4. FEJEZET

- Szóval a volt barátom... - kezdtem kissé ijedten, de mikor láttam Andy arcán, hogy érdekli, felbátorodtam  - Úgy hívják James és egy igazi vad barom!
Andy elmosolyodott, látván milyen mély gondolat volt ez az " igazi vad barom!" kifejezés.
- Ma pont sétáltam a belvárosban, amikor megláttam őt és pár haverját egy zsákutcában. - folytattam - Oda akartam menni hozzá, mikor feltűnt, hogy épp egy másik csajjal smárol. A szívem majd megszakadt és jól neki estem. Csak kiabáltam, hogy mit képzel magáról amikor elkapta a csuklóm. Visszasétált a lányhoz és újból megcsókolta, de most direkt még szenvedélyesebben. Amikor abba hagyta odajött hozzám és gúnyosan vigyorgott. Felpofoztam. Ettől ő teljesen beindult. A szeme szinte izzott és ha tehette volna megölt volna. - vettem egy mély levegőt. - Akkorát lökött rajtam, hogy neki estem egy kitámasztott vaslapnak. A vaslap és én egyszerre zuhantunk a föld felé és a találkozási pontnál szerencsétlenül beleállt az oldalamba. James meg a barátai persze egyből elmentek. Nekik ez olyan nagyon vicces volt.
Elcsuklott a hangom. Nem szóltam csak ültem némán. A szemem sarkában megjelent egy könnycsepp. Ahogy lassan folyt lefelé az arcomon Andy fogta és óvatosan letörölte. És a következő pillanatban szorosan magához ölelt. Olyan nagyon furcsa volt. Úgy ölelt ott mintha ezer éve ismernénk egymást, de ez persze nem igaz hisz még csak pár órája találkoztunk először. Csak öleltük egymást vagy 10 percig én pedig egyenest belebújtam a mellkasába és úgy szipogtam. Ezután Andy picit eltolt magától és egyenest a szemembe nézett.
- Tara! Többet nem találkozhatsz azzal a fiúval! Milyen ember az aki így elintéz és ott hagy egy nőt!?
- Tudom. - válaszoltam halkan és az orromat töröltem. - Soha többé nem akarok vele beszélni!
- Helyes! - mosolygott Andy és a puha kezével végig simította az arcom - Remélem jól vagy mostmár!
Csak egy szemtelen mosollyal jeleztem, hogy igen, minden oké. Ültünk. Nem beszéltünk csak ültünk. Aztán ránéztem Andy-re és megtörtem a csendet.
- Köszönöm. Ha te nem vagy én....
- Nincs mit! - vágott közbe Andy nevetve. - Nem érdemes azon rágódni mi lett volna ha. Örülj, hogy így történt. És  most velem vagy! Nem kell aggódnod. - elnevettük magunkat.
Egyszer csak Andy felállt és megfogta a gitárját.
- Szeretnéd, hogy egyedül hagyjalak? Hosszú volt ez a nap!
- Ne! Kérlek! - tiltakoztam erősen. - Maradj léci! Jó így! 
- Akkor mondjuk.... - kezte, majd visszaült az ágyra. - Énekeljek valamit?
- Óóó az nagyon jó lenne! - örvendeztem 
Andy kérdő pillantást vetett rám.
- És mégis mit énekeljek?
Ezen egy csöppet elgondolkoztam. Vajon mit mondhatnék mikor alig ismerem a zenéjüket?! Majd bevillant. Oda fordultam hozzá és bele néztem azokba a gyönyörű kék szemekbe.
- Lost it all! 
Persze ezen ő nem nagyon lepődött meg. Kezébe vette a pengetőt és elkezdte. 
Hangja bejárta a szobát. Az a mély rekedt éneklés....Gyönyörű volt. Minden szó, minden hang a lelkembe hatolt. Ahogy a gitár sírt a keze alatt. Aztán...aztán jött a refrén. 
- Then I lost it all....
Minden ami bennem volt, harag, félelem, öröm. Bent kavargott és nem állt meg. Ez a pillantat egy gondolat áradat volt. Észre sem vettem, hogy újra könny szökik a szemembe. Andy letette a gitárt.
- Biztos, hogy jó ötlet volt ez a szám? - kérdezte kedvesen mosolyogva. 
- Igen. A sírás néha tisztít. - mondtam és letöröltem az arcom. 
- A nevetés meg gyógyít! - mondta Andy és a szám szélét megpöckölte. 
Ott ült és nézett a szemembe. Nézett mint aki próbál belelátni a gondolataimba.
- Szerintem aludj most már! - mondta és elindult kifelé.
- De Andy! - kiáltottam utána - Te hol fogsz aludni?
- Lent a kanapén! Nem olyan rossz az!
Megpróbált meggyőző lenni, de nem is tudom. Hát nem hittem, hogy annyira kényelmes lehet. 
Énekelve ment le a lépcsőn. Én meg elhelyezkedtem az ágyon. A redőny nem volt teljesen lehúzva így láttam a csillagokat. Elgondolkoztam. Vajon miért pont Andy talált rám? Van ennek valami jelentősége? Vagy most csak simán megbarátkozunk egymással és később meg sem akar majd ismerni?! De hiába kezdtem el gondolkodni, a szemem a fáradtságtól egyre nehezebb lett, majd teljesen leragadt. És mély álomba szenderültem.