Reggeli után átvettem a ruhámat. A pólóm is megszáradt miután tegnap este kimostam. Már csak egy dolog volt hátra a távozásom előtt. El kellett mosogatnom. Hiszen megígértem. Andy ott ült a szobában és nézte a TV-t. ölében ott ült két pici cica.
- Ó ti meg hol voltatok eddig? - kérdeztem a cicákhoz szólva.
- Itt. - válaszolt Andy mosolyogva. - Csak te túl fáradt voltál, hogy észrevegyél minket!
- Hogy követhettem el ezt a hibát? - felvettem az ölembe az egyiküket.
A cica egyenest a szemembe meredt. Nagyon furcsa volt. Olyan értelmesen nézett rám. Azt eddig is tudtam, hogy az állatok értelmesek, de annak most voltam először tanúja, hogy egy macska emberi tulajdonságot kapott volna. És ezalatt most azt értelmes pillantást értem.
- Mi a neve? - fordultam Andy-hez.
- Femme.
- Szép név! Nagyon édes vagy Femme, ugye tudod?!
Megcirógattam a füle tövét, hisz azt minden cicus szereti. Majd vissza letettem a kanapéra és én is leültem. Amint leültem Femme visszamászott az ölembe. Úgy dorombolt nekem. Nagyon tetszett nekem. Annyira tündéri volt!
- Úgy látszik kedvel téged! - mosolygott Andy és közben a szeme sarkából figyelte a TV-t.
- Kár, hogy most találkozunk! - mondtam és megöleltem Femme-t. - Pedig tuti jóban lennénk!
- Ha majd macska csőszre lesz szükségem felkereslek!
Egyik szememmel a TV-t néztem másikkal Andy-t. Ahogy ott simogatta a másik cicát! Aranyos volt.
Femme meg folyamatosan bújt az ölembe. Azon gondolkoztam, hogy mit ettem az előző nap. Felmerült bennem, hogy valami kaját érez. De nem. Nem ettem semmi olyat amit egy cica szeret. Akkor csak szimplán szimpatikus voltam számára. De nekem is ő.
Megláttam a földön egy olyan kis játékot amit ha húzol akkor a cica szalad utána. Felvettem és jól meglengettem. Femme persze egyből utánam jött. Vadul ugrálni kezdett felfele. Karmait nagyra nyitotta és minden erejével azon volt, hogy elkapja a bot végén csüngő egeret. Ott szaladgáltam vele körbe a szobában. Nagyon jó volt játszani vele. Felért egy terápiával. Csak futottam és ő meg futott utánam. Egyszer csak elfáradtam. Leültem a földre, Femme meg egy jól irányzott ugrással rám. Megfogtam és magam fölé emeltem. Vígan játszottam vele még egy darabig.
12 óra. Nagyon nem akartam haza menni de muszáj volt. Elraktam a telefonomat a zsebembe, amin immár úgy háttérkép volt. Femme. Muszáj voltam lefotózni. Annyira cuki volt.
Ahogy elindultunk kifelé a cica egyből oda futott hozzám. Ott dorombot a lábam száránál. Megsimogattam, hisz megérdemelte.
- Légy jó! - mondtam neki.
Beültünk a kocsiba. Ahogy lassan távolodtunk a háztól az olyan rossz érzés volt. Csak néztem rá és néztem addig amíg látóhatáron kívül nem került.
- Akkor Fűzfa utca 56? - kérdezte Andy.
- Igen. - bólogattam.
Andy meghúzta a száját.
- Nem muszáj ám sietned haza!
- De igen. A szüleim már biztos várnak! Meg Laurel is biztos hiányol már!
- Hát nem tudom ki az a Laurel de biztos kibír nélküled még egy napot! - nevetett Andy.
- Ebben ne légy olyan biztos! - mondtam és én is röhögtem mert eszembe jutott, hogy Lulu (Laurel) milyen hisztit lecsapott mikor egyszer nélküle mentem el egy nénihez aki nagyon szép képeket fest. El tudtam képzeli azt a reakciót amit akkor kaptam volna ha még egy napot ott töltök Andy Biersack-nál az ő tudta nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése