12. FEJEZET

Hamar elaludtam. Fárasztó napom volt. A rét, a koncert, meg persze a szerelem...
Reggel anya köszöntött a konyhában:
- Szia kincsem! Hogy aludtál? - kérdezte, én meg csak szorosan megöleltem.
- Jól! Nagyon jól! - égetett a vágy, hogy elmeséljem neki Andy-t, de ő közbeszólt.
- Kicsim, tudom mostanában sokat veszekedtünk apáddal a pénz miatt, de ez most megváltozik! Ígérem neked, megoldjuk a problémákat veszekedés nélkül!
Kicsit elgondolkoztam. Lehet, hogy ez most csak olyas fajta megnyugtatás? Nem nagyon törődtem vele. Valahogy hittem neki. Kijött apa is a szobából. Őt is megöleltem, majd anyát is újra. 
- Csak nem vagy beteg Tara? - kérdezte apa nevetve.
Megráztam a fejem, hogy semmi bajom. Olyan gyorsan faltam be a kaját, ahogy csak tudtam és felrohantam átöltözni. Anya gyanakodva nézett. 
- Te Mary ezzel a lánnyal meg mi van? - kérdezte apa, mikor én már nem voltam a konyhában. - Úgy rohangászik mint valami felhúzott játék? - Anya meg csak mosolyogva megrázta a fejét.
Annyira úgy látszott, hogy végre minden a helyére kerül. Anya meg apa is megoldották a gondokat, én meg Andy imádjuk egymást! Nem gondoltam volna, hogy lehet még ennél jobb! Felvettem egy rózsaszín atlétát meg egy fekete testnacit és kiegyenesítettem a hajam. Épp elkészültem, mikor csengettek. Rohantam le, hogy ajtót nyissak, de anya megelőzött. 
- Jó napot! - mondta Andy tisztelettudóan. - Én Tara-t keresem! 
- Gyere be! - mondta anya és beengedte.
Apa ott ült a TV előtt és focimeccset nézett. Felkapta a fejét egy pillanatra, hogy ki jött, aztán elkerekedett a szeme. Odarohantam Andy-hez és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára. Anya mosolyogva ült le apa mellé és a kezét az apáé köré fonta. 
- Mi felmegyünk! - mondtam és már húztam is fel magammal. 
A szobámba belépve egyből rávetettem magam az én Andy-mre. Csak öleltem magamhoz, majd hirtelen komolyra fordítottam a szót.
- Képzeld anyáék kibékültek! Nem lesz több vita! Remélem...
- Ez jó hír! - mosolygott, majd mélyen a szemembe nézett. - Akkor gondolom most hiába kérnélek meg, hogy költözz oda hozzám!
- Hogy mi? - néztem rá csodálkozva.- Költözzek oda?
- Nem muszáj! - nevetett - Csak ha szeretnél!
Válaszként belecsimpaszkodtam a nyakába és könnybe lábadt a szemem. Ő csak fogta és letörölte az arcomat. Megpuszilta a hajamat és csak nézett rám. 
- Na gyere! - mondtam és leindultunk a lépcsőn. 
Anyáék mosolyogva fogadtak minket. Leültünk velük szemben a kanapéra és én elkezdtem mondani.
- Anya, apa! Kérlek engedjétek meg, hogy Andy-hez költözzek!
- Mi? - kérdezte anya csodálkozva - Hiszen most békültünk ki apáddal! Hidd el rendben leszünk!
Csak megpusziltam az arcát. Nem akartam, hogy azt higgye miattuk van,
- Nem azért! - kezdtem. - Hanem mert szeretjük egymást!
Egymásra néztek, majd ránk.
- Áldásom rátok! - mosolygott apa. - Istenem! Felnőtt az én kislányom!
Nagyon boldogak voltunk. Andy-vel visszamentünk pakolni. Jó tempóban haladtunk. Már csak egy polc volt hátra, mikor leültem az ágyamra szomorúan. 
- Mi az kicsim? - kérdezte Andy ijedten. 
- Félek, hogy mi van ha apa tényleg azt hiszi miattuk megyek el?
Andy csak megpuszilta az arcom, majd kiment a szobámból. Nem értettem, hogy miért megy ki. Már épp utána akartam indulni mire bejött anya. Elkezdte pakolni a cuccaimat a bőröndbe.
- Tudod, én már reggel is láttam rajtad, hogy valami van. Hát akkor ő volt az.
- Andy. - mondtam - És én nagyon szeretlek titeket, de már nem vagyok kicsi és ezért meg kell értenetek, hogy a szerelmemmel akarok lenni.
- Semmi baj! - mosolygott anya és megölelt. - Amikor apáddal találkoztam velem is így volt. Megértem én! Szereted és ezért elköltözöl. És őszintén legalább nem azzal a James fiúval költözöl el!
Komoran rá néztem.
- Te honnan tudod, hogy James-el szakítottunk?
- Szerinted? - mondta - Apádtól!
Kész voltam az indulásra. Már csak egy valami/valaki hiányzott. Andy. 
Lementünk és ő ott ült apával az asztalnál és arról mesélt, hogy milyen kalandokat éltek át a bandával. Apának nagyon bejöttek a sztorik. Jó volt őket nézni, de már nagyon mentem volna. Odaálltam Andy mögé és megsimogattam a karját.
- Szólj ha mehetünk! 
- Felőlem indulhatunk! - tápászkodott fel - Apukád nagyon jó fej!
- Te is az vagy öcsém! - kacsintott rá apa. 
Megöleltem őket. Annyi idő után most máshol fogok élni, de attól az a ház még mindig az otthonom marad. Andy fölkapta a bőröndöt és elindultunk kifelé.
- Remélem még áll az alku, hogy megnézzük a Batmant együtt! - mosolygott apu mikor kezet fogott Andy-vel.
- Persze Will! Majd összehozzuk!
Még integettünk egy darabig. Apa meg még kiabált, de persze nem nekem! Andy-nek! Nagyon jóban lettek. (szerencsére). Pedig apának nehéz elnyerni a tetszését. James-nek sem sikerült sosem. Bár vajon miért....