11. FEJEZET

Andy egyre közelebb húzott magához. Szinte már érzetem a teste melegét. Nem tudtam mit tegyek, ezért végül úgy döntöttem semmit. Hagyom magam. A nap végig táncolt az arcán. Lassan hajolni kezdett felém. Száját kissé kinyitotta. Óvatosan, de biztosan megcsókolt. Ajkaim persze egyből szétnyíltak és viszonozták a gesztust. Ott álltunk egymást karolva, ajkaink összeértek és a madarak az erdőben szépen daloltak. Nem volt számomra sem idő, sem tér. Csak Andy volt nekem. Körülbelül 2 percig állhattunk így majd Andy lassan eltolt magától. 
- Jézusom! - fordultam meg lassan. - Ezt nem szabadott volna! Sajnálom!
Andy értetlenkedve lépett mellém. Megfogta a kezeimet és őszintén mosolygott rám.
- Miről beszélsz? Én csókoltalak meg! 
Nem mondtam semmit csak álltam és fejemet lehajtottam. 
- Csak nem nem tetszett? - kérdezte ijedten. 
- De, de persze! - magyarázkodtam. - Csak nem gondoltam volna, hogy bele szeretsz egy olyan lányba mint én! - Nevetve megrázta a fejét.
- Milyen lányba? - kérdezte - Egy okos, kedves, aranyos, szép és őszinte lányba?
Nagyon boldog voltam. Szinte szárnyaltam. Úgy éreztem senki és semmi nem bánthat abban a percben. Belekaroltam a nyakába és egy édes csókot nyomtam a szájára. Megfogta a derekam és felemelt, én meg a lábaimat körül fontam a derekán. Aztán leültünk a fűbe.
- Na akkor mesélj valamit. - nevetett rám - Van testvéred? 
- Nincs. De nem is kéne! - tiltakoztam.
- Hogy hogy nem is kéne? 
- Tudod anyáék mostanában nincsenek meg jól és még csak az hiányozna, hogy két gyerek érezze magát emiatt rosszul!
- Jaj értem! - lágyan megsimogatta az arcomat. - Nem kell, hogy aggódj! Én mindig veled leszek!
Csak mosolyogni tudtam. De biztosra kellett mennem. Andy terpeszben ült, odamásztam hozzá és a kezem körbe fogtam a nyakán.
- A barátnőd vagyok? - kérdeztem.
- Nagyon szeretném! - válaszolt és adott egy puszit a számra, majd csak ölelt 
Olyan 6 óra körül Andy idegesen pillantott a telefonjára. 
- Basszus mennünk kell! - felállt és engem is magával húzott. - Koncertünk van ma!
- Óóó, úgy megnézném! - durcás arcot vágtam - Nem mehetnék veled?
Andy megvakarta a fejét és elindult kifelé. Nagyon gyorsan ment. 
- Várj már meg! Miért sietsz ennyire?
- Oda kell érnünk hamarabb, hogy bemutassalak a többieknek!
Annyira jó! Még jó, hogy a kocsiból nem tudok kirepülni, mert legszívesebben elszálltam volna a boldogságtól. Andy barátnője vagyok! És ez nem azért jó mert híres! Engem az nem is érdekel, hisz már akkor is tetszett mikor még azt sem tudtam ki ő! Elmentünk a koncertre. Besétáltunk a többiekhez, akik nagyot néztek mikor beléptem Andy után.
- Fiúk, - kezdte Andy - ő itt Tara. A szerelmem! Az életem!
Annyira jól estek ezek a szavak és láthatóan a többieknek is szimpi voltam. Odarohantak hozzám és megölelgettek. Mind nagyon jó fejek voltak. De valahogy mégis Jinxx tűnt nekem a legkedvesebbnek. Felemelt megpörgetett és azt mondta:
- Figyelj, ha bármire szükséged van akkor keresd Jinxx-et! 
Átöltöztek, én meg segítettem nekik elkészülni. Ashley sminkjének egy részét én kentem fel, mert már késésben volt. Kirohantak a színpadra, élettel és jó kedvel tele. Az új albumukról a Wretched and Divine-ről játszották el a számokat. Az egyiknek nagyon megragadt a fejemben a szövege. A koncert végén lejöttek a színpadról és Andy egyenest hozzám rohant és megcsókolt.
- Hogy tetszett? - mosolygott.
- Hát.... - kezdtem - Isteni volt! Nagyon tetszett!
A srácok mind odajöttek elköszönni. Mindenkitől kaptam egy ölelést, Jinxx-től meg még egy puszit is az arcomra. Mi is elindultunk beültünk a kocsiba. Már kicsit fáradt voltam és ez meg is látszott rajtam. Andy kedvesen oldalba bökött, hogy figyeljek.
- El ne aludj! - mondta.
- Igyekszem!
Bár kicsit felrázott a gondolat, hogy Andy-vel milyen szép párt alkotunk.
- Az a szám... - kezdtem - Tudod, az a: Got something to live for... az annyira jó!
- Az I am bulletproof. És neked nagyon jó hangod van! - megfogta az egyik kezemet.
- Ugyan! - legyintettem - Semmi komoly!
- Pedig jó! Még nem gondoltál rá, hogy énekelj?
Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem. Nem tartom olyan különlegesnek a hangom, de Andy szerint nagyon is jó és ezért ráakart venni, hogy énekeljek neki, ami persze nem jött össze. Megérkeztünk a házunkhoz. Már nem égtek a villanyok odabent. Ránéztem Andy-re.
- Akkor most újra elválnak útjaink. - mondtam szomorúan és megsimogattam a kezét.
- El. - mosolygott huncutul - De holnap jövök érted! 
Megcsókolt én pedig bementem a házba. Ledőltem az ágyra és csak álmodoztam róla, hogy milyen jó volt ez a mai nap. Tudtam, hogy őrülten szerelmes vagyok Andy-be és amit még tudtam - és nagyon örültem is neki - hogy ő ugyanígy érez irántam.