14. FEJEZET

/Andy szemszöge/

Nagyon meglepett ami történt. Olyan jól ment eddig is minden. Csókolóztunk, jól megvoltunk. Nem hiszem, hogy rosszat tettem azzal, hogy egy magasabb szintre akartam emelni a kapcsolatunkat. Szerettem volna végre megkapni őt, egész testével együtt. De ez nem így történt. Amikor fölpattant és kirohant, én köpni nyelni nem tudtam. Csak ültem az ágyon. Eltelt 2 perc, 3 perc...Tara még mindig sehol. Lefeküdtem és lekapcsoltam a villanyt, majd úgy éreztem inkább utána kéne mennem, de ekkor bejött a szobába. Nem mondott semmit. Állt az ágy mellett és egy darabig le sem feküdt. A szívem egyre hevesebben vert. Mikor befeküdt mellém, a szememet összeszorítottam, hogy egy könnycsepp se hagyhassa el a szemem. Ott feküdt. Megakartam érinteni arcát, beletúrni az arcom a hajába. De nem tehettem. A könnyek gyűltek a szememben. Azt éreztem hatalmasat vétettem, amit lehet ő nem fog tudni kiheverni. Jobb ötletem hirtelen nem volt mint, hogy nem háborgatom. Összeszedtem a cuccaimat és kimentem a nappaliba. Lecuccoltam és lefeküdtem a kanapéra, de sehogy nem voltam képes elaludni. Mindig őt láttam. Bekapcsoltam a TV-t. Tehetetlen voltam. 

/Tara szemszöge/

Reggel mikor felkeltem meglepődve láttam, hogy sem Andy sem a párnája + takarója nincsenek a szobában. Meglepődve tápászkodtam föl. Nem érdekelt sem a kócos hajam, sem a ruházatom. Lerohantam a lépcsőn. készen arra, hogy akár elinduljak megkeresni. Ahogy leértem, megpillantottam a kanapán a holmiját. Fellélegeztem. "Akkor legalább még a házon belül van!" Kirohantam a konyhába és ott állt Andy egy konyharuhával a kezében.
- Ne haragudj rám drágám! - mondta - Nem akartam tolakodó lenni! De én...
Nem hagytam, hogy befejezze az ölébe ugrottam és csókoltam, ahogy csak tudtam. Majd elengedtem.
- Én azt hittem te haragszol rám! Elvégre úgy elrohantam! 
- Kicsim! - megsimogatta az arcom - Ha nem akarsz, akkor ez nem erőltetés!
- De én akarom! - hevesen kalimpálni kezdtem. - Csak nekem ez...ez...
Most ő halkított el engem egy csókkal. Leültettet az ölébe és csak nézte az arcomat. 
- Nem kell, hogy az legyen köztünk! Én mindenhogy szeretlek Tara! Várok!
Kedves volt tőle, hogy így gondolta. Nem minden fiú várna vele. De ő igen. Ő a legnagyobb kincs az életemben. Egy örömkönny folyt végig az arcomon, mert ő szeret engem. Úgy ahogy vagyok. Az összes titkommal együtt! Letörölte a vándorkönyvet az arcomról, majd leültünk enni.
Reggeli után átöltöztem és kaptam egy SMS-t. 
- Ki az? - érdeklődött Andy.
- A barátnőm Laurel! Azt kérdi elmegyünk-e valahova. 
- Hát jöjjön ide! - felelte. 
- Ide? - először kicsit furcsa volt, de utána gyorsan bepötyögtem neki a címet. Aztán felrohantam a szobába beágyazni.  Laurel nemsokára csengetett is. Andy ment ki ajtót nyitni. Amikor kinyitotta az ajtót, Laurel arca elsápadt. 
- Gyere be! - intett Andy - Gondolom te Tara barátnője vagy Laurel, én Tara barátja vagyok Andy.
Nagy nehezen besétáltak és leültek a konyhában. Laurel ivott egy kortyot. Mikor lementem hozzájuk, csak egy gyors ölelést kaptam, majd egy szúrós pillantást. 
- Te és ő? - kérdezte még mindig meglepetten.
- Igen. Andy a barátom!
- Na ez durva! - mondta Laurel mosolyogva. Szerintem abban a pillanatban hitte el. 
Bementünk a nappaliba és úgy ültünk le, hogy: Andy Laurel és én.
- Ez nem igazság! - mondta Laurel - Amikor én össze estem a múltkor, engem egy öregember talált meg. Téged meg Andy Biersack! 
Mind a hárman nevettünk. Majd ránéztem.
- Képzeld, megbeszéltem Liam-al, hogy én fogok tartani órát egy kis csoportnak!
- Na az jó! - vigyorgott - Én mondtam, hogy itt az ideje visszatérni!
- Ööm miről beszéltek? - kérdezte Andy értetlenül.
- Nem tudod? - kérdezte Laurel - Tara táncos!
Andy tágra nyílt szemekkel bámult rám.
- Igen. - mosolyogtam - Még 8 éves voltam amikor Liam rám talált, mikor pont Laurel-nek táncoltam a játszótéren Aztán jött Leland, majd... - elcsuklott a hangom - James.
- 8 évesen? Wow az több mint 10 év! - megsimogatta a combom. - Egyszer szívesen megnéznélek!
- Muszáj lesz! Nagyon jó! - nevetett Laurel.
Andy rám kacsintott. Hirtelen jelzett a telefonom. Felpattantam.
- Ó nem, mennem kell! Liam már vár! - mondtam csalódottan. 
Megcsókoltuk egymást Andy-vel és elköszöntem Laurel-től. Nagyon bíztam benne, hogy jó ötlet őket ketten hagyni. Nem akartam, hogy valami gáz sztori kerüljön elő rólam.