami? úgy...? - kérdeztem a torkom köszörülve.
- Nem. - adta a határozott választ. - Semmi olyan jellegű!
Bólintottam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most megnyugtató, vagy inkább zavaró válasz.
- Amúgy miért is kérded? - nézett rám Laurel kérdően.
- Hát... - nem tudtam mit hazudni. Erősen rám nézett én pedig dalolni kezdtem mint a madár. - Tegnap este miután vége lett a Jinxx-ékkel való vacsorának, Tarával felmentünk a szobába és én elkezdtem levetkőztetni, mire ő szó nélkül kirohant.
Laurel értetlenül bámult rám. Ezek szerint ő sem tudta mi ennek az oka.
- Először azt hittem, hogy ez James-el van összefüggésben. - folytattam - De akkor ezek szerint nem.
- Hát Andy! - mosolygott - Tudod nincs könnyű dolgod Tara-val! Ő az élete felét az utcán töltötte a bandával és eléggé tökös csaj, de vannak olyan dolgok amik számára határozottan: NEM!
- Ezek szerint akkor ez is ilyen dolog?
- Most még! - hirtelen elsápadt az arca. - Remélem nem akarod őt elhagyni! Nagyon szeret téged és meg kell értened, hogy mostanában nem úgy alakultak a számára a dolgok ahogy várta! Szeretné elfelejteni és új fejezet nyitni az életében. És ennek te is része vagy!
- Nyugalom! - mondtam - Eszem ágában sincs elhagyni! Ő a legjobb az életemben!
- Helyes! - vigyorgott elégedetten.
- Amúgy, hogy van ez a ti kis "bandátok"? - érdeklődtem.
- Hát tudod, mi már oviban is barátnők voltunk Tara-val és aztán találkoztunk Liam-al aki azt mondta Tara tehetséges. Már volt egy 5 főből álló tánccsapata és megígérte Tara-nak, hogy ha eléggé idős lesz akkor ő is bekerül a csapatba és addig meg ő majd tanítja.
- És James meg az a Leland már benne volt a bandában.
- Nem. - válaszolta - Őket is úgy mint Tara-t az utcán találta.
- Hát én nem értem mi itt a bibi! - Tényleg nem értettem semmit. Jól megvan minden, akkor most mi volt ez a nem táncolok, szakítok dolog?
- Tudod nem ők az egyetlen tánccsapat LA-ben! Liam és James azon vesztek össze, hogy James szerint példát kéne venniük arról a másik csapatról akiket Liam rettentően utál. Liam kirúgta James-t mert megtudta, hogy ő és Tara a másik csapatnál voltak egy táncpróbán.
- Tiszta Step up! - nevettem.
- Sajnálom ez van! - Laurel nem igen csípte a beszólásomat.
Csak csöndeben ültünk. Az én fejemben az kavargott, hogy milyen lehet Tara-nak. El sem tudtam képzelni azt az utca táncosi életet. Jól beletrafáltam ezzel a lánnyal! Ahogy megtudtam róla dolgokat, egyre jobban éreztem úgy, hogy annyi élet van amit én még nem is láttam. Én egész életemben azért küzdöttem, hogy énekes legyek, Tara pedig azért, hogy táncos legyen. Érdekelt még több apró kis részlet, de azokat már inkább magától Tara-tól akartam hallani.
- És mizu a te szerelmi életedben? - kíváncsiskodtam.
- Van barátom! - mosolygott Laurel.
- Hűha! Úgy látom ettől a témától nagyon fülig ér a szád! - nevettem hangosan.
- Igen. Nem rég sikerült végre megszerezem életem szerelmét.
- Kit? Ha szabad tudnom a becses nevét?!
- Leland. Már nagyon rég tetszik. - teljesen belemerült a beszédbe. - Szerencsére nemrégen Tara segítségével végre összejöttünk.
- Ennek örülök! - megöleltem, de szigorúan csak barátian.
- Na én is megyek! Majd remélem még beszélünk!
- Persze. Köszi a vendéglátást. - kikísértem. - Ja és persze köszi, hogy meghallgattál.
- Nincs mit! - mondta. - Szia!
Miután elment úgy döntöttem eszek valamit, aztán meg lazítok egy kicsit a fürdőben. Csináltam magamnak kaját, majd mikor bekapcsoltam a TV-t, pont az egyik kedvenc műsorom ment, így leültem megnézni. "A fürdőzés még ráér!" - gondoltam.
2013. június 11., kedd
14. FEJEZET
/Andy szemszöge/
Nagyon meglepett ami történt. Olyan jól ment eddig is minden. Csókolóztunk, jól megvoltunk. Nem hiszem, hogy rosszat tettem azzal, hogy egy magasabb szintre akartam emelni a kapcsolatunkat. Szerettem volna végre megkapni őt, egész testével együtt. De ez nem így történt. Amikor fölpattant és kirohant, én köpni nyelni nem tudtam. Csak ültem az ágyon. Eltelt 2 perc, 3 perc...Tara még mindig sehol. Lefeküdtem és lekapcsoltam a villanyt, majd úgy éreztem inkább utána kéne mennem, de ekkor bejött a szobába. Nem mondott semmit. Állt az ágy mellett és egy darabig le sem feküdt. A szívem egyre hevesebben vert. Mikor befeküdt mellém, a szememet összeszorítottam, hogy egy könnycsepp se hagyhassa el a szemem. Ott feküdt. Megakartam érinteni arcát, beletúrni az arcom a hajába. De nem tehettem. A könnyek gyűltek a szememben. Azt éreztem hatalmasat vétettem, amit lehet ő nem fog tudni kiheverni. Jobb ötletem hirtelen nem volt mint, hogy nem háborgatom. Összeszedtem a cuccaimat és kimentem a nappaliba. Lecuccoltam és lefeküdtem a kanapéra, de sehogy nem voltam képes elaludni. Mindig őt láttam. Bekapcsoltam a TV-t. Tehetetlen voltam.
/Tara szemszöge/
Reggel mikor felkeltem meglepődve láttam, hogy sem Andy sem a párnája + takarója nincsenek a szobában. Meglepődve tápászkodtam föl. Nem érdekelt sem a kócos hajam, sem a ruházatom. Lerohantam a lépcsőn. készen arra, hogy akár elinduljak megkeresni. Ahogy leértem, megpillantottam a kanapán a holmiját. Fellélegeztem. "Akkor legalább még a házon belül van!" Kirohantam a konyhába és ott állt Andy egy konyharuhával a kezében.
- Ne haragudj rám drágám! - mondta - Nem akartam tolakodó lenni! De én...
Nem hagytam, hogy befejezze az ölébe ugrottam és csókoltam, ahogy csak tudtam. Majd elengedtem.
- Én azt hittem te haragszol rám! Elvégre úgy elrohantam!
- Kicsim! - megsimogatta az arcom - Ha nem akarsz, akkor ez nem erőltetés!
- De én akarom! - hevesen kalimpálni kezdtem. - Csak nekem ez...ez...
Most ő halkított el engem egy csókkal. Leültettet az ölébe és csak nézte az arcomat.
- Nem kell, hogy az legyen köztünk! Én mindenhogy szeretlek Tara! Várok!
Kedves volt tőle, hogy így gondolta. Nem minden fiú várna vele. De ő igen. Ő a legnagyobb kincs az életemben. Egy örömkönny folyt végig az arcomon, mert ő szeret engem. Úgy ahogy vagyok. Az összes titkommal együtt! Letörölte a vándorkönyvet az arcomról, majd leültünk enni.
Reggeli után átöltöztem és kaptam egy SMS-t.
- Ki az? - érdeklődött Andy.
- A barátnőm Laurel! Azt kérdi elmegyünk-e valahova.
- Hát jöjjön ide! - felelte.
- Ide? - először kicsit furcsa volt, de utána gyorsan bepötyögtem neki a címet. Aztán felrohantam a szobába beágyazni. Laurel nemsokára csengetett is. Andy ment ki ajtót nyitni. Amikor kinyitotta az ajtót, Laurel arca elsápadt.
- Gyere be! - intett Andy - Gondolom te Tara barátnője vagy Laurel, én Tara barátja vagyok Andy.
Nagy nehezen besétáltak és leültek a konyhában. Laurel ivott egy kortyot. Mikor lementem hozzájuk, csak egy gyors ölelést kaptam, majd egy szúrós pillantást.
- Te és ő? - kérdezte még mindig meglepetten.
- Igen. Andy a barátom!
- Na ez durva! - mondta Laurel mosolyogva. Szerintem abban a pillanatban hitte el.
Bementünk a nappaliba és úgy ültünk le, hogy: Andy Laurel és én.
- Ez nem igazság! - mondta Laurel - Amikor én össze estem a múltkor, engem egy öregember talált meg. Téged meg Andy Biersack!
Mind a hárman nevettünk. Majd ránéztem.
- Képzeld, megbeszéltem Liam-al, hogy én fogok tartani órát egy kis csoportnak!
- Na az jó! - vigyorgott - Én mondtam, hogy itt az ideje visszatérni!
- Ööm miről beszéltek? - kérdezte Andy értetlenül.
- Nem tudod? - kérdezte Laurel - Tara táncos!
Andy tágra nyílt szemekkel bámult rám.
- Igen. - mosolyogtam - Még 8 éves voltam amikor Liam rám talált, mikor pont Laurel-nek táncoltam a játszótéren Aztán jött Leland, majd... - elcsuklott a hangom - James.
- 8 évesen? Wow az több mint 10 év! - megsimogatta a combom. - Egyszer szívesen megnéznélek!
- Muszáj lesz! Nagyon jó! - nevetett Laurel.
Andy rám kacsintott. Hirtelen jelzett a telefonom. Felpattantam.
- Ó nem, mennem kell! Liam már vár! - mondtam csalódottan.
Megcsókoltuk egymást Andy-vel és elköszöntem Laurel-től. Nagyon bíztam benne, hogy jó ötlet őket ketten hagyni. Nem akartam, hogy valami gáz sztori kerüljön elő rólam.
Nagyon meglepett ami történt. Olyan jól ment eddig is minden. Csókolóztunk, jól megvoltunk. Nem hiszem, hogy rosszat tettem azzal, hogy egy magasabb szintre akartam emelni a kapcsolatunkat. Szerettem volna végre megkapni őt, egész testével együtt. De ez nem így történt. Amikor fölpattant és kirohant, én köpni nyelni nem tudtam. Csak ültem az ágyon. Eltelt 2 perc, 3 perc...Tara még mindig sehol. Lefeküdtem és lekapcsoltam a villanyt, majd úgy éreztem inkább utána kéne mennem, de ekkor bejött a szobába. Nem mondott semmit. Állt az ágy mellett és egy darabig le sem feküdt. A szívem egyre hevesebben vert. Mikor befeküdt mellém, a szememet összeszorítottam, hogy egy könnycsepp se hagyhassa el a szemem. Ott feküdt. Megakartam érinteni arcát, beletúrni az arcom a hajába. De nem tehettem. A könnyek gyűltek a szememben. Azt éreztem hatalmasat vétettem, amit lehet ő nem fog tudni kiheverni. Jobb ötletem hirtelen nem volt mint, hogy nem háborgatom. Összeszedtem a cuccaimat és kimentem a nappaliba. Lecuccoltam és lefeküdtem a kanapéra, de sehogy nem voltam képes elaludni. Mindig őt láttam. Bekapcsoltam a TV-t. Tehetetlen voltam.
/Tara szemszöge/
Reggel mikor felkeltem meglepődve láttam, hogy sem Andy sem a párnája + takarója nincsenek a szobában. Meglepődve tápászkodtam föl. Nem érdekelt sem a kócos hajam, sem a ruházatom. Lerohantam a lépcsőn. készen arra, hogy akár elinduljak megkeresni. Ahogy leértem, megpillantottam a kanapán a holmiját. Fellélegeztem. "Akkor legalább még a házon belül van!" Kirohantam a konyhába és ott állt Andy egy konyharuhával a kezében.
- Ne haragudj rám drágám! - mondta - Nem akartam tolakodó lenni! De én...
Nem hagytam, hogy befejezze az ölébe ugrottam és csókoltam, ahogy csak tudtam. Majd elengedtem.
- Én azt hittem te haragszol rám! Elvégre úgy elrohantam!
- Kicsim! - megsimogatta az arcom - Ha nem akarsz, akkor ez nem erőltetés!
- De én akarom! - hevesen kalimpálni kezdtem. - Csak nekem ez...ez...
Most ő halkított el engem egy csókkal. Leültettet az ölébe és csak nézte az arcomat.
- Nem kell, hogy az legyen köztünk! Én mindenhogy szeretlek Tara! Várok!
Kedves volt tőle, hogy így gondolta. Nem minden fiú várna vele. De ő igen. Ő a legnagyobb kincs az életemben. Egy örömkönny folyt végig az arcomon, mert ő szeret engem. Úgy ahogy vagyok. Az összes titkommal együtt! Letörölte a vándorkönyvet az arcomról, majd leültünk enni.
Reggeli után átöltöztem és kaptam egy SMS-t.
- Ki az? - érdeklődött Andy.
- A barátnőm Laurel! Azt kérdi elmegyünk-e valahova.
- Hát jöjjön ide! - felelte.
- Ide? - először kicsit furcsa volt, de utána gyorsan bepötyögtem neki a címet. Aztán felrohantam a szobába beágyazni. Laurel nemsokára csengetett is. Andy ment ki ajtót nyitni. Amikor kinyitotta az ajtót, Laurel arca elsápadt.
- Gyere be! - intett Andy - Gondolom te Tara barátnője vagy Laurel, én Tara barátja vagyok Andy.
Nagy nehezen besétáltak és leültek a konyhában. Laurel ivott egy kortyot. Mikor lementem hozzájuk, csak egy gyors ölelést kaptam, majd egy szúrós pillantást.
- Te és ő? - kérdezte még mindig meglepetten.
- Igen. Andy a barátom!
- Na ez durva! - mondta Laurel mosolyogva. Szerintem abban a pillanatban hitte el.
Bementünk a nappaliba és úgy ültünk le, hogy: Andy Laurel és én.
- Ez nem igazság! - mondta Laurel - Amikor én össze estem a múltkor, engem egy öregember talált meg. Téged meg Andy Biersack!
Mind a hárman nevettünk. Majd ránéztem.
- Képzeld, megbeszéltem Liam-al, hogy én fogok tartani órát egy kis csoportnak!
- Na az jó! - vigyorgott - Én mondtam, hogy itt az ideje visszatérni!
- Ööm miről beszéltek? - kérdezte Andy értetlenül.
- Nem tudod? - kérdezte Laurel - Tara táncos!
Andy tágra nyílt szemekkel bámult rám.
- Igen. - mosolyogtam - Még 8 éves voltam amikor Liam rám talált, mikor pont Laurel-nek táncoltam a játszótéren Aztán jött Leland, majd... - elcsuklott a hangom - James.
- 8 évesen? Wow az több mint 10 év! - megsimogatta a combom. - Egyszer szívesen megnéznélek!
- Muszáj lesz! Nagyon jó! - nevetett Laurel.
Andy rám kacsintott. Hirtelen jelzett a telefonom. Felpattantam.
- Ó nem, mennem kell! Liam már vár! - mondtam csalódottan.
Megcsókoltuk egymást Andy-vel és elköszöntem Laurel-től. Nagyon bíztam benne, hogy jó ötlet őket ketten hagyni. Nem akartam, hogy valami gáz sztori kerüljön elő rólam.
13. FEJEZET
A délután ezek után nem telt valami tartalmasan. Csak kipakoltunk a szobába, a fürdőbe és kb. ennyi. Aztán este felé Andy-nek támadt egy jó ötlete. Megvilágosulva pillantott rám.
- Hey! Mi lenne ha áthívnánk ma este Sammi-t meg Jinxx-et vacsorára?
- Jó ötlet! - megöleltem. - De akkor mondjuk, főzhetnénk mi!
- Szuper! Hívom is őket! - kisétált a szobából telefonálni.
Én meg bementem a konyhába, hogy ötletet kapjak az elkészítendő ételhez. Keresgélni kezdtem a polcokon, meg a szekrényben. Mikor Andy bejött látta, hogy csodálkozva állok a konyha közepén.
- Mi az? - kérdezte - Amúgy azt mondták rendben. 7-re itt lesznek!
- Neked nincs egy szakácskönyved sem? - néztem rá kérdően.
- Hát minek az? - csodálkozott nevetve. - Inkább rendelek, amúgy meg ott a net!
- De a szakácskönyv az más! - magyaráztam - Az igazi érték.
- Az internet is! - nevetett - Na nézzük mit főzzünk!
Elővette a laptopot és bekapcsolta. Úgy nézegette az ételeket mintha értene hozzájuk. Én meg csak ültem a széken és vártam az eredményt.
- Ez az! - kiáltotta és felém fordította a gépet. - Ez nem lenne jó? Csirke meg valami szósz.
- Felőlem! - legyintettem - Nem szabad túl nehéz ételt csinálni!
Neki álltunk a kajának. Nem mondom, hogy ügyetlenek voltunk, de szerintem nem sikerült a legjobban. A csirke megsütése is okozott egy kis problémát, de nem akarok panaszkodni, mivel ahhoz képest, hogy fiú, Andy egész ügyesen mozgott a konyhában.
Pontban 7-kor megérkezett Sammi és Jinxx. Andy fogadta őket, mert én még fent voltam és készülődtem. Mikor lementem és Andy meglátott, kikerekedett a szeme és tátott szájjal lépett oda hozzám. Én csak mosolyogtam a reakcióján.
- Nagyon csinos vagy! - dadogta és megfogta a kezem.
- Wow Tara! - mondta Sammi - Nagyon csinos ruha!
- Köszönöm! - mosolyogtam - A tiéd is nagyon csinos!
Megöleltük egymást. Jinxx mosolyogva köszöntött, emlékezve a múltkori koncertre. A bemutatkozás után leültünk a konyhában, pontosabban én nem mert én még kitettem az ételt.
- Hát remélem ízleni fog és nem lesz tőle bajotok! - viccelődött Andy.
Elkezdtünk enni. Mindenki csöndben ízlelgette a húst. Andy mosolyogva nézett rám.
- Hát gyerekek! - mondta Sammi - Ez nagyon finom lett!
Erre a válasz csak egy elégedett nevetés volt. Tényleg finom volt. Büszkék voltunk magunkra.
Vacsora után bementünk a nappaliba és beszélgettünk. Jinxx elmesélt egy régi gördeszkás sztorit. Sammi is mesélt és Andy is. Csak én voltam aki nem mondott semmit.
- Na Tara! - intett Jinxx - Ideje, hogy mesélj valamit!
- Hát nem is tudom! - szerénykedtem.
- Ugyan! - mosolygott Sammi kedvesen - Biztos volt valami élményed!
- Még mikor olyan 10-12 éves voltam, Liam-al és Laurel-el meg Leland-el bújócskáztunk egy épületben. A ház egy étteremnek készült, csak elfogyott a pénz az építkezés alatt, így egy időre bezárták. Emlékszem mindig volt ott egy őr, aki vigyázott, hogy ne menjen be senki. Mi meg persze mindig bementünk és bujkáltunk, hogy el ne kapjon minket. Egyszer bent bújócskáztunk és Leland keresett minket. Az őr észrevette és megakarta ijeszteni. Elindult tyúklépésben utána. Leland meg azt hitte, hogy valamelyikünk akar ráijeszteni és ő is elhatározta, hogy megijeszti. Egyszer csak ahogy mentek csöndben, Le fogta magát és ordítva hátra fordult. Az őr meg úgy meglepődött, hogy ijedtében eldobta a lámpáját! De persze erre mi is megijedtünk. Futottunk mind a 4-en kifelé az épületből, nehogy az őr utánunk jöjjön! - meséltem.
A sztori láthatóan mindenkinek tetszett. Hangosan nevettek rajta. Még előkerült egy pár ilyen sztori. Aztán a 2 fiú kiment és mi maradtunk ketten Sammi-vel.
- Nos? Hogy találkoztatok Andy-vel? - kérdezte.
- Hát tudod... - kezdtem panaszosan, majd örömmel tele - A volt barátom szépen elintézett és Andy talált rám. Aztán 2 nap múlva összefutottunk a városban és elvitt magával egy helyre. Csókolóztunk, majd kitalálta, hogy költözzek ide. - felelevenítettem magamban minden pillanatot. - Szeretem őt!
- Ő is téged! Látszik Andy-n, hogy oda van érted!
Ennek nagyon örültem. Nagyon kedves volt Sammi és még szívesen beszélgettünk volna, de visszajöttek a srácok.
- Ha valami van, nekem nyugodtan elmondhatod! - mondta Sammi.
Este későn mentek haza, olyan 10-11 körül. Jó kis 3 óra volt, jól elvoltunk. Miután elpakoltunk elmentem fürdeni, majd Andy is elment. Én ott ültem a hálóban és akkor jött be ő is. Még vizes volt egy kicsit a haja. Nagyon csábító látvány volt. Odajött és megcsókolt. Csókoltuk egymást, mert egész nap most először volt egy kis időnk egymásra. Andy lassan rám mászott. A szívem egyre hevesebben vert. Vadul csókoltuk egymást. A keze a pólóm aljára irányult. Lassan elkezdte levenni rólam. A testem megfeszült. Ledobta a pólómat a földre, majd a keze tovább vándorolt. Idegesen ugrottam föl. Még nem voltam erre kész.
- Mi a baj? - kérdezte Andy aggódva.
- Semmi. - hadartam el a választ és visszavettem a pólóm.
Levágtattam a konyhába, ő meg csak ült az ágyon értetlenül. Nem tudta tett-e valami rosszat. Ittam egy kortyot, hogy megnyugodjak. Visszamentem hozzá, de ő már feküdt, és a villany sem égett. Lassan befeküdtem mellé. Éreztem, hogy ezt most jól megcsináltam. Ki tudja Andy mit gondolt akkor rólam. Végül is emiatt az idegesség miatt hamar el tudtam aludni.
- Hey! Mi lenne ha áthívnánk ma este Sammi-t meg Jinxx-et vacsorára?
- Jó ötlet! - megöleltem. - De akkor mondjuk, főzhetnénk mi!
- Szuper! Hívom is őket! - kisétált a szobából telefonálni.
Én meg bementem a konyhába, hogy ötletet kapjak az elkészítendő ételhez. Keresgélni kezdtem a polcokon, meg a szekrényben. Mikor Andy bejött látta, hogy csodálkozva állok a konyha közepén.
- Mi az? - kérdezte - Amúgy azt mondták rendben. 7-re itt lesznek!
- Neked nincs egy szakácskönyved sem? - néztem rá kérdően.
- Hát minek az? - csodálkozott nevetve. - Inkább rendelek, amúgy meg ott a net!
- De a szakácskönyv az más! - magyaráztam - Az igazi érték.
- Az internet is! - nevetett - Na nézzük mit főzzünk!
Elővette a laptopot és bekapcsolta. Úgy nézegette az ételeket mintha értene hozzájuk. Én meg csak ültem a széken és vártam az eredményt.
- Ez az! - kiáltotta és felém fordította a gépet. - Ez nem lenne jó? Csirke meg valami szósz.
- Felőlem! - legyintettem - Nem szabad túl nehéz ételt csinálni!
Neki álltunk a kajának. Nem mondom, hogy ügyetlenek voltunk, de szerintem nem sikerült a legjobban. A csirke megsütése is okozott egy kis problémát, de nem akarok panaszkodni, mivel ahhoz képest, hogy fiú, Andy egész ügyesen mozgott a konyhában.
Pontban 7-kor megérkezett Sammi és Jinxx. Andy fogadta őket, mert én még fent voltam és készülődtem. Mikor lementem és Andy meglátott, kikerekedett a szeme és tátott szájjal lépett oda hozzám. Én csak mosolyogtam a reakcióján.
- Nagyon csinos vagy! - dadogta és megfogta a kezem.
- Wow Tara! - mondta Sammi - Nagyon csinos ruha!
- Köszönöm! - mosolyogtam - A tiéd is nagyon csinos!
Megöleltük egymást. Jinxx mosolyogva köszöntött, emlékezve a múltkori koncertre. A bemutatkozás után leültünk a konyhában, pontosabban én nem mert én még kitettem az ételt.
- Hát remélem ízleni fog és nem lesz tőle bajotok! - viccelődött Andy.
Elkezdtünk enni. Mindenki csöndben ízlelgette a húst. Andy mosolyogva nézett rám.
- Hát gyerekek! - mondta Sammi - Ez nagyon finom lett!
Erre a válasz csak egy elégedett nevetés volt. Tényleg finom volt. Büszkék voltunk magunkra.
Vacsora után bementünk a nappaliba és beszélgettünk. Jinxx elmesélt egy régi gördeszkás sztorit. Sammi is mesélt és Andy is. Csak én voltam aki nem mondott semmit.
- Na Tara! - intett Jinxx - Ideje, hogy mesélj valamit!
- Hát nem is tudom! - szerénykedtem.
- Ugyan! - mosolygott Sammi kedvesen - Biztos volt valami élményed!
- Még mikor olyan 10-12 éves voltam, Liam-al és Laurel-el meg Leland-el bújócskáztunk egy épületben. A ház egy étteremnek készült, csak elfogyott a pénz az építkezés alatt, így egy időre bezárták. Emlékszem mindig volt ott egy őr, aki vigyázott, hogy ne menjen be senki. Mi meg persze mindig bementünk és bujkáltunk, hogy el ne kapjon minket. Egyszer bent bújócskáztunk és Leland keresett minket. Az őr észrevette és megakarta ijeszteni. Elindult tyúklépésben utána. Leland meg azt hitte, hogy valamelyikünk akar ráijeszteni és ő is elhatározta, hogy megijeszti. Egyszer csak ahogy mentek csöndben, Le fogta magát és ordítva hátra fordult. Az őr meg úgy meglepődött, hogy ijedtében eldobta a lámpáját! De persze erre mi is megijedtünk. Futottunk mind a 4-en kifelé az épületből, nehogy az őr utánunk jöjjön! - meséltem.
A sztori láthatóan mindenkinek tetszett. Hangosan nevettek rajta. Még előkerült egy pár ilyen sztori. Aztán a 2 fiú kiment és mi maradtunk ketten Sammi-vel.
- Nos? Hogy találkoztatok Andy-vel? - kérdezte.
- Hát tudod... - kezdtem panaszosan, majd örömmel tele - A volt barátom szépen elintézett és Andy talált rám. Aztán 2 nap múlva összefutottunk a városban és elvitt magával egy helyre. Csókolóztunk, majd kitalálta, hogy költözzek ide. - felelevenítettem magamban minden pillanatot. - Szeretem őt!
- Ő is téged! Látszik Andy-n, hogy oda van érted!
Ennek nagyon örültem. Nagyon kedves volt Sammi és még szívesen beszélgettünk volna, de visszajöttek a srácok.
- Ha valami van, nekem nyugodtan elmondhatod! - mondta Sammi.
Este későn mentek haza, olyan 10-11 körül. Jó kis 3 óra volt, jól elvoltunk. Miután elpakoltunk elmentem fürdeni, majd Andy is elment. Én ott ültem a hálóban és akkor jött be ő is. Még vizes volt egy kicsit a haja. Nagyon csábító látvány volt. Odajött és megcsókolt. Csókoltuk egymást, mert egész nap most először volt egy kis időnk egymásra. Andy lassan rám mászott. A szívem egyre hevesebben vert. Vadul csókoltuk egymást. A keze a pólóm aljára irányult. Lassan elkezdte levenni rólam. A testem megfeszült. Ledobta a pólómat a földre, majd a keze tovább vándorolt. Idegesen ugrottam föl. Még nem voltam erre kész.
- Mi a baj? - kérdezte Andy aggódva.
- Semmi. - hadartam el a választ és visszavettem a pólóm.
Levágtattam a konyhába, ő meg csak ült az ágyon értetlenül. Nem tudta tett-e valami rosszat. Ittam egy kortyot, hogy megnyugodjak. Visszamentem hozzá, de ő már feküdt, és a villany sem égett. Lassan befeküdtem mellé. Éreztem, hogy ezt most jól megcsináltam. Ki tudja Andy mit gondolt akkor rólam. Végül is emiatt az idegesség miatt hamar el tudtam aludni.
2013. június 9., vasárnap
12. FEJEZET
Hamar elaludtam. Fárasztó napom volt. A rét, a koncert, meg persze a szerelem...
Reggel anya köszöntött a konyhában:
- Szia kincsem! Hogy aludtál? - kérdezte, én meg csak szorosan megöleltem.
- Jól! Nagyon jól! - égetett a vágy, hogy elmeséljem neki Andy-t, de ő közbeszólt.
- Kicsim, tudom mostanában sokat veszekedtünk apáddal a pénz miatt, de ez most megváltozik! Ígérem neked, megoldjuk a problémákat veszekedés nélkül!
Kicsit elgondolkoztam. Lehet, hogy ez most csak olyas fajta megnyugtatás? Nem nagyon törődtem vele. Valahogy hittem neki. Kijött apa is a szobából. Őt is megöleltem, majd anyát is újra.
- Csak nem vagy beteg Tara? - kérdezte apa nevetve.
Megráztam a fejem, hogy semmi bajom. Olyan gyorsan faltam be a kaját, ahogy csak tudtam és felrohantam átöltözni. Anya gyanakodva nézett.
- Te Mary ezzel a lánnyal meg mi van? - kérdezte apa, mikor én már nem voltam a konyhában. - Úgy rohangászik mint valami felhúzott játék? - Anya meg csak mosolyogva megrázta a fejét.
Annyira úgy látszott, hogy végre minden a helyére kerül. Anya meg apa is megoldották a gondokat, én meg Andy imádjuk egymást! Nem gondoltam volna, hogy lehet még ennél jobb! Felvettem egy rózsaszín atlétát meg egy fekete testnacit és kiegyenesítettem a hajam. Épp elkészültem, mikor csengettek. Rohantam le, hogy ajtót nyissak, de anya megelőzött.
- Jó napot! - mondta Andy tisztelettudóan. - Én Tara-t keresem!
- Gyere be! - mondta anya és beengedte.
Apa ott ült a TV előtt és focimeccset nézett. Felkapta a fejét egy pillanatra, hogy ki jött, aztán elkerekedett a szeme. Odarohantam Andy-hez és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára. Anya mosolyogva ült le apa mellé és a kezét az apáé köré fonta.
- Mi felmegyünk! - mondtam és már húztam is fel magammal.
A szobámba belépve egyből rávetettem magam az én Andy-mre. Csak öleltem magamhoz, majd hirtelen komolyra fordítottam a szót.
- Képzeld anyáék kibékültek! Nem lesz több vita! Remélem...
- Ez jó hír! - mosolygott, majd mélyen a szemembe nézett. - Akkor gondolom most hiába kérnélek meg, hogy költözz oda hozzám!
- Hogy mi? - néztem rá csodálkozva.- Költözzek oda?
- Nem muszáj! - nevetett - Csak ha szeretnél!
Válaszként belecsimpaszkodtam a nyakába és könnybe lábadt a szemem. Ő csak fogta és letörölte az arcomat. Megpuszilta a hajamat és csak nézett rám.
- Na gyere! - mondtam és leindultunk a lépcsőn.
Anyáék mosolyogva fogadtak minket. Leültünk velük szemben a kanapéra és én elkezdtem mondani.
- Anya, apa! Kérlek engedjétek meg, hogy Andy-hez költözzek!
- Mi? - kérdezte anya csodálkozva - Hiszen most békültünk ki apáddal! Hidd el rendben leszünk!
Csak megpusziltam az arcát. Nem akartam, hogy azt higgye miattuk van,
- Nem azért! - kezdtem. - Hanem mert szeretjük egymást!
Egymásra néztek, majd ránk.
- Áldásom rátok! - mosolygott apa. - Istenem! Felnőtt az én kislányom!
Nagyon boldogak voltunk. Andy-vel visszamentünk pakolni. Jó tempóban haladtunk. Már csak egy polc volt hátra, mikor leültem az ágyamra szomorúan.
- Mi az kicsim? - kérdezte Andy ijedten.
- Félek, hogy mi van ha apa tényleg azt hiszi miattuk megyek el?
Andy csak megpuszilta az arcom, majd kiment a szobámból. Nem értettem, hogy miért megy ki. Már épp utána akartam indulni mire bejött anya. Elkezdte pakolni a cuccaimat a bőröndbe.
- Tudod, én már reggel is láttam rajtad, hogy valami van. Hát akkor ő volt az.
- Andy. - mondtam - És én nagyon szeretlek titeket, de már nem vagyok kicsi és ezért meg kell értenetek, hogy a szerelmemmel akarok lenni.
- Semmi baj! - mosolygott anya és megölelt. - Amikor apáddal találkoztam velem is így volt. Megértem én! Szereted és ezért elköltözöl. És őszintén legalább nem azzal a James fiúval költözöl el!
Komoran rá néztem.
- Te honnan tudod, hogy James-el szakítottunk?
- Szerinted? - mondta - Apádtól!
Kész voltam az indulásra. Már csak egy valami/valaki hiányzott. Andy.
Lementünk és ő ott ült apával az asztalnál és arról mesélt, hogy milyen kalandokat éltek át a bandával. Apának nagyon bejöttek a sztorik. Jó volt őket nézni, de már nagyon mentem volna. Odaálltam Andy mögé és megsimogattam a karját.
- Szólj ha mehetünk!
- Felőlem indulhatunk! - tápászkodott fel - Apukád nagyon jó fej!
- Te is az vagy öcsém! - kacsintott rá apa.
Megöleltem őket. Annyi idő után most máshol fogok élni, de attól az a ház még mindig az otthonom marad. Andy fölkapta a bőröndöt és elindultunk kifelé.
- Remélem még áll az alku, hogy megnézzük a Batmant együtt! - mosolygott apu mikor kezet fogott Andy-vel.
- Persze Will! Majd összehozzuk!
Még integettünk egy darabig. Apa meg még kiabált, de persze nem nekem! Andy-nek! Nagyon jóban lettek. (szerencsére). Pedig apának nehéz elnyerni a tetszését. James-nek sem sikerült sosem. Bár vajon miért....
Reggel anya köszöntött a konyhában:
- Szia kincsem! Hogy aludtál? - kérdezte, én meg csak szorosan megöleltem.
- Jól! Nagyon jól! - égetett a vágy, hogy elmeséljem neki Andy-t, de ő közbeszólt.
- Kicsim, tudom mostanában sokat veszekedtünk apáddal a pénz miatt, de ez most megváltozik! Ígérem neked, megoldjuk a problémákat veszekedés nélkül!
Kicsit elgondolkoztam. Lehet, hogy ez most csak olyas fajta megnyugtatás? Nem nagyon törődtem vele. Valahogy hittem neki. Kijött apa is a szobából. Őt is megöleltem, majd anyát is újra.
- Csak nem vagy beteg Tara? - kérdezte apa nevetve.
Megráztam a fejem, hogy semmi bajom. Olyan gyorsan faltam be a kaját, ahogy csak tudtam és felrohantam átöltözni. Anya gyanakodva nézett.
- Te Mary ezzel a lánnyal meg mi van? - kérdezte apa, mikor én már nem voltam a konyhában. - Úgy rohangászik mint valami felhúzott játék? - Anya meg csak mosolyogva megrázta a fejét.
Annyira úgy látszott, hogy végre minden a helyére kerül. Anya meg apa is megoldották a gondokat, én meg Andy imádjuk egymást! Nem gondoltam volna, hogy lehet még ennél jobb! Felvettem egy rózsaszín atlétát meg egy fekete testnacit és kiegyenesítettem a hajam. Épp elkészültem, mikor csengettek. Rohantam le, hogy ajtót nyissak, de anya megelőzött.
- Jó napot! - mondta Andy tisztelettudóan. - Én Tara-t keresem!
- Gyere be! - mondta anya és beengedte.
Apa ott ült a TV előtt és focimeccset nézett. Felkapta a fejét egy pillanatra, hogy ki jött, aztán elkerekedett a szeme. Odarohantam Andy-hez és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára. Anya mosolyogva ült le apa mellé és a kezét az apáé köré fonta.
- Mi felmegyünk! - mondtam és már húztam is fel magammal.
A szobámba belépve egyből rávetettem magam az én Andy-mre. Csak öleltem magamhoz, majd hirtelen komolyra fordítottam a szót.
- Képzeld anyáék kibékültek! Nem lesz több vita! Remélem...
- Ez jó hír! - mosolygott, majd mélyen a szemembe nézett. - Akkor gondolom most hiába kérnélek meg, hogy költözz oda hozzám!
- Hogy mi? - néztem rá csodálkozva.- Költözzek oda?
- Nem muszáj! - nevetett - Csak ha szeretnél!
Válaszként belecsimpaszkodtam a nyakába és könnybe lábadt a szemem. Ő csak fogta és letörölte az arcomat. Megpuszilta a hajamat és csak nézett rám.
- Na gyere! - mondtam és leindultunk a lépcsőn.
Anyáék mosolyogva fogadtak minket. Leültünk velük szemben a kanapéra és én elkezdtem mondani.
- Anya, apa! Kérlek engedjétek meg, hogy Andy-hez költözzek!
- Mi? - kérdezte anya csodálkozva - Hiszen most békültünk ki apáddal! Hidd el rendben leszünk!
Csak megpusziltam az arcát. Nem akartam, hogy azt higgye miattuk van,
- Nem azért! - kezdtem. - Hanem mert szeretjük egymást!
Egymásra néztek, majd ránk.
- Áldásom rátok! - mosolygott apa. - Istenem! Felnőtt az én kislányom!
Nagyon boldogak voltunk. Andy-vel visszamentünk pakolni. Jó tempóban haladtunk. Már csak egy polc volt hátra, mikor leültem az ágyamra szomorúan.
- Mi az kicsim? - kérdezte Andy ijedten.
- Félek, hogy mi van ha apa tényleg azt hiszi miattuk megyek el?
Andy csak megpuszilta az arcom, majd kiment a szobámból. Nem értettem, hogy miért megy ki. Már épp utána akartam indulni mire bejött anya. Elkezdte pakolni a cuccaimat a bőröndbe.
- Tudod, én már reggel is láttam rajtad, hogy valami van. Hát akkor ő volt az.
- Andy. - mondtam - És én nagyon szeretlek titeket, de már nem vagyok kicsi és ezért meg kell értenetek, hogy a szerelmemmel akarok lenni.
- Semmi baj! - mosolygott anya és megölelt. - Amikor apáddal találkoztam velem is így volt. Megértem én! Szereted és ezért elköltözöl. És őszintén legalább nem azzal a James fiúval költözöl el!
Komoran rá néztem.
- Te honnan tudod, hogy James-el szakítottunk?
- Szerinted? - mondta - Apádtól!
Kész voltam az indulásra. Már csak egy valami/valaki hiányzott. Andy.
Lementünk és ő ott ült apával az asztalnál és arról mesélt, hogy milyen kalandokat éltek át a bandával. Apának nagyon bejöttek a sztorik. Jó volt őket nézni, de már nagyon mentem volna. Odaálltam Andy mögé és megsimogattam a karját.
- Szólj ha mehetünk!
- Felőlem indulhatunk! - tápászkodott fel - Apukád nagyon jó fej!
- Te is az vagy öcsém! - kacsintott rá apa.
Megöleltem őket. Annyi idő után most máshol fogok élni, de attól az a ház még mindig az otthonom marad. Andy fölkapta a bőröndöt és elindultunk kifelé.
- Remélem még áll az alku, hogy megnézzük a Batmant együtt! - mosolygott apu mikor kezet fogott Andy-vel.
- Persze Will! Majd összehozzuk!
Még integettünk egy darabig. Apa meg még kiabált, de persze nem nekem! Andy-nek! Nagyon jóban lettek. (szerencsére). Pedig apának nehéz elnyerni a tetszését. James-nek sem sikerült sosem. Bár vajon miért....
2013. június 8., szombat
11. FEJEZET
Andy egyre közelebb húzott magához. Szinte már érzetem a teste melegét. Nem tudtam mit tegyek, ezért végül úgy döntöttem semmit. Hagyom magam. A nap végig táncolt az arcán. Lassan hajolni kezdett felém. Száját kissé kinyitotta. Óvatosan, de biztosan megcsókolt. Ajkaim persze egyből szétnyíltak és viszonozták a gesztust. Ott álltunk egymást karolva, ajkaink összeértek és a madarak az erdőben szépen daloltak. Nem volt számomra sem idő, sem tér. Csak Andy volt nekem. Körülbelül 2 percig állhattunk így majd Andy lassan eltolt magától.
- Jézusom! - fordultam meg lassan. - Ezt nem szabadott volna! Sajnálom!
Andy értetlenkedve lépett mellém. Megfogta a kezeimet és őszintén mosolygott rám.
- Miről beszélsz? Én csókoltalak meg!
Nem mondtam semmit csak álltam és fejemet lehajtottam.
- Csak nem nem tetszett? - kérdezte ijedten.
- De, de persze! - magyarázkodtam. - Csak nem gondoltam volna, hogy bele szeretsz egy olyan lányba mint én! - Nevetve megrázta a fejét.
- Milyen lányba? - kérdezte - Egy okos, kedves, aranyos, szép és őszinte lányba?
Nagyon boldog voltam. Szinte szárnyaltam. Úgy éreztem senki és semmi nem bánthat abban a percben. Belekaroltam a nyakába és egy édes csókot nyomtam a szájára. Megfogta a derekam és felemelt, én meg a lábaimat körül fontam a derekán. Aztán leültünk a fűbe.
- Na akkor mesélj valamit. - nevetett rám - Van testvéred?
- Nincs. De nem is kéne! - tiltakoztam.
- Hogy hogy nem is kéne?
- Tudod anyáék mostanában nincsenek meg jól és még csak az hiányozna, hogy két gyerek érezze magát emiatt rosszul!
- Jaj értem! - lágyan megsimogatta az arcomat. - Nem kell, hogy aggódj! Én mindig veled leszek!
Csak mosolyogni tudtam. De biztosra kellett mennem. Andy terpeszben ült, odamásztam hozzá és a kezem körbe fogtam a nyakán.
- A barátnőd vagyok? - kérdeztem.
- Nagyon szeretném! - válaszolt és adott egy puszit a számra, majd csak ölelt
Olyan 6 óra körül Andy idegesen pillantott a telefonjára.
- Basszus mennünk kell! - felállt és engem is magával húzott. - Koncertünk van ma!
- Óóó, úgy megnézném! - durcás arcot vágtam - Nem mehetnék veled?
Andy megvakarta a fejét és elindult kifelé. Nagyon gyorsan ment.
- Várj már meg! Miért sietsz ennyire?
- Oda kell érnünk hamarabb, hogy bemutassalak a többieknek!
Annyira jó! Még jó, hogy a kocsiból nem tudok kirepülni, mert legszívesebben elszálltam volna a boldogságtól. Andy barátnője vagyok! És ez nem azért jó mert híres! Engem az nem is érdekel, hisz már akkor is tetszett mikor még azt sem tudtam ki ő! Elmentünk a koncertre. Besétáltunk a többiekhez, akik nagyot néztek mikor beléptem Andy után.
- Fiúk, - kezdte Andy - ő itt Tara. A szerelmem! Az életem!
Annyira jól estek ezek a szavak és láthatóan a többieknek is szimpi voltam. Odarohantak hozzám és megölelgettek. Mind nagyon jó fejek voltak. De valahogy mégis Jinxx tűnt nekem a legkedvesebbnek. Felemelt megpörgetett és azt mondta:
- Figyelj, ha bármire szükséged van akkor keresd Jinxx-et!
Átöltöztek, én meg segítettem nekik elkészülni. Ashley sminkjének egy részét én kentem fel, mert már késésben volt. Kirohantak a színpadra, élettel és jó kedvel tele. Az új albumukról a Wretched and Divine-ről játszották el a számokat. Az egyiknek nagyon megragadt a fejemben a szövege. A koncert végén lejöttek a színpadról és Andy egyenest hozzám rohant és megcsókolt.
- Hogy tetszett? - mosolygott.
- Hát.... - kezdtem - Isteni volt! Nagyon tetszett!
A srácok mind odajöttek elköszönni. Mindenkitől kaptam egy ölelést, Jinxx-től meg még egy puszit is az arcomra. Mi is elindultunk beültünk a kocsiba. Már kicsit fáradt voltam és ez meg is látszott rajtam. Andy kedvesen oldalba bökött, hogy figyeljek.
- El ne aludj! - mondta.
- Igyekszem!
Bár kicsit felrázott a gondolat, hogy Andy-vel milyen szép párt alkotunk.
- Az a szám... - kezdtem - Tudod, az a: Got something to live for... az annyira jó!
- Az I am bulletproof. És neked nagyon jó hangod van! - megfogta az egyik kezemet.
- Ugyan! - legyintettem - Semmi komoly!
- Pedig jó! Még nem gondoltál rá, hogy énekelj?
Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem. Nem tartom olyan különlegesnek a hangom, de Andy szerint nagyon is jó és ezért ráakart venni, hogy énekeljek neki, ami persze nem jött össze. Megérkeztünk a házunkhoz. Már nem égtek a villanyok odabent. Ránéztem Andy-re.
- Akkor most újra elválnak útjaink. - mondtam szomorúan és megsimogattam a kezét.
- El. - mosolygott huncutul - De holnap jövök érted!
Megcsókolt én pedig bementem a házba. Ledőltem az ágyra és csak álmodoztam róla, hogy milyen jó volt ez a mai nap. Tudtam, hogy őrülten szerelmes vagyok Andy-be és amit még tudtam - és nagyon örültem is neki - hogy ő ugyanígy érez irántam.
- Jézusom! - fordultam meg lassan. - Ezt nem szabadott volna! Sajnálom!
Andy értetlenkedve lépett mellém. Megfogta a kezeimet és őszintén mosolygott rám.
- Miről beszélsz? Én csókoltalak meg!
Nem mondtam semmit csak álltam és fejemet lehajtottam.
- Csak nem nem tetszett? - kérdezte ijedten.
- De, de persze! - magyarázkodtam. - Csak nem gondoltam volna, hogy bele szeretsz egy olyan lányba mint én! - Nevetve megrázta a fejét.
- Milyen lányba? - kérdezte - Egy okos, kedves, aranyos, szép és őszinte lányba?
Nagyon boldog voltam. Szinte szárnyaltam. Úgy éreztem senki és semmi nem bánthat abban a percben. Belekaroltam a nyakába és egy édes csókot nyomtam a szájára. Megfogta a derekam és felemelt, én meg a lábaimat körül fontam a derekán. Aztán leültünk a fűbe.
- Na akkor mesélj valamit. - nevetett rám - Van testvéred?
- Nincs. De nem is kéne! - tiltakoztam.
- Hogy hogy nem is kéne?
- Tudod anyáék mostanában nincsenek meg jól és még csak az hiányozna, hogy két gyerek érezze magát emiatt rosszul!
- Jaj értem! - lágyan megsimogatta az arcomat. - Nem kell, hogy aggódj! Én mindig veled leszek!
Csak mosolyogni tudtam. De biztosra kellett mennem. Andy terpeszben ült, odamásztam hozzá és a kezem körbe fogtam a nyakán.
- A barátnőd vagyok? - kérdeztem.
- Nagyon szeretném! - válaszolt és adott egy puszit a számra, majd csak ölelt
Olyan 6 óra körül Andy idegesen pillantott a telefonjára.
- Basszus mennünk kell! - felállt és engem is magával húzott. - Koncertünk van ma!
- Óóó, úgy megnézném! - durcás arcot vágtam - Nem mehetnék veled?
Andy megvakarta a fejét és elindult kifelé. Nagyon gyorsan ment.
- Várj már meg! Miért sietsz ennyire?
- Oda kell érnünk hamarabb, hogy bemutassalak a többieknek!
Annyira jó! Még jó, hogy a kocsiból nem tudok kirepülni, mert legszívesebben elszálltam volna a boldogságtól. Andy barátnője vagyok! És ez nem azért jó mert híres! Engem az nem is érdekel, hisz már akkor is tetszett mikor még azt sem tudtam ki ő! Elmentünk a koncertre. Besétáltunk a többiekhez, akik nagyot néztek mikor beléptem Andy után.
- Fiúk, - kezdte Andy - ő itt Tara. A szerelmem! Az életem!
Annyira jól estek ezek a szavak és láthatóan a többieknek is szimpi voltam. Odarohantak hozzám és megölelgettek. Mind nagyon jó fejek voltak. De valahogy mégis Jinxx tűnt nekem a legkedvesebbnek. Felemelt megpörgetett és azt mondta:
- Figyelj, ha bármire szükséged van akkor keresd Jinxx-et!
Átöltöztek, én meg segítettem nekik elkészülni. Ashley sminkjének egy részét én kentem fel, mert már késésben volt. Kirohantak a színpadra, élettel és jó kedvel tele. Az új albumukról a Wretched and Divine-ről játszották el a számokat. Az egyiknek nagyon megragadt a fejemben a szövege. A koncert végén lejöttek a színpadról és Andy egyenest hozzám rohant és megcsókolt.
- Hogy tetszett? - mosolygott.
- Hát.... - kezdtem - Isteni volt! Nagyon tetszett!
A srácok mind odajöttek elköszönni. Mindenkitől kaptam egy ölelést, Jinxx-től meg még egy puszit is az arcomra. Mi is elindultunk beültünk a kocsiba. Már kicsit fáradt voltam és ez meg is látszott rajtam. Andy kedvesen oldalba bökött, hogy figyeljek.
- El ne aludj! - mondta.
- Igyekszem!
Bár kicsit felrázott a gondolat, hogy Andy-vel milyen szép párt alkotunk.
- Az a szám... - kezdtem - Tudod, az a: Got something to live for... az annyira jó!
- Az I am bulletproof. És neked nagyon jó hangod van! - megfogta az egyik kezemet.
- Ugyan! - legyintettem - Semmi komoly!
- Pedig jó! Még nem gondoltál rá, hogy énekelj?
Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem. Nem tartom olyan különlegesnek a hangom, de Andy szerint nagyon is jó és ezért ráakart venni, hogy énekeljek neki, ami persze nem jött össze. Megérkeztünk a házunkhoz. Már nem égtek a villanyok odabent. Ránéztem Andy-re.
- Akkor most újra elválnak útjaink. - mondtam szomorúan és megsimogattam a kezét.
- El. - mosolygott huncutul - De holnap jövök érted!
Megcsókolt én pedig bementem a házba. Ledőltem az ágyra és csak álmodoztam róla, hogy milyen jó volt ez a mai nap. Tudtam, hogy őrülten szerelmes vagyok Andy-be és amit még tudtam - és nagyon örültem is neki - hogy ő ugyanígy érez irántam.
2013. június 7., péntek
10. FEJEZET
Ott sétáltam a városban. Nézegettem a boltokat, elnyaltam egy fagyit és unatkoztam. Majd ahogy sétáltam az egyik bolt előtt ott állt egy kislány, és hegedült. Nagyon ügyesen játszott. Fogtam a tárcám és adtam neki egy kis pénzt. Megéri a feltörekvő zenészeket támogatni. Csak ott álltam és hallgattam, hogy milyen szépen játszik. Egyszer csak egy kéz nyúlt el mellettem és pénzt dobott a kislány hegedűtartójába. A kislány lassan leeresztette a hegedűt és csak nézett majd így szólt:
- Nagyon köszönöm Andy Biersack! - Ezek a szavak...
Hitetlenkedve fordultam meg. És igaza volt. Ott állt mögöttem Andy széles mosollyal az arcán. Nem mertem meg sem szólalni. Minden porcikám remegett. Andy mosolyogva megölelte a kislányt.
- Folytasd! Tehetséges vagy! - mondta majd felém fordult - Mi az Tara már meg sem ismersz?
- Andy... - dadogtam - Te meg mit keresel itt?
- Csak sétáltam mikor megláttalak. - nevetett és egy lépéssel közelebb jött. - Ölelj meg!
Nem kellett kétszer mondani. Megöleltem. Elkezdtünk sétálni visszafele, de nem mentünk messzire.
- És te miért bóklászol itt? - kérdezett.
- Csak levegőzök. - mondtam.
- Van egy ötletem! Gyere! - egyből húzni kezdett a kocsijához.
- De mi? Hová megyünk? Hozzád? - érdeklődtem.
- Majd meglátod! - kacsintott rám - Csak kérlek bízz bennem!
Bólogattam meg mosolyogtam rá. Maximálisan megbíztam benne. Vagyis....egy darabig. Egyszer csak letértünk az útról. Nem kezdődik ez jól! Még mentünk egy darabig egy erdő mentén majd megálltunk.
- Na gyere! - mondta Andy és kiszállt.
- Na nem! - tiltakoztam hevesen - Be nem megyek oda!
Andy megállt és rám nézett. Kinyújtotta felém a kezét.
- Azt mondtad bízol bennem! Gyere!
Nem tehettem mást. Muszáj voltam utána menni. Kiszálltam a kocsiból és odamentem hozzá.
- Add a kezed! - mosolygott rám édesen.
Megfogtam a kezét. Kicsit furcsa volt, de jó érzés. Mentünk befelé az erdőbe. Nagyon furcsa volt, hogy nem az ösvényen mentünk. Így nem tudtam el sem képzelni, hogy hová megyünk. Körülöttünk mindenféle állatok motoszkáló hangját lehetett hallani. Kicsit félni kezdtem és közelebb húzódtam Andy-hez. Ő egy kaján pillantást vetett rám és mosolygott folyamatosan.
- Kérlek mond, hogy itt nincsenek medvék! - hebegtem félve.
- Hát nem akarok neked hülyeséget mondani, szóval nem tudom.
Ez nem igazán nyugtatott meg, de megérte, hogy követtem. Egyszer csak csodálatos látvány tárult elém. Mi egy dombon álltunk és alattunk egy csodaszép rét tárulkozott ki.
- Üdv Andytópiában!
- Andytópia? - kérdeztem elbűvölve.
- Ha rossz kedvem van idejövök. Gyere nézzük meg közelebbről!
Lementünk egy meredek lejtőn. Pillangók és méhek repkedtek körülöttünk. A fűben elszaladt előttem egy gyík. Óvatosan megfogtam és odatoltam Andy orra elé.
- Ez valami csodás hely! - áradoztam - Hogy találtál rá?
- Még nagyon régen. - elvette tőlem a gyíkot, megnézte, majd elengedte.
Végig futottam a fűben. A szél fújta a hajamat. Ez a hely attól volt ennyire szép, hogy az ember nem nyúlt bele. Szerintem rajtunk kívül senki nem tudott erről a rétről. Belehuppantam a fűbe. Lefeküdtem és még az sem zavart, hogy a nap pont a szemebe süt. Becsuktam a szemem. Csak feküdtem. A szemembe még így is tűzött a nyári napfény. Aztán hirtelen valami eltakarta a fényt. Meglepődtem. Lassan kinyitottam a szemem és láttam, hogy Andy ott hasal fölöttem és mosolyog.
- Tetszik? - kérdezte.
- Nagyon! Gyönyörű ez a rét! - válaszoltam.
Én csak ott feküdtem nyugodtan, bár a szívem belül kegyetlenül zakatolt, ő meg ott feküdt fölöttem és nézett. Egyszer csak fogta a kezem és felhúzott. Én ott ültem és ő pedig szorosan mellettem. A hajam belelógott a szemembe, ő pedig szépen gyengéden elseperte.
- Ez olyan nyugodt hely. - kezdte ámuldozva - Itt mindig boldog vagyok!
- Nem csodálom. Csodálatos!
- Tudod, itt nem kell megfelelnem senkinek. A természet elfogad ilyennek.
- A rajongóid is! - mondtam halkan, de hallhatóan. Andy elgondolkodott majd nevetett egyet.
- Igen. Ők nagyszerűek! Úgy elfogadnak minket ahogy vagyunk és mikor azt mondják, hogy Andy te vagy a példaképünk az nagyszerű érzés! Csodálatosak! A BVB Army-aink.
- Szeretem ahogy bántok a rajongókkal! Nagyszerűek vagytok srácok!
- Na mi az? - kuncogott kedvesen - Csak nem Rockert csináltam belőled?
- Nem - ekkor megcsörrent a telefonom. Épp jó szám indult el. - Bocsi!
- Justin Bieber? - kérdezte.
- Igen. U smile. Ez is őszinte szám ezért szeretem. - Kinyomtam a telefont.
- Te nagyon őszinte lány vagy ugye?
- Igen. Vagyis próbálok az lenni.
Andy csak bámult és végig mosolygott. A napfényben csak csillogtak az amúgy is gyönyörű szemei.
- Mondj valamit magadról! Azt már tudjuk, hogy őszinte vagy, de mást is mondj!
- Hát... nem vagyok túl érdekes! - próbáltam terelni a szót.
- Ne már! - szomorú fejet vágott. - Szeretnélek jobban megismerni!
Ez olyan jól esett. De nem adhatom meg magam ilyen könnyen neki! Felálltam és szaladni kezdtem a fűben.
- Előbb kapj el! - kiabáltam vissza neki.
Andy feltápászkodott és leporolta magát. Utánam futott. Elkapta a derekam és maga felé fordított.
- Taylor Nelson, most szépen mondj el nekem magadról mindent!
Álltam, mozdulni sem tudtam. Ott szorított magához. Nézett rám azokkal a nagy szemeivel. Elbűvölt. Ki voltam neki szolgáltatva. Most akármit tehetett volna velem. Megmagyarázhatatlan érzés nyílalt belém. Akartam őt! Beleszerettem!
- Nagyon köszönöm Andy Biersack! - Ezek a szavak...
Hitetlenkedve fordultam meg. És igaza volt. Ott állt mögöttem Andy széles mosollyal az arcán. Nem mertem meg sem szólalni. Minden porcikám remegett. Andy mosolyogva megölelte a kislányt.
- Folytasd! Tehetséges vagy! - mondta majd felém fordult - Mi az Tara már meg sem ismersz?
- Andy... - dadogtam - Te meg mit keresel itt?
- Csak sétáltam mikor megláttalak. - nevetett és egy lépéssel közelebb jött. - Ölelj meg!
Nem kellett kétszer mondani. Megöleltem. Elkezdtünk sétálni visszafele, de nem mentünk messzire.
- És te miért bóklászol itt? - kérdezett.
- Csak levegőzök. - mondtam.
- Van egy ötletem! Gyere! - egyből húzni kezdett a kocsijához.
- De mi? Hová megyünk? Hozzád? - érdeklődtem.
- Majd meglátod! - kacsintott rám - Csak kérlek bízz bennem!
Bólogattam meg mosolyogtam rá. Maximálisan megbíztam benne. Vagyis....egy darabig. Egyszer csak letértünk az útról. Nem kezdődik ez jól! Még mentünk egy darabig egy erdő mentén majd megálltunk.
- Na gyere! - mondta Andy és kiszállt.
- Na nem! - tiltakoztam hevesen - Be nem megyek oda!
Andy megállt és rám nézett. Kinyújtotta felém a kezét.
- Azt mondtad bízol bennem! Gyere!
Nem tehettem mást. Muszáj voltam utána menni. Kiszálltam a kocsiból és odamentem hozzá.
- Add a kezed! - mosolygott rám édesen.
Megfogtam a kezét. Kicsit furcsa volt, de jó érzés. Mentünk befelé az erdőbe. Nagyon furcsa volt, hogy nem az ösvényen mentünk. Így nem tudtam el sem képzelni, hogy hová megyünk. Körülöttünk mindenféle állatok motoszkáló hangját lehetett hallani. Kicsit félni kezdtem és közelebb húzódtam Andy-hez. Ő egy kaján pillantást vetett rám és mosolygott folyamatosan.
- Kérlek mond, hogy itt nincsenek medvék! - hebegtem félve.
- Hát nem akarok neked hülyeséget mondani, szóval nem tudom.
Ez nem igazán nyugtatott meg, de megérte, hogy követtem. Egyszer csak csodálatos látvány tárult elém. Mi egy dombon álltunk és alattunk egy csodaszép rét tárulkozott ki.
- Üdv Andytópiában!
- Andytópia? - kérdeztem elbűvölve.
- Ha rossz kedvem van idejövök. Gyere nézzük meg közelebbről!
Lementünk egy meredek lejtőn. Pillangók és méhek repkedtek körülöttünk. A fűben elszaladt előttem egy gyík. Óvatosan megfogtam és odatoltam Andy orra elé.
- Ez valami csodás hely! - áradoztam - Hogy találtál rá?
- Még nagyon régen. - elvette tőlem a gyíkot, megnézte, majd elengedte.
Végig futottam a fűben. A szél fújta a hajamat. Ez a hely attól volt ennyire szép, hogy az ember nem nyúlt bele. Szerintem rajtunk kívül senki nem tudott erről a rétről. Belehuppantam a fűbe. Lefeküdtem és még az sem zavart, hogy a nap pont a szemebe süt. Becsuktam a szemem. Csak feküdtem. A szemembe még így is tűzött a nyári napfény. Aztán hirtelen valami eltakarta a fényt. Meglepődtem. Lassan kinyitottam a szemem és láttam, hogy Andy ott hasal fölöttem és mosolyog.
- Tetszik? - kérdezte.
- Nagyon! Gyönyörű ez a rét! - válaszoltam.
Én csak ott feküdtem nyugodtan, bár a szívem belül kegyetlenül zakatolt, ő meg ott feküdt fölöttem és nézett. Egyszer csak fogta a kezem és felhúzott. Én ott ültem és ő pedig szorosan mellettem. A hajam belelógott a szemembe, ő pedig szépen gyengéden elseperte.
- Ez olyan nyugodt hely. - kezdte ámuldozva - Itt mindig boldog vagyok!
- Nem csodálom. Csodálatos!
- Tudod, itt nem kell megfelelnem senkinek. A természet elfogad ilyennek.
- A rajongóid is! - mondtam halkan, de hallhatóan. Andy elgondolkodott majd nevetett egyet.
- Igen. Ők nagyszerűek! Úgy elfogadnak minket ahogy vagyunk és mikor azt mondják, hogy Andy te vagy a példaképünk az nagyszerű érzés! Csodálatosak! A BVB Army-aink.
- Szeretem ahogy bántok a rajongókkal! Nagyszerűek vagytok srácok!
- Na mi az? - kuncogott kedvesen - Csak nem Rockert csináltam belőled?
- Nem - ekkor megcsörrent a telefonom. Épp jó szám indult el. - Bocsi!
- Justin Bieber? - kérdezte.
- Igen. U smile. Ez is őszinte szám ezért szeretem. - Kinyomtam a telefont.
- Te nagyon őszinte lány vagy ugye?
- Igen. Vagyis próbálok az lenni.
Andy csak bámult és végig mosolygott. A napfényben csak csillogtak az amúgy is gyönyörű szemei.
- Mondj valamit magadról! Azt már tudjuk, hogy őszinte vagy, de mást is mondj!
- Hát... nem vagyok túl érdekes! - próbáltam terelni a szót.
- Ne már! - szomorú fejet vágott. - Szeretnélek jobban megismerni!
Ez olyan jól esett. De nem adhatom meg magam ilyen könnyen neki! Felálltam és szaladni kezdtem a fűben.
- Előbb kapj el! - kiabáltam vissza neki.
Andy feltápászkodott és leporolta magát. Utánam futott. Elkapta a derekam és maga felé fordított.
- Taylor Nelson, most szépen mondj el nekem magadról mindent!
Álltam, mozdulni sem tudtam. Ott szorított magához. Nézett rám azokkal a nagy szemeivel. Elbűvölt. Ki voltam neki szolgáltatva. Most akármit tehetett volna velem. Megmagyarázhatatlan érzés nyílalt belém. Akartam őt! Beleszerettem!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)